IGEN TISZTELT KÉTLÁBUAK
SZEMELVÉNY AZ –ALKOTÁS KÉNYSZERE- CIMŰ IRÁSOMBÓL
Amikor kézhez kaptam az –ORVOSI ARANYDIPLOMÁMAT-könny szökött a szemembe,mert most is érzem,mindennap hogy a szakmámban az –orvosi szemlélet-hivatásszeretet-gondolkodásmód-a beteg ember sorsáért érzett felelősséget-ettől az iskolától kaptam.Mindig és mindenütt nagyon büszke voltam arra hogy ennek az intézménynek voltam a tanitványa.
Ahogy telt az idő mind tudatosabbá vállt bennem hogy nem annyira az előmeneteli jegyek,a tudatos minden részbe behatoló tudás a legfontosabb-hanem az-orvosi szemlélet-amit nem lehet hozzáférhető elemekből összerakni.
Ez sokszor egy elejtet szó,egy elismerő tekintet, egy nagy embernek az arcán,ami azt közvetiti feléd hogy –helyesen gondolkoztál,jól
döntöttél-büszke vagyok Rád.Egész szakmai létem alatt az ÉDESANYÁMNAK és NEKIK akartam megfelelni-
Külön hálás vagyok a tanitómestereimnek hogy a legmélyebb fokon tudatositották bennünk hogy az –orvosi hivatás ha tisztességgel gyakoroljuk,szent és sérthetetlen volt mindig a történelem folyamán-függetlenül a hatalmak akár becstelen acsarkodásaitól is-Úgy lepergett róluk a mindenkori társadalmak ellenszenve vagy akár rosszindulata,hogy az részemre mindig imponáló volt,és bizonyitó értéküvé vállt egész életemre..
Ezek voltak a mi világhirü profeszoraik-MÁTYÁS MÁTYÁS-MISKOLCZY DEZSŐ-OBÁL FERENCZ-HARANGHY LÁSZLÓ-SZENTPÉTERY ZSIGMOND-MAROS TIBOR-MÁLNÁSI GÉZA-
SZENTKIRÁLYI ISTVÁN-KÓTAY PÁL-PUSKÁS GYÖRGY-SZERÉMY MARGIT és mások.
Irigylésre méltó dolognak tekintettük ha csak a közelükbe kerülhettünk.
Soha nem voltak kivételezett vagy megvásárolt vizsgák,még csak távolról sem hallottunk róluk.A tudomány és hivatás szentjei voltak.Áldja meg az ÚR az emléküket.
A székely szinház egyik igen hosszú ideig nagysikerü előadása volt – LEW TOLSZTOJ-Kispolgárok-cimü előadása-A főszerepet KOVÁCS GYÖRGY érdemes szinész alakitotta-Az egyik neves monológ szövege igy hangzott-emigy szólitotta meg a kispolgárokat-Igen tisztelt kétlábuak—Nekem annyira kapóra jött és olyan kifejezőnek éreztem ezt a megszólitást.hogy én a hat év egyetemi tanulmányaim alatt ettől kezdve egy igen vidám kétlábunak éreztem magam.Elmondom miért-
A kispolgári kategória abban az időben olyan félig kinézett csodamadár volt-nem kapott ösztöndijat,nem volt K.I.SZ.tag-nem szólalhatott meg lényegesebb kérdésekben-nem volt megbizható.-
Lévén hogy apám kisiparos,édesanyám pénzügyi tisztviselő volt én a –az igen tisztelt kétlábuak –kategóriájába lettem sorolva-ennek a besorolásnak az összes hátrányával-Nem kaptam az otthonba helyet,menza jegyet,stb-
Az idősebb barátaim magukhoz vettek illegálisan az APOLLO-diákotthonba, negyediknek egy improvizált fekvőhelyre. Annak idején még lazább volt az egyetemi élet ,liberálisabb gondolkodásmód és nem túl szemérmes de elfogadható erkölcsi keretek között.
Besegitettem a jótevőimnek,lelkiismeretesen elláttam a komisszionokat-illatos leveleket,virágcsokrokat,finom intim női ruhadarabokat vittem az éppen aktuális barátnőknek.Kenyeret a menzáról,friss francia irodalmi lapokat a sarki lapárustól,cigarettát igényhez mérten stb-De ami mégis belémvésődött ezen emberek jóságán kivül azok a –pour parle-k azoknak a szinvonala amiket hallottam,és amik merőben eltértek a úgymond –az akkori szódaporos vagy éppen marólugos toroköblitéstől-Köztük válltam felnőtté,férfivá.
Miután bekerültem a-MECÉNÁSOK-/vásárhelyi jómódu férfinép/ társaságába és azt is felfedezték jó hangom van végigénekeltem vásárhely összes valamire való vendéglőjét,de lebuját is.Akkor még a –cirmos- szerepe volt nekem leosztva, de később én is bele szoktam a gazdáim –huzásaiba-és a férfi népség jószokásához hiven,karmolni is kezdtem.
Én úgy érzem hogy szerettek és becsültek ők mindhárman mert kitartó,szorgalmas és kitűnő tanulmányi eredményeim voltak.
Olykor egy vizsga előtti éjtszakát végigénekeltem nekik akkor amikor a kötelező-Nagy müsor –volt.Egy ilyen éjtszaka után reggel elmentem vizsgázni.Délben amikor hazajöttem a vizsgáról mindhárman lesték az arcomat.Aztán P.J. megkérdezte-Na megbuktál pajtás-és én feleltem, dehogy is buktam 1o-es osztályzatot kaptam-Hosszan néztek rám és következetkező volt a reagálás –Hogy szoritott idesapád annyi szart a csontos dobozodba--Igy az ügy le volt zárva
Nehéz évek voltak a szüleimnnek, a családomnak de ugyanúgy nekem is,de becsületes munkát végeztem-nem volt soha elmaradt vizsgám és a jegyeim 9o % kitünő osztályzatu volt.
Volt egynéhány más természetü elégtételem is-
-Lévén hogy se K.I SZ. tag,se párttag nem voltam a hat év alatt a sors megkimélt az akkori társadalom groteszk,kicsinálós,emberi sorsokat elementáris rosszindulattal kezelő bármilyen ténykedéstől.Szabad voltam mint a madár-a társaim elkönyveltek bohémnak,belenyugodtak hogy ilyen is kell. Különben tudták hogy szociál-liberális gondolkodásu ember vagyok,de nem a harapós fajtából.Nem ártottam,nem szóltam meg senkit,minden társamat tiszteltem és hangsúlyozom hogy ezeket mind visszajelzésként megkaptam.Pedig az 5o-es években ez elég ritka volt.
A én másik szentélyem A SZÉKELY-SZINHÁZ .szinpada és a
Szinimüvészeti AKADÉMIA kisterme volt ahol arra tartottak érdemesnek hogy a az erdélyi szinjátszás nagyjaival eggyüt szavalhattam az ADY-JÓZSEF ATTILLA,TÓTH ÁRPÁD,ÁPRILY LAJOS verseket a nagynevü szavalóesteken a SZÉKELY_SZINHÁZBAN- és csak én egyedül az Orvostudományi Egyetemről.Még ma is kisért ez az elszalasztott lehetőség emléke.
Igy aztán még azzal a pótlékkal, amit mint kosárlabda játékos az első osztályu-Nemzeti Bajnokságban kaptam és természetesen a családom a sokszor nagy áldozatokat igénylő segitségével szerény és tisztességes keretek között elvégeztem az egyetemet.
#1 Dr.BauerBela
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése