HOGYAN VÁLLTAM GYERMEKGYÓGYÁSSZÁ.-
SZEMELVÉNY AZ-ALKOTÁS KÉNYSZERE-CIMŰ IRÁSOMBÓL
A megszokott pályaválasztási kódexben manapság már kevés az előre elhatározott hivatástudat,A konjunkturális anyagi vonatkozások állnak az előtérben-a kezdettől fogva a kapaszkodási kényszer határozza meg egy egyén szellemi tudatosságát,magatartását a társadalomban
,viselkedését,felfogását emberi létének az értelméről. Egyszóval hovatovább mind kevesebb az elhivatott,pedagógus,orvos,mérnök stb
Egyik kedves keresztfiam aki németországban végezte a repülő-mérnöki akadémiát jelen pillanatban az Egyesült Államokban képviseli cégét –a következőket irja-
-Itt is megvan a megosztottság a déli feketebőrüek és az északi –yenkyk-között-Minden utcasarkon 6-7 templom vagy imaházvan –DE AZ ISTEN MÉGIS A DOLLÁR.-
Ez a szellem már régen átterjedt európára is. A pályaválasztás tudatossága vagy tudatositása egy fiatalban az egyéni élményanyag hiányában nehéz feladat-Az az álhatatosság hogy egy hivatást vagy foglalkozást egy életen keresztül mindennapi elkötelezettséggel,szerető szellemi és fizikai affinititással végezzél kevés embernek jut sorsrészül.
A kor teremtette kényszerhelyzetek pl-hogy manapság már két vagy esetleg több egymástól távolálló disciplinában kell diplomát szerezni a megélhetési lehetőség biztositására tartalékol.
Jómagam nem lettem volna semmi-vagy senki-Engem egyáltalán nem emésztett a jövőm,igaz hogy ez a könnyed sportos.cikis életmód a szülői ház biztonsága és védelme alatt volt igy.Egyedüli erényem a rámbizott feladatok pontos és maradéktalam elvégzése volt beleértve a tanulást is.
Kissebb koromban cipész szerettem volna lenni-mindez azért mert nagyon megbarátkoztam a cipész Petrucz Feri bácsival-aki mindent tudott és mindehhez értett és mindezek, fejében még egy élő idomitott fekete csókája is volt piros sipkával-no meg –stiglince-és minden olyan kellék ami egy gyermeknek vonzó lehetett.De a kenetteljes,settenkedő szövegét is –csiptem-amivel magához kecsegtetett kifejezve azt hogy az én vélemé-
nyemet is számba veszi
Mint minden mélyen hivő vallásos asszony édesanyám papi hivatást szánt nekem.De amikor már tánciskolába jártam-Csipler tánctanárnőhöz-és az ottani torténéseim szemelvényeimről beszéltem Neki jó érzékkel lemondott ezen igényeiről.
Nagyon sokat szavaltam elemi iskolában és középiskolában
de a szini pályára sem éreztem semminemü vonzalmat.Olyam simi-semmi féle emberke voltam.Szüleim mégis annyi év kitűnő tanulmányi eredménye után nagyon szerették volna, ha valami felsőiskolai képesitést szerzek.Igy aztán hozzácsapódtam minden felkészülés nélkül Ponner Jancsihoz és Lenkey Ernőhöz és elmentem velük felvételezni a Temesvári Műegyetem –gépészmérnöki karára,ahonnan természetesen kirugtak.A két mindmáig jó barátom akikkel mentem, kiváló életpályát futottak be/Ponner János a Hamburgi Műegyetem profeszora,mig Lenkey Ernő a Békási vizierőmü épitésének vezető főmérnöke-majd Svédországban egyes hidrotechnikai létesitmények megalkotója volt./Különben mindketten matematikai zsenik voltak./
Hova tovább-Édesanyám kijelentette hogy egy veszekedett garast sem költ rám és éppen csak hogy egy kis-köménymag-levest kapok a házában ha nem emberelem meg magamat. Azonnal dolgozni kellett mennem a Szatmári bőrgyárba-Itt aztán a –dörzsölt jópénzü timárok társaságába kerültem. Ez a környezet sok gondot okozott szegény anyámnak.A kikapós élet hajnalig tartó csapongásai gondterheltté tették -mindig megvárt-megkérdezte hogy nem e vagyok éhes és minden zokszó nélkül lefektetett,akár egy óra erejéig is, de a megszokott időben felkeltett reggelit adott és elküldött munkába azzal a jelszóval/ha férfi voltál éjtszaka légy férfi nappal is./
Aztán egy barátom -akivel eggyütt dolgoztunk egy épitkezési vállalatnál mint napszámosok, és ismerte kvalitásaimat is, javasolta hogy menjek felvételizni a Marosvásárhelyi Orvostudományi Egyetemre.Ha már költenek rád az –öregek –ne menj olyan szakra ahol egész életedben üres járatban vagy.Én orvosira ? /hullák,vér,halál,mindennap, csak az emberi szenvedéssel és elmúlással foglalkozni/Ez nem az én esetem.!!
Ismét édesanyámé volt a döntő szó-a következőket mondta-az orvosi pálya az egyik legnemesebb hivatás. A társadalomban,minden hivatásnak,foglalkozásnak megvan az érzelmi vagy fizikai elviselhetőségi foka.Habár igy is nehéz lessz a családnak de ezt az áldozatot vállaljuk-ha nem, menj vissza a bőrgyárba az-argentin marhabőröket –sérolni-/tisztitani-
Döntöttem-négy hónapig készültem a felvételi vizsgára,ami a végén sikerült.Édesanyámnak azután hogy világra hozott, ez volt a második legnagyobb öröme.Annyira már ismert, hogy ahova kerültem addigi életem folyamán mindig tisztességgel láttam el a feladataimat.Az egyetem általános orvosi karára vettek fel,de figyelembe véve hogy a gyermekgyógyászati kar akkor alakult-4o hallgatót az általános karról áttettek a gyermekgyógyászati karra anélkül hogy megkérdeztek volna bennünket./Ezek természetesen a társadalmilag terhelt háttérrelt rendelkezők voltak-nem KISZ tagok,kispol-
gári származásuak,politikailag terhelt multtal rendelkewzők-stb.
IGY LETTEM GYERMEKGYÓGYÁSZ JELÖLT-Isten nyugosztalja egy politruk kollégám aki magyarba települt át-egy erdélyi szenvedő orvos sorsát ecsetelő irásában-leirta hogy sikerült-úgymond átpakolni a gyermekgyógyá-
szatra bennünket.Isten nyugosztalja gyarlóságaival eggyütt.
Tehát nem voltam elhivatott gyermekgyógyász.A kezdet kezdetén nem is volt még alkalmam beillesszkedni abba a hangulatba amit egy eleven.élő,gyermekkórterem hangulata sugároz feléd.Az a kedves nyüzsgés körülötted amikor reggel megjelensz közöttük és savanyú cukorkát osztogatsz nekik.
Eleinte csak a bonctermek néma csöndje és miért ne mondjam ki –irtózata jutott az első és másodéves hallgató koromban osztályrészül.
Szikárarcu anatómusok,biokémikusok,fizikusok vettek körül szűkszavú,rigid,élettelen de igen fontos tudományos tényekkel.
Mint ahogy történni szokott , mindenki kap egy mentőövet élete folyamán.Az elkötelezettség amit az egyetemi környezet alakitott ki bennem,a hivatástudat a segiteniakarás embertársaimon a továbbiakban midjobban erősitette a választásom helyességét és legyőzte a kezdeti kételyeimet,fenntartásaimat
#1 Dr.BauerBela
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése