A csúfolódó gyerekek viselkedésére ebben a fizikai agresszióval is átszőtt mai világban sok felnőtt csak legyint, pedig ennek komoly ára van. Szülőnek és pedagógusnak is hasznos, ha értik a jelenség következményeit.
Fontos ismernünk a csúfolódás szokását kezelő nevelési technikákat akkor is, ha a saját gyermekünk csúfolódó, és akkor is, ha ő az, akit mindig kicsúfolnak. Segít eligazodni, ha ismered a csúfolódó gyerek célját.
A csúfolódó célja kisebbíteni a másikat, és ezáltal fölé kerekedni.
Megverni a másikat, az egy másik eszköze a mindenáron való győzni akarásnak, ami persze szintén hibás és becstelen módszer. A csúfolódás tehát az agresszió egy szóbeli formája. Hosszan elszenvedve mély nyomot hagyhat a gyerekben. Olyat, amit felnőttként is visel majd, még ha nem is emlékszik rá.
A csúfolódás két oldalán
A gyerek lehet kicsúfolt vagy csúfolódó, és élhet ezek nélkül is azon ritka közösségekben, ahol a csúfolódás nem „divat”. Ugyanaz a gyerek lehet egyszer elszenvedője, máskor okozója a csúfolódásnak. Leginkább a szülőre és a pedagógusra hárul a feladat, hogy idejében felfedezze ezt a viselkedési mintát.
Sokszor akkor figyelnek fel rá, amikor a gyerek rendszeresen emiatt jön haza sírva az óvodából vagy iskolából. Előfordul persze testvérek között is, de leginkább gyermekközösségekből terjed szét ez a viselkedési minta. Nem meglepő módon, ritkábban panaszkodnak így a szülők: „A gyerekem csúfolódik mások kárára.”
Mindjárt megnézzük miért kellene komolyabban venni a dolgot, mielőtt rendszeressé válik a csúfolódás. Jól tenné anya és apa, ha nem csak akkor foglalkozna a dologgal, amikor az ő gyerekével teszik mások. Nem minden csúfolódó gyerek válik agresszívé, de akit hagynak így győzni mások felett, annak több az „esélye” erre.
Óvodától a börtönig
Vannak szülők, akik szerint még jó is, ha agresszív a gyerek, mert úgy győz majd az „életben”. Még azt is hozzáteszik: „Engem is elvertek gyerekkoromban, én is rendbe szedem néha a kölyköt. Az csak jót tesz neki, mert legalább nem lesz olyan nyámnyila.”
Az a gyanúm, hogy a börtönök tele vannak olyan emberekkel, akiknek a „talpra esettségéről” kiskorukban pontosan az előző módon „gondoskodtak”. Ha egy szülő jót akar felnőtt korára a gyerekének, nem neveli agresszívnek. Egy agresszív felnőtt tűnhet kívülről sikeresnek, de fejben pontosan tudja mennyit ér. Ezért újra és újra győznie kell, amíg egyszer csak meg nem állítja valami „nagyobb erő”.
Na jó! Ne legyünk ilyen komolyak! Persze, hogy el kell tudnia viselnie egy önbizalommal rendelkező embernek egy kis csúfolódást. Végül is melyikünket nem ért még ilyen. Más részről pedig esetleg csúfolódtunk is néha, és nem lettünk bűnözök. A gyermeknek azonban még csak most épül fel az önbizalma. Nehezebb elviselnie más, csúfolódó gyerek közelségét.
Mit rombol a csúfolódás?
A szülő és a lelkes pedagógus akármit is tanít, azzal akarva vagy akaratlanul abban is segít a gyereknek, hogy felépítse az önértékelését, önbizalmát. Minden, amit már tud, minden amit már jobban tud, ezeket építi a gyereknél. Az a gyerek, aki rendszeresen csúfolódásnak van kitéve, komoly önbizalom vesztésen mehet keresztül.
Ismerhetsz tizenéves gyereket, aki már sosem rajzol, mert korábban volt egy „jó barátja”, aki rendszeresen kinevette a rajza miatt. Vajon hány Gulácsi Lajos vagy Klimt veszett már el ilyen módon? Hány felnőtt nő tartja magát csúnyának, mert az általános iskolában csúfolták ezért vagy azért.
A csúfolódás „közösségi célja” a kirekesztés.
Hány felnőtt nem barátkozik már másokkal, mert korábban ilyen módon
utálták ki őt gyerek közösségekből. Hányféle módon csúfolhatnak valakit?
Nehéz lenne megszámolni.
„Túl vékony”, „túl kövér”, „szegények a
szülei”, „milyen a haja”, „turcsi az orra”, „görbe a háta”, „barna a
bőre”, „ósdi a ruhája”, „vörös a haja”, szegény”, „nincs apukája”…
Gyors segély szülőknek
Ha egy cikk terjedelmének lehetőségei között szeretnék tanácsot adni egy szülőnek, akkor nem részletezhetem, hogy a végső megoldás csúfolt és csúfolódó gyereknél is az önbecsülés alapos helyreállítása és megerősítése. Tévednek, akik úgy gondolják, hogy az agresszív gyereknek már amúgy is túl nagy az önbecsülése. Amit látnak rajta, az csak szánalmas önteltség, amivel az önbecsülése hiányát leplezi.
A teljes megoldás helyett álljon itt pár kérdés, amivel rávezethetsz valakit arra, hogyan módosítson a viselkedésén akkor, ha ő csúfolódó gyerek, és mit tegyen az, akit csúfolnak. Csak ülj le velük (külön-külön) egy nyugodt, zavartalan helyre, amikor nem éhesek és nem fáradtak, és így segítsd őket:
Kérdések és kérések a csúfolódó gyerek „érdekében”
A következőkkel hozz létre az iránt a másik gyerek iránt némi elismerést, akit csúfol a gyereked. A kulcs az elismerés létrehozása, a végeredmény pedig az ő együttműködésük. Akkor is ezek a mondatok, ha a csúfolódás tartalma teljesen más. Ha nem azzal csúfolja a másikat, hogy az ügyetlen vagy buta, hanem azzal, hogy selypítve beszél, akkor is ezek a mondatok. A válaszait türelemmel és úgy hallgasd, hogy közben ne lásson rajtad rosszallást, dühöt vagy szomorúságot. Nyugalmat lásson rajtad! A válaszát mindig köszönd meg!
1. „Mondj valamit, amiben Te vagy ügyesebb!”
2. „Mondj valamit, amiben Ő az ügyesebb!”
3. „Mondj valamit, amiben Te vagy okosabb!”
4. „Mondj valamit, amiben Ő az okosabb!”
5. „Miben segíthetne Ő neked?”
6. „Miben segíthetnél Te neki?”
7. „Mit játszhatnál mással, mint ő?”
8. „Mit játszhatnátok együtt?”
A nyolcadik kérdés után menj vissza az első mondathoz. Addig csináld, amíg a gyereken azt nem látod, hogy jókedvű lett. Ekkor elmond majd neked valamit, ami arra utal, hogy nincs komolyabb baja azzal a másik gyerekkel. Fogalmazhat például úgy is, hogy „nem is érti, miért csúfolta idáig”, vagy „rájött, hogy nem volt vele kedves”.
A veled való beszélgetés sikere érdekében mindkét gyereket motiválhatod valami aprósággal a veled való együttműködésért cserében. Kicsiknél bejöhet például, hogy veszel 3 szép dobókockát és körönként (8 kérés vagy kérdés) adsz nekik egyet. Vigyázat, a kockákat vagy amit erre a célra kitaláltál, nem azért kapja, hogy ne csúfoljon ki másokat. A veled való sikeres együttműködésért kapja.
Kérdések és kérések ahhoz, akit „mindig kicsúfolnak”
Első látásra úgy tűnik, hogy csak a csúfolódó gyerekkel kell kezdeni valamit. Általában a másikkal is, különösen pedig akkor, ha azt tapasztalod, hogy sportot űz saját maga sajnáltatásából. A sorrend, és a szóhasználat itt kicsit más. Az alábbi szóhasználat működik majd így, de kissé átfogalmazhatod a gyerek korának megfelelően. Arra ügyelj, hogy a mondat ne veszítse el tartalmának lényegét.
1. „Mondj valamit, amiben Ő (az a másik gyerek) ügyesebb!”
2. „Mondj valamit, amiben Te vagy ügyesebb!”
3. „Mondj valamit, amiben Ő okosabb!”
4. „Mondj valamit, amiben Te vagy okosabb!”
5. „Ott hagyhatod-e őt, amikor kicsúfol téged?”
6. „Mit mondhatnál neki, ha kicsúfol téged?”
7. „Mit játszhatnál mással, mint ő?”
8. „Mit játszhatnátok együtt?” (A válaszát mindig köszönd meg!)
Ritka, hogy 3-nál több körre lenne szükség. Az első körön belül pedig sose hagyjátok abba, tehát legalább 8 kérdéssel, kéréssel végezzetek!
A gyerekek és a helyzetek nem egyformák. Az előbbi technika nem védi meg az áldozatot olyan agresszív gyerekektől, akik kifejezetten örömüket lelik mások sértegetésében, s akik készek akár fizikai erőszakra is. Az ilyen durva helyzet azonban csak az eseteknek kisebb része. A legtöbb csúfolódó szituációban (97%) segítségedre lesz ez a technika.
Egy hangjegyzetet is meghallgathatsz ebben a témában, ami további magyarázatot és a megoldás bővebb ismertetését nyújtja azokon túl, amelyekkel az imént találkoztál. A hangjegyzetet megtalálod, ha kissé lejjebb görgetsz a lejátszóra.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése