Keresés: gyermekek orvosi cikkekben - Children medical articles: Search box

Loading

2015. március 22., vasárnap

CSAK LUSTA,MAJD KINÖVI ??

Csak lusta, majd kinövi?
Ha a baba mozgása eltérően fejlődik, a szülők aggodalmára sok szakember tromibtálja: “csak lusta”, ha pedig a probléma szembeötlő: “majd kinövi”. De vajon tényleg csak lusta? És tényleg az a jó terápia, hogy majd kinövi?
A szülő számára a gyermek az objektív tökéletesség
Amikor megszületik a gyermek, a szülei számára kívül-belül tökéletes és gyönyörű. Ahogy aztán napról napra a szemük láttára, az anya karjai közt cseperedik fel, csak még inkább izmosodik a családtagokban ez az érzés. Az első hetek, hónapok mindennapos teendői a baba körül telis-tele vannak izgalommal, kiszámíthatatlansággal.
Örökkévalóság a csecsemőkor
Míg alvó gyermeke csodálása-bámulása közben úgy tűnik, egy örökkévalóság a csecsemőkor, évekkel később visszatekintve már inkább csak egy pillanatok alatt eltelt tünde-álom a gyermekkel eltöltött első esztendő. Amíg csak fekszik az egy-két hónapos gyermek, arról ábrándozik az anya, hogy milyen lesz, amikor kinő a baba haja, megjelennek a fogacskái, elkezd önállóan lépegetni, kimondja első szavait. Amikor mindez valósággá válik, még inkább az az érzése a családnak, hogy a gyermek „objektíven tökéletes”.
Ki szeretne átlagos gyermeket?
Kinek is jutna eszébe arra vágyni, hogy átlagos legyen a kisgyermeke? Ki szeretne átlagos személy, egyéniség lenni? Az előzőek fényében a legkevésbé sem tekintenek a szülők gyermekükre úgy, mint egy átlagos emberkére. Egy különleges, páratlan embert ölelnek személyében.
Bárcsak átlagos lenne…
Ám vannak szituációk, mikor minden követ megmozgatnánk, amit csak lehet, még imákba is foglaljuk a kérést: bárcsak átlagos lenne az eredmény mely szemünk fényével, a gyermekünkkel kapcsolatos. Ez közvetlenül a fogantatás után fennáll, valójában már az egész terhességet át meg átszövi, hiszen folyamatosan vérvizsgálatok alapján győződhet meg az anya arról, hogy minden normál mederben zajlik, ultrahang vizsgálatok segítik az eligazodást a magzaton megfigyelhető különböző méretek kapcsán (pl. tarkóredő vastagsága) stb. Az újszülött általános életrevalóságát mérő, születés követően értékelt Apgar eredményétől szintén mindenki ugyanezt várja: csak rendben legyenek, menjenek a dolgok.
A fejlődésnek van normál menete
Nem vitás, a fejlődés jól körüljárható szakaszokból áll, legyen szó mozgásról, beszédről vagy bármilyen egyéb képességről. A folyamat további jellemzője, hogy a kialakulások ideje – mely minden esetben egy valamitől-valameddig terjedő időszakra vonatkozik – szigorúan kötött sorrendiséget jelent. Az egyik képesség facilitálja a következő, magasabb funkció kialakulását. Idegrendszerünk hálózatos felépítésének köszönhetően bonyolult egymásra hatások jelennek meg minden egyes képesség között. A funkciók önmagunkban is és együttműködve az egységességet testesítik meg. Ez egyben azt is eredményezi, hogy egy-egy funkció normál medertől eltérő volta nem marad izolálva, csak az adott funkcióra vonatkozva, hanem kihatással van a többi terület fejlődésére is.
A szülők aggodalmát komolyan kell venni
Amikor egy szülő fejébe befészkelődik az első gyanús jel azzal kapcsolatban, hogy talán ezen vagy azon a területen nem megfelelően haladnak előre a folyamatok a gyermeke fejlődésében, szakemberhez fordulhat. A fent leírtak tükrében a szülő aggodalmát a szakembernek rendkívül komolyan kell venni.
Végére kell járni a dolgoknak.
Ha az adott tudományterület képviselője maga nem talál eltérést a gyermek fejlődésében, minden kétséget kizárva elsősorban kiegészítő szakorvosi vizsgálatokra van szükség. Ez azért megkerülhetetlen – és azon túl nagyon logikus is -, mert legelőször az anatómiai felépítést kell górcső alá venni. Amennyiben bebizonyosodik a diagnózis és már nem pusztán gyanúról van szó, akkor elkezdődhet a probléma kezelése. Pl. a szobatisztasággal kapcsolatban felmerült probléma körüljárásakor mindenképpen gyermek-urológushoz, gyermek-nefrológushoz, gyermek-neurológushoz kell fordulni. Ezek a vizsgálatok a szervi és idegrendszeri tényezők nyomába erednek. Ha organikus elváltozást tapasztalnak pl. az urológián, máris elkezdődhet a megfelelő terápia. Ha kizárják a három szakterület képviselői a szervi zavart, tehát a szobatisztaság hátterét nem organikus eltérés eredményezi, további kiegészítő vizsgálatokra van szükség, ekkor rendszerint gyermek-pszichológust kell felkeresni.
Diagnózis: lusta
Sajnos előfordul, hogy mindenféle okokat kereső kiegészítő vizsgálóeljárás nélkül azt a diagnózist kapja a szülő, hogy a gyermeke lusta. Nem túl egzakt diagnózis …
A babák nem lusták!
A lusta kifejezés, jelző sokkal inkább társítható a felnőttekhez, mint a legnagyobb kalandok, felfedezések korát élő gyermekhez. Az elképzelhető, hogy nagyon-nagyon laikus szemmel nézve, valóban mintha hasonlítana a lustasághoz, amit a gyermeken látunk, de hangsúlyozom: a legintenzívebb tettrekészség koráról beszélünk. Így hát a szakember inkább más okokat boncol, más irányba indul el, hogy jól körüljárja a kérdést.
Ha például a mozgásfejlődésben megmutatkozó késésről van szó – a hat hónapos csecsemő még nem fordul hátról hasra, meg kell néznünk a legbanálisabbnak tűnő akadályozó tényezők lehetséges tárházát:
Túlsúly
Ilyen lehet a nagyobb testsúly, egy jó húsban lévő, kövérke babát valóban némiképpen késleltethet a mozgásfejlődésben a súlya. De ez önmagában még nem elegendő ok arra, hogy abban az életkorban, amikor már más alapmozgásformákat kellene gyakorolnia (forgáson, guruláson túl az ülés, kúszás, mászás kezdete), még át sem tudjon fordulni.
Temperamentum
Másik lehetséges ok a temperamentumban keresendő. De a kevésbé heves vérmérsékletű babáknak is meg kell már ebben a korban fordulni (hátról hasra, hasról hátra, balról jobbra vagy balról jobbra).
Primitív reflexek
Velünk született, a túlélésünket segítő primitív reflexek is okozhatják a mozgásfejlődés késését, hiszen ezeknek a reflexeknek egy része ekkorra már le kell,hogy épüljön, ha kórosan továbbél, akadályozza a tartási funkciók kialakulását, így a felegyenesedést, később a járást.
Izomtónus
Gyenge, laza vagy éppenséggel görcsös, feszes izomzat, izomtónus is gátolhatja az alapmozgásformák optimális időben történő megjelenését, begyakorlását. Az idegrendszer vezérlő funkcióihoz tartozó képletek sérülése is késleltetheti a forgást – és ezzel együtt számos képesség megjelenését, elsajátítását.
A megkésett mozgásfejlődést komolyan kell venni
Ráadásul mivel maga a fejlődéslélektan is úgy nevezi meg a korszakot, hogy a szenzomotoros fejlődés szakasza, még inkább komoly gyanújelnek kell tekinteni a mozgás terén megfigyelhető – a normál medertől eltérő – fejlődési mutatókat.
Nem csak a lustaság / mozgás a tét
Hiszen a szenzomotoros kifejezés arra utal, hogy ebben az életkorban (durván az első három év, azon belül is a leghangsúlyosabb az első esztendő) a mozgásba ágyazódik bele minden más terület, kivétel nélkül az összes képesség fejlődése. Tehát önmagában a mozgás késése nem pusztán a mozgásfejlődés további menetének zavart lefolyását jelezheti, hanem azon jóval túlmutat. A mozgás szintjéből lehet következtetni a beszéd, a figyelem, a gondolkodás stb. szintjére. Döbbenetes tény az összes pozitív és negatív hozadékával együtt. A lustaságnak titulált megfigyelés lehet a hipoaktivitás megnyilvánulása is. Ebben az esetben megint más irányultságot vesz az adekvát terápia.
Előfordulhat, hogy túlságosan sokat sír a gyermek és rendszeresen vigasztalhatatlanul, aminek következtében az alvó idejét leszámítva folyton ölben, kézben, kenguruban, hordozókendőben tölti ébren töltött idejének döntő többségét a csecsemő. Ebben az esetben szintén egy másik irányt kell szabni a lehetséges okok felkutatása és az eltérés felszámolása céljából. Minden lehetséges utat végig kell tekinteni, alaposan körül kell járni, végül a tettek mezejére kell lépni és elkezdődhet
a normál meder felé terelés, a korrekció folyamata.
Majd kinövi…
A másik – sajnos – igen gyakran előforduló “diagnózis”. A lusta megállapításhoz képest egy újabb elem jelenik meg ebben az állásfoglalásban, mégpedig az, hogy elismeri, hogy probléma van, de nyomban azt is leszögezi, hogy a „gond” meg fog szűnni, mert a gyermek az eltérést ki fogja nőni …
Véleményünk szerint számos dolgot valóban kinőhet a gyermek, mint pl. a cipőjét, rugdalózóját. Azt azonban egyetlen magára valamit is adó, komoly szakember nem állíthatja – az előző példánknál maradva -, hogy egy mozgáskésést „kinő” a gyermek.
Nem a delphoi jósdában vagyunk, egyik gyermekek fejlődésével kapcsolatos felsőoktatási intézmény sem indít olyan kurzust, nem szervez olyan stúdiumot, ahol erre hívnák fel a figyelmet kiegészítő vizsgálatok, okok kutatása, egyéb tünetek megfigyelése, tanulmányozása helyett / nélkül.
És ha mégsem növi ki?
Óriási felelőtlenség a jövőre nézve ilyen következtetést levonni. Mert mi van abban az esetben, ha nem növi ki? Ha a jelenben csak maréknyi esélye is fennáll annak, hogy nem 100%-ig biztos, hogy a problémát kinövi, akkor nem érdemes kockáztatni. Idő telik el a majd kinövi megállapítás és aközött, amikor már nyilvánvalóvá válik, hogy nem változott a helyzet, rögzült a probléma, sőt számos más eltérés is megjelent a gyermek fejlődésében. Ez az eltelt idő – tekintettel az érés szenzitív időszakára, különös tekintettel a fejlődést alapjaiban meghatározó idegrendszer hálózatának kiépülésére – elvesztegetett idő, visszahozhatatlan folyamatokkal, pótolhatatlan tapasztalatokkal.
Elkendőzött jelenségek
Mindkét megállapítás (lusta, majd kinövi) magában hordozza annak a veszélyét, hogy olyan jelenségek maradnak elkendőzve, melyek egyfelől normál medertől eltérő irányba terelik nem csak először az egyetlen képességterületen tapasztalható jelenség további fejlődését, de számos más képesség kibontakozását is veszélyeztetik. Másfelől amennyiben azonnal figyelmet szentelünk egy eltérő megnyilvánulásnak és elkezdődik az eltérések felszámolása, rövidebb idő alatt hozható helyre és stabilizálható a normál fejlődés folyamata.


#1 Dr.BauerBela

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése