VAN-E
MÉG TEKINTÉLYE A SZÜLŐNEK?
Az ezredfordulóig a hagyományos családmodell
számos válságot élt meg az elmúlt évtizedekben. De újra és újra felülkerekedett
a józan ész, s a divatok, a mozgalmak, a trendek elmúltával ismét a bevált
családforma vette át a főszerepet, s napjainkig a magas válási arányok ellenére
is kikezdhetetlennek tűnt a tekintélye,működése.
Az új évezred küszöbén azonban minden eddiginél
nagyobb veszély fenyeget: a felnövekvő kamaszok életformája, gondolkodásmódja,
követendő példaképeik, erkölcsi normáik egyre inkább eltérnek a szüleikétől,s a
hagyományos "írányítók" /szülő, iskola, tömegszervezetek/ szerepét is
mindinkább a média, a haveri kör és a reklám vesz át.
Családi
tűzfészkek
Az
ötvenes-hatvanas években, a kezdődő nagy kamaszlázadások idején is még az volt
a jellemző, hogy a serdülők zárt közösségekben, családi-, rokoni-, vallási-,
iskolai- mintákat követve nőttek fel, s egyéb összehasonlítási lehetőségek
híján sokáig a szülőknek is abszolut tekintélyük volt a gyerekeik előtt.
Napjainkban - úgy túnik - ez az életforma, ez az
együttélési forma mindinkább a múltté. A gyerekek irányított vagy irányítható közösségi élete a minimálisra
csökkent,de közülük már nagyon sokan - a túlterhelt szülőkhöz hasonlóan - a
családi otthont is csaknem szállodaként lakják.Egyéb elfoglaltságaik miatt
szinte csak enni, aludni, átöltözni járnak haza. De ha otthon is tartózkodnak,
többnyire a többi családtagtól félrevonulva töltik az idejüket.
A felmérések szerint egyre több lakásban van a
gyerekeknek saját szobájuk, ahol tanulással, videózással, internetezéssel, zenehallgatással,
olvasással töltik az idejüket, s a szülőkkel, olvasással töltik az idejüket, s
a szülőkkel, akik "ezerrel hajtanak" alig-alig érintkeznek. Ha valami
gondjuk van, azt is inkább a haverokkal beszélik meg.
A szülők többsége egyelőre zavarodottan reagál
erre a szokatlan viselkedésre, hiszen nemcsak azt látja, hogy növekvő veszélyek /drogok, AIDS, bűnözés/
leselkednek gyermekére, de azt is, hogy érdemben nem tud semmit tenni ellene, mert
magzata nem hallgat rá. Ráadásul a
szülői tekintély nevében sem léphet fel, mert a szülői tekintély a múltté.
Sokan a tekintély helyreállítása érdekében
erőszakhoz folyamodnak, s a szülő - gyerek közötti veszekedések álllandósulnak. Az ilyen "keménykedés" pedig
még inkább elmérgesíti a családon belüli ellentéteket. A gyereket pedig
hazudozásra, csalásra és más stiklikre kényszerítheti.
Tovább: A
gyereknevelés tízparancsolata
A
gyerekneveléás tíz parancsolata
Szakemberek
a viták, az erőszakos fellépés helyett a szülőknek más megoldásokat ajánlanak.
l. Fogadja el a gyermekét olyannak, amilyen, ne
igyekezzen őt a saját képmására formálni!
2. Ne akarja a saját csalódásait és balsikereit
kerülő úton - gyermeke közreműködésével - kárpótolni!
3. Nyugodtan cselekedjen az alábbi jelmondat
alapján: "A gyerekemnek legyen jobb sorsa,,mint amilyen az enyém
volt." De ne feledje eközben: nem mindig az a jobb, amit Ön annak tart!
4. Engedje meg a gyermekének, hogy néha hibát
kövessen el!
5. Sose alkalmazzon erőszakot, verést, amikor a
gyermeke már amúgy is szükséghelyzetben van!
6. Örüljön, amikor gyermeke sikert aratott, de
tartson vele a hullámvölgyek idején is!
7. Ne ítélje el eleve gyermekének azt a
magatartását, amelyet Ön nem ért meg!
8.Igyekezzék mindig saját életével szemléltetni,
amit egyszer majd ő is továbbadhat gyermekének! Ne féljen bevallani a saját
hibáit sem!
