AZ EGYEDÜLLÉT GONDJAI

AZ EGYEDÜLLÉT GONDJAI

Az évek folyamán hovatovább az lett az érzésem, hogy számos anyuka nehezen dolgozza fel azokat a változásokat, amivel az anyaság jár. A legtöbb családban az anyuka kicsit magára van hagyva, de legalábbis a kicsivel kapcsolatos felelősség az ő vállát nyomja és bizony nehezen feldolgozható helyzetbe hozza, akár depresszióba is sodorhatja őt.Mindez még rendezett családi körülmények között is.A történések sorrendje a következő-

Amikor a baba megszületik, a legtöbb családban még pár napot otthonmarad az apa is, néhány hétig a családtagok is gyakran jönnek látogatóba, segítenek, aztán lecseng ez a mozgalmas időszak és az anyuka általában magára marad a kicsivel.

Apa dolgozik,elfoglalt ember főként ha felelősségteljes a munkaköre. A kismama pedig a baba tempójában éli mindennapjait. A személyiségétől és a körülményektől is nagyban függ, mennyire viseli meg ez az időszak. A körülötte levők gyakran azt sugallják, hogy mindenben a kicsihez kell alkalmazkodni, ezért sok anyuka inkább nem megy sehova, teljesen háttérbe szorítja magát a kicsi igényei mögé, miközben idővel joggal, szenvedni kezd ettől a helyzettől.

Tapasztalatom szerint a környezet a korábbi tapasztalatok, élmények is nagyban meghatározzák, hogyan éli át az anya ezt a megváltozott élethelyzetet.

• Van, aki gond nélkül alkalmazkodik és ez egyáltalán nem zavarja.
• Van, aki nehezen alkalmazkodik és előbb vagy utóbb rabnak érzi magát.
• Van, aki pedig könnyen alkalmazkodik, de közben tudja tartani az egyensúlyt a saját személyes igényei és a kicsi igényei között (de legalábbis igyekszik)?

A körülmények sokat számítanak. A gond általában az, hogy az anya magára marad a problémákkal, elbizonytalanodik, a kérdéseit nem tudja kinek feltenni, ezért a kicsivel kapcsolatos gondokat egyre nagyobbnak és nehezen megoldhatónak látja. A panszokból olykor kiderül, hogy az anyuka egész nap valami a kicsivel kapcsolatos kevésbé jelentős probléma okán tépelődik és ezért rossz anyának érzi magát (pl. válogatós, csak kézben akar ellenni). Azt is sokszor látom, hogy az anyák úgy érzik, ők tehetnek a kicsik furcsa viselkedéséről vagy a rossz szokásairól – ez részben egyébként így is szokott lenni, de ezek a rossz szokások, furcsaságok épp olyan hamar múlnak el, mint ahogy jönnek, ezért nem érdemes ezen rágódni, emiatt tépelődni.

Ha vannak társak és sorstársak, akikkel lehet beszélni, akiktől lehet kérdezni az segíthet átlendülni a nehezebb időszakokon. Fontos az is, hogy merjünk társaságba járni, programokat szervezni, kimozdulni a babával is. Nyugodtan kisétálhatunk a játszótérre a fél éves babával is, remekül el fog nézelődni, mi meg közben beszélgethetünk a többi anyukával.

El lehet menni kirándulni hét közben is más anyukákkal, barátokkal közösen is, nem kell a hétvégét megvárni vele, amikor családilag neki tudunk indulni.
És még az sem szükséges, hogy túlságosan messzire menjünk: nyugodtan tehetünk nagy sétákat másokkal közösen és felfedezhetjük a környék érdekességeit gyalogszerrel több órás séták során is (a fogyókúrának is jót fog tenni) A lényeg, hogy legyenek céljaink, élményeink a babán kívül is, ő pedig élvezni fogja a változatos környezetet, az élményeket, sokat tanul ebből. Nem utolsósorban: ha kialvatlan vagy, a séta a friss levegőn sokat segít, hogy levezesd a feszültséget és frissen tartson.

Aki eleve hajlamos a depresszióra, az többszörösen veszélyeztetett ebben az időszakban, neki különösen fontos, hogy most ne maradjon magára, változatos programja és hétköznapjai legyenek.

A fő gond az, hogy még, ha a család melletted áll is, a kicsivel kapcsolatos felelősség az anya vállát nyomja. Mindenki ad mindenféle okos tanácsot, de a végső döntéseket neked kell meghozni, és ezt nehéz feldolgozni: Jól döntöttem? Nem okozok valamilyen végzetes hibát? Nem rontok el valamit a kicsiben?
Jó hír, hogy nem tudod elrontani Ha a babát szeretetteljes légkör veszi körül, akkor nem lesz semmi baja attól, mert 2 éves koráig nem eszi meg a zöldborsót, egyszer végső kétségbeesésedben sírni hagytad, vagy mert 20 hónaposan leszoktattad az éjjeli szopiról. Fontos, hogy tudjunk a fejünkkel gondolkodni, de ugyanannyira fontos gyermeknevelési kérdésekben a szívünket is bevonni a végső döntések meghozatalába.

Dr.Bauer-Kismama-blog

#1 Dr.BauerBela

---