Milyen ma kamasznak lenni?
A kamaszkor
igen bonyolult, ugyanakkor mégis az egyik legnagyobb örömökben gazdag korszak
egy ember életében. A sok megpróbáltatás,
erőfeszítés során rengeteg tapasztalatot, tanulságot és önbizalmat nyerünk,
melyeket további utunkon fel tudunk használni. Nem beszélhetek általánosítva,
hiszen ahány ember, annyiféle világról alkotott kép létezik, de azért megvannak
a közös vonásaink korunkból kifolyólag.
Véleményem
szerint a kamaszok olyan problémákkal küzdenek, mint a beilleszkedés, a helyes
út és önmaguk megtalálása. A közösség ez esetben
húzó vagy hátráltató tényezőnek is minősülhet. Belevihetnek minket olyan
dolgokba, amelyekbe ha nem befolyásolna minket környezetünk, valószínűleg részt
sem vennénk. Másrészről, akár inspirálóan is hathatnak ránk. Ez attól függ, mi
alapján választunk barátokat.
Az egyik
legnehezebb dolog az igaz barátok meglelése
Manapság ez
már teljesen máshogy zajlik, mint régen, amikor suli után a diákok együtt
elmentek bandázni, lógni valahova és mindenféle eszköz nélkül csak úgy, jól
érezték magukat.
Édesapám nagyon sokszor mesélte, hogy egy szál gitárral és egy hálózsákkal
nekivágtak a nagyvilágnak a barátaival és jól érezték magukat. Gimnáziumi évei
alatt életre szóló barátságokat kötött és még ma is ugyanazok a srácok alkotják
baráti körét. Most a suli után sokan inkább az otthon nyújtotta lehetőségeket
választják, mint a számítógép, tv stb., ezáltal személyes kontaktus nélkül, az
interneten beszélnek ismerőseikkel, így nemcsak elhanyagolják kapcsolataikat,
hanem talán igazi barátaik sincsenek.
Ebből
következően – hogy milyen nagy feladat is ez –
értékelendő egy megbízható ember. Párkapcsolatok
terén is egymás megismerése egyre többször a chat-re korlátozódik. A lányok,
úgy érzem, nagyon fontosnak találják, hogy valaki álljon mellettük és támogassa
őket, ezért pedig képesek bármit megtenni, így könnyen ki tudják őket használni
e téren. Ez következhet megbízhatatlan barátokból, hogy talán egy pár, egy
lelkitárs kiegészítené őket, megoszthatnák velük gondolataikat és érzéseiket.
Sok fiú kapva kap az alkalmon és tárgyként kezelve a lelkükbe gázolnak, de
mégis úgy érzem, hogy egy lánynak kell, hogy tartása legyen és tisztelnie kell
annyira magát, hogy nem megy bele egy ilyen kapcsolatba.
Számtalan
tini úgy váltogatja barátját/barátnőjét…
…mint más a
zokniját, pedig ha az ember szerelmes, nem teszi ezt, sőt nem is kerülnek
közvetlen kapcsolatba bármilyen érzelem nélkül.
Õszintén szólva, nem túl biztató, de ezt ők is tudják a szívük mélyén és ennek
ellenére, ha belevágnak, nem érzik magukat jobban, ezért próbálkoznak tovább és
váltogatják “zoknijaikat”. Mindezek mellett a külsőségekre
koncentrálnak, így felszínessé és tartalmatlanná válik viszonyuk. A kamaszkori nehézségekbe, így beletartozik a
kapcsolatok kialakítása is.
A felnőtté
válás felé mutató út, amikor kezdjük szárnyainkat bontogatni, kiszakadni a
szülői önkény alól és önálló döntéseket hozni, nem könnyű. Pályaválasztás, tanulás, megfelelés önmagunknak,
családunknak, vajon mi érdekel minket, mit kezdjünk az életünkkel? Mind-mind az
élet nagy kérdései közé tartoznak, amelyekre keressük a választ.
Nehéz úgy beosztani az időnket, hogy mindenre jusson és ez elég sok
fejfájást tud okozni. Lázadunk a
szabályok és mindenféle kényszer ellen, nem akarunk beállni a sorba, pedig a
sor után is van élet. Be kell látnunk, hogy a világ
úgy nem halad, ha mindenki azt teszi, amihez kedve van, ám azt a kis időt, ami
ilyenkor még hátra van, megpróbáljuk szabadon eltölteni. Nincs jelentős
következménye, ha valamit nem csinálunk meg, és nagyjából odamegyünk, ahova
csak szeretnénk –
akkor és amikor akarunk. Ezt az életmódot nehéz feladni.
Felnőttként
már jobban át kell gondolni cselekedeteinket.
Jó
kamasznak lenni!
Új dolgok
kipróbálása, sok élmény, kirándulások, iskolai sikerek, tanulni új ismereteket,
megismerni a világot magunk körül, utazni, bulizni, sodródni az árral és a
pillanatnak élni, ez mind erről szól. Nem tanulunk
mások hibáiból, inkább mi is elvétjük, de legalább át is éljük, és az jobban
megmarad, mint egy sztori valakinek a barátnőjének a barátjának egy rokonának
az osztálytársának az exfiújáról. A bonyodalmak ellensúlyozzák az örömeinket,
de hát nem lehet minden tökéletes és felhőtlen, pont ez a jó benne. Ha nem
lenne rossz, nem tudnánk milyen a jó.
Szabadidőnkben
gyakran járunk szórakozóhelyekre. Ezeken a helyeken már 12 éves kortól is
megfordulnak bulizni vágyó fiatalok. Cigiznek és
isznak, ráadásul nem túl mértéktartóan: “mérték a vödör, tartó az asztal”
elvén. Ebből kifolyólag gyakran az a pár doboz sör és pár feles megüti a
fejüket.
Legutóbb egy
lányt kísértem haza, aki az utcán kóborolt, de nem akartam ott hagyni a
hidegben, így hát segítettem neki hazajutni. Nagyon
hálás volt, de nem hiszem, hogy másnap már emlékezett rám. Ilyenek mindig
voltak, akikkel elszaladt a ló, de mégis felnőttek és talán nem vált
hátrányukra az efféle életmód.
Jó abba
belegondolni, hogy a felnőttek is ugyanúgy átérzik azokat a dolgokat, amik
velünk történnek, annak ellenére, hogy próbálnak azoktól megóvni minket. Furcsa, hogy vannak olyan helyzetek, amikbe belecsöppen
az ember, aztán a gyerekének pedig megtiltja, de ha belegondolok nekem is
lennének ilyen pillanataim.
Például mentem
már el úgy sátorozni, hogy újonnan megismert emberekkel tartottam. Visszagondolva az én szemszögemből teljesen normálisnak
tűnt, viszont ha belegondolok egy szülő nézőpontjából, akkor kicsit már
meredekebbnek látszik. A felnőttek sokszor ok nélkül, feleslegesen aggódnak
miattunk, mert ők nem tudják a pontos körülményeket, ha pedig elmondjuk nekik,
csak még jobban fogják a fejüket.
Nem értenek ők semmit!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése