GONDOLATOK AZ ERDÉLYORSZÁGI MAGYAR VÉGVÁRIAK JÖVŐJÉRŐL

GONDOLATOK AZ ERDÉLYORSZÁGI MAGYAR VÉGVÁRIAK  JÖVŐJÉRŐL

Előre bocsájtom hogy jómagam csak egy mezei-Magyar Igazolvány-os magyar vagyok,tehát nem tartozok sem a haszonlesős sem  a vándorlós fajta közé. Nekünk egy tyúkot rendelt az Úr és az Ő adományával megelégedve éljük meg napjainkat. Az igényesebb fogyasztók elvándoroltak és átadták a helyüket az ejtőernyősöknek és partraszállóknak.

A mai történelmi időszak egyik fintora volt, hogy egy  megdönthetetlennek látszó diktatúra,rövid idő alatt kártyavár módjára összeomlott és egyúttal létrejött egy régen óhajtott európai közösség,egyelőre még a kezdet velejáró gyermek betegségeivel. Ez a tény kelet Európában meglehetősen ellentmondásos állapotokat szült,az egyén mozgásterét,életkilátásait,gyermekeik jövendőjét,egyszóval egy méltó emberi lét kilátásait kuszálta össze ez az esemény,hatalmas embertömeg elvándorlását előidézve.

                                Távolról sem tisztem véleményt nyilvánítani az elvándorlás vagy itthon maradás érveit taglalni esetleg elmarasztalni.

                                Amikor azonban a kérlelhetetlen statisztika azt mutatja hogy

1.3oo.ooo erdélyi honfitársunk  hagyta itt a szülőföldet az már mélyen megrendít. Az elvándorlásnak családi, jogi,érzelmi,anyagi,szolidaritási szempontjai vannak. Minden elvándorlónak és itthon maradt „végvárinak”meg van a sajátos érvelése,amit mélyen tisztelnünk kell.

                                Ha nem lenne a közösségi sors,ha nem látnék nap mint nap,magányos öregeket,gondozatlan sírokat,elhagyott gyönyörű otthonokat,a fogyóban lévő gyermekhadat,a közintézményekben hovatovább fogyatkozó kiváló szakembereinket,eltulajdonított templomokat,iskolákat,szerzetesrendi rendházakat,akkor talán könnyebben békélnék meg a megfellebbezhetetlennel, és nem hadakoznék mindennap ezekkel a gondolatokkal.

Abba már belenyugodtam hogy azt állítják rólunk hogy csak a tehetségtelenek,bátortalanok,azok akiknek nincs önbizalmuk,egy más nemzeti vagy társadalmi beilleszkedés arányaiba,maradtak itthon. Követve a mindennapi politika –oktondi-okfejtéseit,felteszem magamban a kérdést vajon miért nem beszélnek az illetékes politikusok -MÁSODIK TRIANON-ról,amit ez a döbbenetes emberanyagban való kivérzése Erdélyországnak,okozott. Vajon az üres frázisok hangoztatása az –AUTONOMIÁRÓL-olyan körülmények között amikor egy akkor még két és félmilliós népcsoport elveszti az értelmiségét,cserben hagyva saját fajtáját. Ide nem egynéhány botcsinálta politikusra van szükség,hanem a kultúra embereire,pedagógusokra,orvosokra akikkel anyanyelvén tud értekezni a beteg,köztisztviselőkre,szakmunkásokra,mérnökökre vállalkozó szellemű emberekre stb. A szülőföld tisztességének a méltóságát már elvesztették.Ami pedig az új életük lelki,érzelmi,vetületeit illeti ez már mindenkinek mély emberi intimitása.

                                Jómagam most már a mát latolgatom,mi lett volna ha mindannyian itthon maradtunk volna/egy kis türelemmel egy kis felelősségérzettel főként a szüleink a családjaink iránt és megőriztük volna a –végvárainkat-a mai történelmi körülmények között is,ha sikerült volna itt kibontakoztatni tehetségünket,alkotókészségünket?Mi lett volna ha itthon és nem az idegenben tettünk volna tanúságot kis csoportokba verődve magyarságunkról. Mi lett volna ha a Hargita csúcsai és az aranyló búzamezők birtokosai és haszonélvezői mi lettünk volna,Miért csak arra voltunk jók hogy más országok feltöltsék magukat bioanyaggal. Tudomásom szerint még egyetlen anyaországi sem telepedett le a sokszor ínséges és szenvedő szülőföldünkön. Amikor azt az időt értük meg hogy csak a végső nyugalomra térnek meg fiaink akkor már késő énekelni a Székely Himnusz sorait ami így szól,”ne hagyd elveszni Erdélyt Istenünk”.

                                Van egy nagy reményem és bizodalmam.,a fiataljaink minden kísértés ellenére már nem menekülnek,ŐK ITT AKARNAK ALKOTNI SAJÁT ÉS AZ ÖVÉIK ÉRDEKÉBEN-

#1 Dr.BauerBela

---