9. Gyermekéhez fűzödő kapcsolata fontosabb, mint
bármilyen "teljesítmény", amelyet az az iskolában vagy másutt elér!
lo. Ha gyermekével beszélget, ne számonkérjen, ne
faggassa, hanem érdeklődjön! Hagyja,hogy gyermeke arról beszéljen,ami őt
foglalkoztatja!
A
pofon nem segít
Nagyon sok családban azonban ezeket a tanácsokat
nem veszik figyelembe, s - többek között ez is döntően szerepet játszik abban,
hogy az egyre inkább terjedő ifjúsági bűnözés hátterében szinte minden esetben
kommunikációra képtelen, szétesett családok állnak.A szülők nem tudják, vagy nem akarják megérteni
gyermekük új igényeit, életvitelét, gondolkodásmódját, s ideges, türelmetlen
reakcióikkal még inkább "elvadítják", nem ritkán eltaszítják maguktól
a gyerekeiket.
Az ilyen
konfliktusok után a bátrabbak a haveri körben keresnek "megértést",
de nagyon sokan otthon, magukba zárkózva "tüntetnek" a szülői önkény
ellen.
A legujabb kutatások szerint a szülői nevelésnek
sokkal kisebb befolyása van a gyerekekre, mint azt
gondolták! Sőt, akadnak olyan pszichológusok, akik egyenesen azt állítják, hogy
a mai családmodellekben a szülők akár kicserélhetők is lehetnének!
Az állítás legharcosabb képviselője, Judith Rich
Harris pszichológus, aki szerint napjainkban túlértékeljük a szülők befolyását
a gyerekek személyiségére, viselkedésére. Harris szerint a fiatalok életében egyrészt a
barátok, az iskolai osztálytársak, az un. "utcasarki társadalom",
másrészt az öröklött gének játsszák a főszerepet.
Az
öröklött gének szerepe
A pszichológus szerint az ezredforduló egyik - a
jövőre nézve társadalmi szempontból döntő fejleménye, hogy a szülők szerepe
gyakorlatilag a nemi aktus után lezárul, s egyre inkább elhanyagolhatóvá válik. Harris meghökkentő kijelentését David
Rowe magatartás-kutató is megerősíti, aki genetika és szocializáció című
könyvében azt írja: "A családi környezet befolyása a gyermek fejlődésére
lényegesen kisebb,mint azt sok ember gondolná."
Harris és Rowe
álláspontját természetesen világszerte óriási felháborodás kiséri, téziseiket
nagyon sokan vitatják,de a tudományos kutatások egyre több elgondolkodtató
eredménnyel szolgálnak.
Így például olyan egypetéjü ikrek körében végeztek
felméréseket,akiket születésük után szétválasztottak, s eltérő családi
környezetben nevelkedtek fel. A kutatók azt feltételezték, hogy a testvérek alapvetően különbözni
fognak. Ezzel szemben megdöbbentő hasonlóaságokat találtak a viselkedésükben,
az ízlésükben, a gondolkodásmódjukban,az intelligenciájukban. Vagyis, esetükben
az öröklött
genetikai kód, s
nem a környezet,a neveltetés,stb bizonyúlt dominánsnak.
Egy másik kisérletben azonos családi környezetben
nevelkedett ikreket vizsgáltak, akiknek viszont eltérő volt a baráti körük,az
iskolai környezetük.Kiderült,hogy az ő viselkedésükre, értékítéletükre,
szokásaikra, nyelvhasználatukra,stb döntően rányomta a bélyegét az a miliő,
ahol az otthonon kivüli idejüket eltöltötték. Így otthon azokkal a szülőkkel, akik nem
fogadták el ezeket a "külső normákat", állandóan konfliktusban éltek,
azokkal viszont, akik tudomásul vették, hogy az otthonnak immár az utca, a
haveri kör "diktál", a fiatalok egészen jól kijöttek.
Tovább.A
"piszkos anyagiak" befolyása
A
"piszkos anyagiak" befolyása
Mindezek alapján egyes kutatók arra
a következtetésre jutottak, hogy a nyitott, modern, fogyasztói társadalomban a
hagyományos családmodell már nem működik, s nem is működhet - konfliktusok
nélkül.
Szakvélemények szerint egyedül az anyagi függőség
szab némi gátat a gyerekek pszichológiai és konzumterrorjának, amellyel szemben
a szülők - egyelőre - védtelenek. S hogy mennyire aktuális ez aprobléma, bizonyítja, hogy a Gátat kell
szabni a gyerekeknek című könyvet világszerte milliós példányszámban kapkodták
el a tanácstalan szülők.
#1 Dr.BauerBela
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése