PÓKHA-LISZTÉRZÉKRMYSÉG

Mi a lisztérzékenység?

 

 (másnéven: cöliákia vagy coeliakia, permanens gluténérzékenység, glutén-intolerancia)

A cöliákia az egész szervezetet érintő autoimmun-betegség. Kiváltója a kalászos gabonafélékben lévő sikér (glutén) egyik fehérjecsoportja, a gliadin, amit az ember normálisan az étkezései során fogyaszt el. A lisztérzékenység leggyakoribb formájában glutén fogyasztása hatására jellegzetesen sérül a vékonybél nyálkahártyája, ami emésztőrendszeri panaszokat és súlyos tápanyag-felszívódási zavarokat okoz. Kezelése gluténmentes diétával lehetséges, de gyógyítani egyelőre nem tudjuk. A diétát egész életen át kell tartani.

A gyermekkorban kialakuló cöliákiát az angol Samuel Gee írta le először 1888-ban, a felnőttkoriról pedig 1932-ben egy dán orvos, Hess-Thysen számolt be.

A lisztérzékenység tünetei

 

            A cöliákia legtípusosabb tünetei a hasmenés, akaratlan, kóros fogyás és a gyengeség. Ezek a diagnosztizált lisztérzékenyek 80 százalékára jellemzők.

Régen a tipikus tünetek alapján a lisztérzékenységet gyerekkorban kezdődő betegségnek tartották, de ma már tudjuk, hogy felnőttekben is igen gyakori. Azoknál a felnőtteknél, akiknek gyerekkorában a betegséget jellemző tünetek híján nem fedezték fel, felnőttkorban is nem típusos tünetek jellegzetesek, s így a betegség felismerése nehezebb.

Felirat hozzáadása

Típusos gyermekkori tünetek:

A panaszok többnyire 14-18 hónapos korban, legkésőbb 3-5 éves korig, a lisztes táplálék bevezetését követően kezdődnek. A gyerekek étvágytalanná válnak, hánynak, hasuk jellegzetesen előredomborodik a fokozott bélgáz-képződés, a béltartalom nagy mennyisége és a hasfal izomzatának ernyedtsége miatt (pókhas). Tetemes mennyiségű székletük bűzös, csomós állagú, láthatóan sok zsírt tartalmaz, mert a bélbolyhok károsodásakor először a zsírfelszívás sérül. A bőr alatti zsírszövet kevesebb a normálisnál, a végtagok feltűnően vékonyak, a pókhas így még feltűnőbb.

Az alultápláltság miatt visszamaradnak a fejlődésben, kicsik, vitaminhiány, elsősorban a zsírban oldódó vitaminok hiányában fellépő betegségek, vérszegénység mutatkoznak. Az ilyen gyerekek kedvetlenek, nyűgösek, ingerlékenyek, nem játszanak, figyelmüket nehéz lekötni. Fáradtak, kimerültek, szívesebben fekszenek.

Felnőttkori tünetek:

A felnőtteknél 20-50, leggyakrabban 35-40 éves kor között jelennek meg az emésztőrendszeri tünetek, de nagyjából felüknél ezek teljesen elmaradhatnak. Minél későbbi életkorban fejlődik ki a betegség, annál jelentéktelenebbnek tűnő és különfélébb tünetekben nyilvánul meg.

Egyik legjellemzőbb az elhúzódó, illetve ismételten jelentkező hasmenés. A széklet nagy tömegű, szabad szemmel is láthatóan nagy mennyiségű zsírt tartalmaz. A beteg puffadásra panaszkodik.

A felszívódás zavara miatt idővel másodlagos tünetek jelentkeznek. Az emésztőrendszeri tünetek nélküli felnőtteknél inkább ezek a másodlagos, illetve nem típusos tünetek észlelhetők, így ők általában sokkal később kerülnek orvoshoz.

A nem típusos, tápanyag, vitamin- és ásványi anyaghiányra visszavezethető tünetek, illetve betegségek a következők:

• pszichés zavarok: kimerültség, a koncentrálóképesség csökkenése, depresszió, zavartság,
• főként a zsírban oldódó vitaminok hiánya miatt csontproblémák és fájdalmak: mészszegény csontok (osteopenia), csontritkulás (osteoporosis), csonttörések, a csontok törékenysége (osteomalacia),
• aftás szájnyálkahártya fekélyek, fogíny-rendellenességek,
• mozgásszervi panaszok: izomgyengeség, arthritis,
• májenzimek szintjének emelkedése,
• kóros fogyás,
• másodlagos laktóz-érzékenység,
• véralvadási zavarok,
• izomgörcsök,
• neurológiai és mozgáskoordinációs zavarok (ataxia),
• fokozott fogékonyság fertőzésekre,
• a bőr száraz, repedezett - részben a vashiányos vérszegénység miatt,
• a betegek 5 százalékánál kialakul a dermatitis herpetiformis nevű bőrbetegség a vállon, fenéken, fejbőrön, térdnél és könyöknél jelentkező, erősen viszkető kiütés formájában,
• a nőbetegek nehezen esnek teherbe, könnyen elvetélnek, olykor ennek kapcsán vagy csak a várandósság alatt fedezik föl a betegséget, amikor a másállapot tápanyagigényét nem győzi a beteg vékonybél. A méhen belüli növekedés visszamaradása ezért gyakoribb a lisztérzékeny kismamák magzatainál.

Bármilyen enyhe tünetei vannak is, a beteg érdeke, hogy minél előbb fény derüljön anyagcsere-rendellenességére, gluténmentes diéta nélkül ugyanis erősen megnő a bélcsatorna daganatos betegségeinek esélye. A betegség késői felfedezésével arányosan gyakoribb a rosszindulatú daganatok, valamint további autoimmun betegségek kialakulása.

Forrás

Máriáss Márta: Lisztérzékenység tünetei és kezelése /Hazipatika.com/

#1 Dr.BauerBela

---