EMLÉKEZÉS

-EMLÉKEZÉS-

AZOKRÓL A KOLLÉGÁKRÓL AKIK MEGHATÁROZÓAK VOLTAK HIVATÁSOM MÉLTÓ GYAKORLÁSÁBAN.

78-dik életévemben,amiből 54 évet a mai napig is a legcsodálatosabb biológiai lény a-gyermek-egészségének gondozásában töltöttem el nehezen vettem kezembe a tollat.

Hiteszegett,megfáradt,-társadalmunk valószinü hogy nem tart igényt az elmult 5o-6o év orvos egyéniségeinek a megismerésére.

A kimércélt, emberi gyarlóságaiktól eltekintve mindannyian hithü gyógyitók voltak,fegyelmezett életuttal,szerintem nehezen utólérhető szakmaisággal,szines, kulturált személyiségekkel.

Az –Ő- idejükben volt a szatmári egészségügy aranykora-Ők a Kárpátmedence északi csücskének egészségügyi fellegvárának avatták a szatmári akkori megyei kórházat.-Hatalmas tudásuk és tapasztalatuk ide vonzotta a környező tartományok betegeit-

Úgy gondolom hogy nagyon kevesen vagyunk azok akik tanui voltunk ennek a korszaknakEgész életpályámon ezeknek a kollégáknak akartam megfelelni.Folyamatosan,szemtelenül és nagy áhitattal loptam tőlük a szakmát.Egy-egy mondásuk,mozdulatuk naponként felötlenek bennem,és a nem kevés-nehéz orvosi döntések-a nehezen elviselhető,olykor előadódó drámákban úgy érzem hogy láthatatlanul mellettem állnak.Szentimentálisnak tűnő, de valós a megfogalmazás.

Ők voltak azok akiknek kezéből soha nem hiányzott a szakfolyóirat,vagy a szakkönyv,akik között nemes versengés folyt.hogy kinek jelenik meg több közleménye a hazai vagy külföldi szakfolyóiratokban,ki mutat be értékesebb tudományos dolgozatokat

Amikor a szakma finomabb értékeit kezdtem kóstolgatni,jóleső érzés volt Róluk hallani elismerő,méltató véleményeket a hazai vagy nemzetközi tudományos értekezleteken.Amig téb-tábló egyetemista voltam a kórházban -UBORKÁNAK-becézgettek a későbbiekben,munkatársuk,kollégájuk és egyesek gyermekeinek és unokáinak kezelő orvosa lettem.Valahol el kellet kezdeni.

Hát ezek voltak azok az emberek akik meghatározták az orvosipályafutásom erkölcsi vetületeinek egy jó részét a többi számtalan becsületes kollégámmal eggyütt..Nem tudok csak mély hálát érezni irántuk és nem foglalkozok az árnyoldalak részletezésével,mert úgy vélem hogy a méltatlanságok, emberi gyarlóságaink is velünk eggyütt távoznak a beláthatatlanba

Amit az alábbiakban leirok, semmi köze a fejezet ciméhez.Ez egy gyermekkori átélés ami egyedi lehet az ember életében amit esetleg csak későbbi időben tud a maga értékrendjébe sorolni.Az én életemben ilyen volt DR.LÜKŐ BÉLA temetése amelyen 6 éves koromban voltam jelen a szüleimmel.Abban az időben, amikor egy számottevő ember meghalt,főként ha sokat tett a közösségért amiben élt,azt elkisérte a helység apraja-nagyja az utolsó útjára.Édesanyámat DR:LÜKŐ BÉLA kezelte ,de különben is ott volt a helyünk a mindenkori magyar anyanyelvüeknek ennek az- emberi legendának- a temetésén.Nem voltam életemnek abban a korcsoportjában hogy fel tudjam mérni emberi értékskáláját annak akit mély részvéttel és nagy szomorusággal kisértünk ki a vasuton túli református temetőbe.De az a hatalmas feketébe öltözött tömeg,már akkor mélyen emlékezetembe vésődött.Ahogy hazafelé mentünk a temetésről a szüleim azt mondták hogy-ott volt a fél Szatmár a temetésen.Ez igy volt igaz.Az akkori román nyelvü lapok is 12-15 ezer emberről irtak,mert voltak akik még a környező falvakból is bejöttek hogy elkisérjék utolsó útjára kiváló és önfeláldozó orvosukat.Igen Ő önfeláldozó,önelégető szellemiségü ember volt aki életének 56-dik évében,szegényen,üres zsebbel hagyta itt a földi létet, betegeit,akikért a biológiai tűrőképeeségein messze túlmenően teljesitette hivatásának mindennemü ténykedését.Ő volt századának –orvos-apostola-

Hála a sorsnak hogy DR.SZABÓ JÓZSEF,kollégám és barátom,nem hagyta az enyészet martalékává válni életművét,példáját,tisztességét

és megirta az orvostörténelmi szempontból is rendkivül értékes monográfiáját.

Mély tisztelettel és szeretettel emlékezek DR.SZERÉMY MARGIT-ra aki a marosvásárhelyi orvostudományi egyetem szemészeti klinikájának volt a vezetője-én már akkor a tanitványa,később a sors a politika, bünös kényszerhelyzeteinek folytán itt SZATMÁRON-kollégája, osztályvezetői minőségben,és unokáinak kezelő orvosa.

Pedáns,fegyelmezett,preciz klinikus volt és ezért egyike a példaképeimnek.Útálta a handa-bandázó áltudományoskodó munkatársakat és sokszor egy szemvillanásából lehetett észlelni hogy a vele szemben álló személyre kár az időt pocsékolni és azonnal ott is hagyott csapot-papot.Amikor először igényelte a segitségemet a beteg unokájához,majdnem úgy drukkoltam mint amikor szemészetből vizsgáztam nála az egyetemen.Tőmondatokban kérdezett és ilymódon várta a válaszokat is.

A kórházi élet nehéz kihivásai,a méltánytalanságokkal való iszap-birkózás még hatványozattabban voltak jelen az orvostársadalomban mint napjainkban.Lévén hogy már egy jónéhány éve volt alkalma felmérni az értékelhető képességeimet,és észlelte evődéseimet,feloldódott,/ de egyéni stilusát nem feladva/ a megoldásokat mindig dolgok keményebb oldaláról kezdte minősiteni, a férfiak döntő többségét meghazudtolva.Jólesett és bátoritott hogy magam mögött tudtam,és adott helyzetekben egy olyan egyéniséghez folyamodhattam tanácsért aki előttem példaértékü volt.

Amikor egy orvos kollégájának,orvostudományi tárgyu könyvet ajándékoz az mindig a tisztelet és elismerés jelképe.Amikor egy tanitómester teszi ezt –az minden feltételt kizáróan KITÜNTETÉS-

Ezt kaptam én DR:SZERÉMY MARGIT tanárnőtöl,aki egyik alkalommal amikor az unokája beteg volt a következő szavakkal nyujtott át egy vaskos kötetet-Béla kedves, ez BAGINSZKY-gyermekgyógyászati könyve,német nyelven,2ooo oldalon ami már 19o5-ben megérte a 8-dik kiadatását-Úgy hiszem magánál jó kezekben lessz.-Szakmai létem egyik legnagyobb elismerésének tartom ezt az ajándékot.

A másik kiválósága szatmár megye orvostörténelmének DR:MITARU MIRCEA-osztályvezető főorvos a bőrgyógyászaton,aki egyetemi karriert áldozott fel a kolozsvári klinikán, ahol a tanszékvezető hely várományosa volt.Kiváló szakember,a tudományos munkáért mindent feláldozó,az azt müvelő kollégák tisztelője volt.Ilyen minőségben a gyermek és bőrgyóygászat határfelületein mozgó kórképekről számos tudományos közleményünk volt.Egyesek önhitt/meg lett volna rá az oka/távolság tartó

embernek tartották,pedig távolról se volt igy.Mint két gyermekének kezelő orvosa sokat megfordultam a házukban,és mindvégig meghitt baráti beszélgetéseket folytattunk mind amellett hogy kemény román ember volt.

A francia orvosi iskola követője volt,igen kiváló irodalmi tájékozottsággal francia nyelven.Ő juttatott hozzá a bőrgyógyászati világirodalom egyik bibliájához a –DEGOS-által szerkesztett-mise en jour-tankönyvhöz.

Tőle kaptam dedikálva nevemre azt a német kiadásu gyermekgyógyászati tankönyvet-/M.PFAUNDLER-Kinderheilkunde/ amit AXENTE IANCU a kolozsvári gyermekklinika vezetője forditott román nyelvre és oktatta belőle a hallgatókat-

DR.GÓZNER ALEXA-LEXI-a mindenkori sebészek tudora,a marosvásárhelyi sebészeti klinika- nagy reménysége-akit szintén a politikai ármány –űzött szatmárra,a megye lakosságának és környékének nagy szerencséjére.Egy kicsit svábok voltunk mindketten-/ő károlyi –én erdődi/Olyan sebész volt aki mindig tudta hogy mi a baj és mit kell tenni,de soha nem volt túl biztos magában ,mindig kivárta a kellő időt,és főként sohasem hivalkodott.Impozáns délceg alkatával,komoly, határozott fellépésével már eleve bizalmat keltett a környezetében,főként a betegeiben.

Egész erdélyből igényelték a segitségét.

Sebész generációk nevelkedtek mellette,kiváló értelmi képességkkel és –sebész kézzel-de senki nem tudta utólérni a –sebészi scharm-ját.

Korai nyugdijazásával, ami a sötét emberi rosszindulat szüleménye volt,bünösnek nevezhetők ,akik megfosztották szatmár megye lakosságát egy ilyen léptékü embertől, aki életeerejével és szakmai tudásával még nagyon sok emberi életet megmenthetett volna meg.Jelen pillanatban Németországban él, 92 évesen kitünő fizikai és szellemi állapotban-Amikor nyugdijba küldték találkoztam vele és a következőket mondta,nagyon szomoruan-tudod Béla amikor a sebészi kést kivették a kezedből akkor szakmailag halott vagy.Te mint gyermekgyógyász egy sztetoszkóppal a nyakadban még ezt a sötét világot is átvészelheted.35-4o éves tapasztalattal a tarsolyomban olyan diagnózisokat tett az asztalomra, amiről nem szégyenlem bevallani de jó ideig rágódnom kellett.ÁLDJA MEG AZ ISTEN AMIT AZ ORVOSTUDOMÁNY ILYEN LÉPTÉKÜ GYAKORLÁSÁÉRT TETT.

DR:BOLGÁR DEZSŐ-a radiológiai osztály vezető főorvosa,a Debreceni Belgyógyászati Klinika adjunktusa volt.Főként a magyar szaklapokban jelentek meg közleményei.Az Ő müködése idején még nem voltam osztályvezető főorvos.De akkor már a doktorátus utolsó akkordjait rögzitettem.Az osztályos beteganyag,az igen terjedelmes pacienturám kellő léptékü lehetőséget adott az eggyüttmüködésre,Kiváló radiológus hirében állt,igy aztán még a marosvásáhelyi egyetemre is meghivták ahol tudományos előadást tartott amin én is résztvettem, és büszke voltam hogy szatmári az előadó.

Nyugdijazásakor nekem ajándékozta a JOHN.CAFFEY-PEDITRIC X-RAY DIAGNOSIS-2 kötetes világhirü gyermekradiológiai könyvét a következő dedikációval-

Dr.BAUER BÉLÁNAK szeretettel........

-Korán keltél hogy arass,nagyon szép amit cselekedtél

-De az emberi létnek határai is vannak

-Ezután már csak az a szép,aminek mindketten örültök.

DR:LŐRINCZY DENGEZICS radiológus főorvos kivételes képességü radiológus,barát,pótolhatatlan tudományos munkatárs,akivel hosszú éveken át minden reggel leolvastuk az aznapi filmeket,megbeszéltük az éppen aktuális teendőinket a tudományos és klinikai kutatómunkában.Elképzelhetetlen ambicióval tisztázta a legapróbb értékelhető radiologiai elváltozásokat.

Magas klinikai képzettsége is hozzásegitett a nagyon nehezen tisztázható

kórképek megoldásához.Nem kimélte magát-totális radiológiát végzett- még akár a sugárveszélyben is.Különleges mondhatni veleszületett képessége volt a fekete-fehér kontraszt elkülönitésére.Mert ahogy Ő mondta, vannak akik néznek de nem látnak –A kegyetlen élet elsodorta majd elragadta tőlünk.

A marosvásárhelyi iskola egyik legkiemelkedőbb alakja volt, akár hazai vagy nemzetközi szinten.Ő volt az első szatmári orvos akinek tudományos közleményét leközölte a legrangosabb angol orvosi szaklap a –LANCET-

Tudományos érdeklődése a radiológia minden ágát felölelte.Számos közös közleményünk jelent meg hazai és külföldi szaklapokban.Az áttelepülése után ő alapitotta meg Vácon-Magyarországon a C.T. központot.

Legyen áldott az emléke.

Voltak olyan osztályai a szatmári megyei kórháznak amelyek bővelkedtek a kiváló szakemberekben,Ilyen volt a sebészeti osztály amit DR:PERŢA BAZIL sebész főorvos vezetett,kiváló szakértelemmel.Mielött szatmárra jött a kolozsvári sebészeti klinika adjunktusa volt.Én annak idején egyetemista voltam/4-dik éves/ kórházi gyakorlatot végeztünk a sebészeten.A mindennapi ténykedést, irásban kellet összegezni./ milyen beavatkozásokat végeztünk vagy aszisztáltunk/.A gyakorlati füzetbe 1o-es osztályzatot kaptam Dr.PERTA főorvos úrtól,ezt bemutatva Prof MÁTYÁS MÁTYÁSNAK a világhirü sebésznek és egyetemi profeszoromnak, a következőket mondta-ezt a minősitést nagyon nagyra értékelem mert azt aki ezt itt aláirta a Kolozsvári Sebészti Klinika vezető professzora cimétől fosztották meg a semmirekellők..Egy másik kiváló sebész akinek sokat asszisztáltan a műtétein DR.ANTAL BUBI aki itt szatmáron kezdte sebészi pályafutását.Olyan tehetsége volt a sebészethez hogy már itt nálunk az első vonalban dolgozott.Kivándorolt Izraelbe ahol fulmináns szakmai karriert futott be.Rövid időn belül a Haifai sebészeti klinika vezető profeszora lett és sok dicsérő visszajelzést kaptunk róla,betegeitől.

Volt egy nagyon vallásos zsidó orvos, aki Párisban végezte a tanulmányait és a szatmári T.B.C. kórház igazgató főorvosa volt.-Dr.DEUTSCH MÁRTON.Abban az időben a gyermek T.B.C.még komoly problémákat okozott a gyakorlatban és akkor bontogatta a szárnyait a gyermek –pneumonológia.Ez a két szakfelület határozta meg a szakmai eggyütmüködésünket.Kiváló szakember,mondhatnán tudós volt,aki érdektelenül szórta a tudását az arra érdemeseknek.Nagy tiszteletnek örvendett a zsidóság köreiben.Ha valaki hazalátogatott az Egyesült Államokból-nála szállt meg.Közel laktunk egymáshoz a központban és számtalan esetben hosszantartó esti sétákon találkoztunk.Rendkivül kulturált,informált és utólérhetetlen élményanyaggal rendelkező,bölcs ember volt,sok sok szenvedéssel a tarsolyában.Lestem minden szavát mert őszinte volt és sugárzott belőle a jóindulat.Igy az évtizedek távlatából megitélve az értéket, amit tőle kaptam,felbecsülhtetlennek tartom.

Negyed éves orvostanhallgató voltam,édesanyám súlyos szivbeteg voltés DR.REICH IZIDOR szivspecialista kezelte.Tanulmányait Bécsben a WENCKEBACH klinikán végezte.Annak idején a legfontosabb sziverősitő gyógyszer a Strophantin volt amit vénába kellet beadni.A baj az volt hogy a mamának nem volt olyan vénarendszere ami könnyen hozzáférhető lett volna.Sokat szenvedett amig találtak nála egy megfelelő eret.Megkértem Reich főorvos urat hogy mint negyedéves orvostanhalgató sajátitsam el az osztályán az intravénás kezelési módot.Egy hónap gyakorlat után megkért a főorvos úr hogy az egész osztályon én végezzem el az intrvénás strophantin kezeléseket-természetesen otthon az édesanyámét is

Meg kell emlitenem DR:VIDA IONA-t a fül-orr-gégészet osztályvezető főorvosát. aki első éves egyetemista koromtól ismert.követett és akinek a véleményére, ami mindig szűkszavú de bölcs volt, mindig hallgattam.Olykor a- nem szól szám nem fáj fejem-érzését keltette bennem ,de az idő Őt igazolta.Szigoruan a szakmájával foglalkozott,kiváló felkészültséggel,és maradéktalan szakmai fegyelemmel.4o éven keresztül müködtünk eggyüt a legteljesebb összhangban.Számottevő tudományos tudományos munkát végzett.Sokat tett a szatmári egészségügyért mint kórházigazgató és megyei egészségügyi igazgató.

Hát ezek voltak azok az emberek akik meghatározták az orvosipályafutásom erkölcsi vetületeinek egy jó részét a többi számtalan becsületes kollégámmal eggyütt..Nem tudok csak mély hálát érezni irántuk. Nem foglalkozok életünkaz árnyoldalainak részletezésével,mert úgy vélem hogy a méltatlanságok, emberi gyarlóságaink is velünk eggyütt távoznak a beláthatatlanba.

#1 Dr.BauerBela

---