A
lelkiismeret nevelése gyermekkorban
Az ember nyugdíjas korában is félszemmel mindig
visszapillant a foglalkozására, figyeli a jelent s próbál következtetni a
jövőre. Ez a nyugtalan, rohanó világ nem sok jót jósol a jövőre vonatkozólag a
következő generációnak.
A felnőttek rohannak a
megélhetésért, akinek munkahelye van, azon van, nehogy elveszítse, akinek pedig
nincs, az azért nyugtalan.
Az emberhez méltó etikának a szülők és a
gyermekek esetében egyaránt sok kísértésnek kell ellenállnia.
Ez a sokoldalú válság a gyermekek nevelésében
is óriási károkat tehet. Annak érdekében, hogy a gyermekek a
rohamosan fejlődő nevelési irányelveknek megfeleljenek, nekünk, szülőknek,
nevelőknek nagyon oda kell figyelnünk, mert bár a modern technika segítségével
nagyon sokat tanulhat, de például a televízió, az internet károkat is okozhat:
a gyermek felszed minden szennyet, s a koránál fogva nem tudja, mit kezdjen
vele.
Nincs szándékomban a lelkiismeretről szóló
különféle tudományos elméletekről írni, hiszen nem is tudnék, de azt látnunk
kell, mennyire fontos az erkölcsiség szempontjából a lelkiismeret, és milyen
nagy szükség van ennek nevelésére. Ma ebben a felgyorsult világban a
lelkiismeret nagyobb kísértéseknek van kitéve, mint évekkel ezelőtt. Tanúi
vagyunk a családi és társadalmi közösségek széthullásának, továbbá az erkölcsi
értékek és normák kudarcba fulladásának. S
ahogyan minden emberi képességet, úgy a lelkiismeretet is tökéletesíteni kell.
Az
ember nem autonóm lény, a lelkiismeret nevelése sem lehet saját egyéni
képességének függvénye, hanem erkölcsi normákkal is szembesülnie kell.
Az embernek mint teremtménynek szem előtt kell tartania az Úr hívását. A gyermekkorban – egy régebbi felfogás
szerint – a gyermek lelkiismeretének nevelését csak akkor kell megkezdeni,
amikor képessé válik a különbségtételre, vagyis amikor meg tudja különböztetni
a jót a rossztól. Úgy gondolták, hogy a lelkiismeret nevelése abból áll,
hogy megtanítjuk a gyermeket a törvényre és parancsolatokra.
A
nevelés azonban elsősorban nem intelmekből és figyelmeztetésekből áll. A
gyermek lelkiismeretének helyes neveléséhez döntően hozzájárul az a légkör vagy
létközeg, amelyben a gyermek fejlődik.
Első helyen említenünk kell a gyermeknek
azt a védettségét, amelyet a család meleg, bensőséges és neki szóló szeretete
nyújt.
A szeretet nélkülözhetetlen velejárója az egész emberi életnek, és
pótolhatatlan feltétele a helyes erkölcsi magatartás kialakulásának. A szeretet
közvetíti számára, hogy befogadták, és kedves családtagnak számit. Így
fokozatosan fejlődik egészséges önbizalma, és örömét leli a jó megtételében.
Belenő az igazi emberi szabadság és felelősség
világába, ezzel egyidejűleg megéli, kifejleszti önállóságát s a jóhoz és
értékeshez való kötődést. Spontánul megvalósítja a jót, még mielőtt értelmileg
is magáévá tenné.
A nevelést a jóból kiindulva kell
megkezdeni és a jó felé kell irányulni. A jónak úgy kell felvillannia a szeme előtt, mint szép és vonzó dolognak,
hogy a gyermek megtapasztalhassa a jó cselekedet örömét, és ezáltal majd örül a
jónak, megszereti és szívesen meg is teszi. A gyermeknél az érzelmi élet
sorsdöntő az erkölcsi életre nézve.
Az érzelmi életet úgy kell táplálni és
irányítani, hogy később, amikor a gyermek felnő, önállóan is képes legyen a
fejlődésre, tisztulásra, elmélyülésre és új motivációk fellelésére..
A
gyermeknek értelmi képességéhez mérten fel kell tárni az egész erkölcsi világot
s az összefüggések felismerésére kell ösztönözni, hogy felfogja az erkölcsi
rend egészében rejlő igazságot. A gyermeki lelkiismeret nevelésének kimondottan
vallásos jellegűnek kell lennie. A szülőknek és nevelőknek azon kellene
munkálkodniuk, hogy a gyermekben tudatosítsák Isten akaratát, Krisztus
követését, az Istenhez való kötöttséget. Valahol ezen a téren hibák csúsztak
be, és ennek tulajdonítható már a kisiskolások körében a válságba került etika
hatása.
A gyermeki lelkiismeret nevelését az
életkor szabja meg. Kezdetben a kisgyermek az erkölcsileg jó tetteket, a
jóhoz való hűség erényét gyakorolja.
Rendkívül nagy jelentősége van a jó
példának.
Mint ahogyan a gyermek egész nevelésében nagy szerepet tölt be a szülők,
nevelők és a felnőttek példamutatása, úgy a lelkiismeret nevelésében is nagy
hatással van a gyermekre a jó példa.
Nem
szavakban, hanem tettekben adjunk példát. Természetesen csak
akkor lesz hatással a gyermekre a jó példánk, ha őszinteséggel párosul.
A
felnőttek őszinteségére már a legkisebb gyermek is igen érzékeny.
A gyermek érezze, hogy őt mindig megértik.
Az igazi szülő, a jó nevelő mindig a
gyermek lelki orvosa. A gyermek lelkében megdönthetetlenül
éljen a hit, hogy őt mindig segíteni akarjuk. Az igazságos és jó nevelőnek legfeljebb pajkos tanítványai vannak, de
rosszak nincsenek. Sokszor csak azért van a rosszaság, mert a gyermek lelke
lázadozik az igazságtalanság ellen. Nem egy példa van arra, hogy a
legrosszabbaknak mondott gyermekből mindenre áldozatkész tanítványok lesznek az
igazi nevelő és szülő művészi felügyeletével. A felnőttek őszinte és igazi
erkölcsi életétől függ a gyermek lelkiismeretének fejlődése.
A példaadás mellett a szoktatásnak is döntő
szerepe van a kötelesség teljesítése, a felelősségérzet kialakításában.
A mély vallásosság istenfélelmet jelent, ez pedig áldozatos cselekvést,
kötelességtudatot, lelkiismeretességet von maga után.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése