Hogyan ismerhető
fel a középfülgyulladás?
A középfülgyulladás (otitis media)
baktériumok vagy vírusok által okozott megbetegedés, amely általában felső
légúti fertőzés következményeként alakul ki. A
betegség bármely életkorban felléphet, de főként kisgyermekeknél fordul elő
gyakran. A legveszélyeztetettebbek a 3 hónaposnál idősebb, 3 évesnél fiatalabb
gyerekek. Számos egyéb betegség is hajlamosíthat a középfülgyulladás
kialakulására.
A gyulladást általában valamilyen felső
légúti, vírusos eredetű hurutos megbetegedés előzi meg. A
vírusfertőzés kapcsán kialakuló nyálkahártya-duzzanat elzárja a középfül
szellőzésében szerepet játszó fülkürt nyílását. A fülkürt normálisan percenként
3-4-szer szellőzik, amikor nyelés kapcsán megnyílik. Mivel a gyulladás
következtében a dobüreg nem tud szellőzni, a benne lévő levegő felszívódik, és
helyette savós váladék szaporodik fel a dobhártya mögött. Ezt az állapotot víztiszta, ún. szerózus, régi nevén savós
középfülgyulladásnak nevezik. Ha a váladék felülfertőződik, kiváló
táptalajként szolgál a baktériumok szaporodásához. A leggyakoribb kórokozó
baktérium a Streptococcus pneumoniae, és a Haemophilus influensae.
A felső légúti hurutos betegségen kívül egyéb állapotok, mint például az orrmandula megnagyobbodása, allergiás megbetegedések,
illetve a refluxbetegség is hajlamosítanak visszatérő középfülgyulladások
kialakulására.
Tünetei,
felismerése
A betegség kezdeti stádiumában még alig
okoz panaszokat a betegség, azonban a fülészeti vizsgálat során már látható a
dobhártya behúzódása. A gennyes középfülgyulladás jellemző tünete a tartós és
erős fülfájás. Csecsemőknél gyakran látjuk, hogy a
fülükhöz kapkodnak, és fájdalmasan felsírnak. Az idősebb betegek általában
csökkent hallásról is beszámolnak. Az általános tünetek közé tartozik a magas
láz, a bágyadtság, és az elesett állapot.
Fiatal gyermekeknél gyakran hányás,
hasmenés jelentkezhet, mivel a lecsorgó gennyes váladék a gyomor és a bél
nyálkahártyáját irritálhatja. A
következményes kiszáradás a tüneteket tovább súlyosbítja. Ha a megfelelő
fülészeti kezelés nem történik meg időben, akkor a dobhártya átszakad. Ekkor a
betegek fájdalma csökken, mivel megszűnik a dobhártya feszülése. Véres-gennyes
fülfolyás észlelhető.
A betegség
diagnosztizálásához alapos fülészeti vizsgálatra van szükség. A vizsgálat során a fül-orr-gégész egy fültölcsér
segítségével tekinti meg a dobhártyát. Az orvos homlokára erősített tükör arra szolgál, hogy a
lámpáról a felerősített fényt a beteg hallójárata felé irányítsa. Esetenként,
ha a hallójáratban nagyobb mennyiségű fülzsír (cerumen) képződik, a vizsgálat
előtt szükséges a külső hallójárat átöblítése.
A nem
megfelelően kezelt középfülgyulladás következményeként halláscsökkenés,
arcidegbénulás, agytályog és agyhártyagyulladás is kialakulhat.
Kezelése
Középfülgyulladás
esetén fontos a dobüreg szellőzésének biztosítása, és a váladék eltávolítása.
Ennek érdekében kell a betegek fülét felszúrni (paracentesis). Ilyenkor a
dobhártyán egy lándzsaszerű eszközzel kis nyílást ejtenek, amelyen keresztül a
váladékot leszívják. A beavatkozást általában lokális fájdalomcsillapítás
mellett végzik. Előfordulhat, hogy a nyílás a teljes gyógyulás előtt záródik,
ilyenkor ismételten szükség lehet a fül felszúrására. A dobhártya spontán
perforálódását nem célszerű kivárni, mert a perforációs nyílás szabálytalan
szélű sebzést okoz a dobhártyán, amely csak nehezen, hegesedéssel gyógyul, és
növeli a nagyothallás kialakulásának kockázatát. A fülészeti kezelés mellett
antibiotikumok adására is szükség lehet, továbbá a fülcseppek is segítik a
gyógyulást.
Visszatérő esetekben, ha
a háttérben az orrmandula túltengése áll, annak eltávolítása jelenti a végleges
megoldást. Gyermekkorban
makacs, nehezen gyógyuló, visszatérő középfülgyulladások esetén a dobhártyába
egy ún. Gromet-tubust helyeznek be. Ezen
a néhány milliméteres tubuson keresztül biztosítható a dobüreg folyamtatos
szellőzése. A beültetett tubust a kritikus időszak átvészelése után el
lehet távolítani.
Megelőzése
Mivel a középfülgyulladás
a felső légúti fertőzések következtében alakul ki, ezért utóbbiak megelőzése és
megfelelő kezelése a legfontosabb preventív módszer. Őszi-téli időszakban a
vitamindús táplálkozásnak van kiemelt jelentősége. Már kialakult hurutos
betegség esetén orrcsepp, kisgyermekeknél - ha szükséges - orrszívás segíthet.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése