Tévhitek a hiperaktivitás, és a
figyelemzavar körül
A
kialakult tévhitek a hiperaktivitás körül
A felsorolt tévhitekkel gyakran
találkozni. Miért? Mert nem ismerjük kellően a hiperaktív gyerekek világát,
gondolkodását.
Mivel az ő
viselkedésük eltér a társadalmilag elvárható viselkedéstől, bizony hajlamosak
vagyunk sémákban gondolkodni, holott ez nem csak félrevezető, de sok esetben
még ront is a helyzeten.
Régen szó se
volt arról, hogy ADD, vagy ADHD! Nemzedékek nőttek fel úgy, hogy egyszerűen
problémásnak minősítették a rakoncátlan, lenyugodni képtelen gyereket!
Természetesen
nem attól lesz jobb, hogy most neve van a gyereknek (a problémának)! De segít
elkerülni a kialakult tévhiteket.
Ha a gyermeke
nem diagnosztizáltan hiperaktív, vagy figyelemzavaros, de az alábbi tévhitekkel
már hosszú ideje kénytelen szembesülni, akkor a gyermek érdekében hasznos a
problémák végére járni!
- A gyereket nem lehet lefárasztani, mintha mindig fel lenne húzva.
A gyerek úgy tűnik, hogy valóban nem fáradt, és nem is
lehet lefárasztani. Jól jön neki, ha rendszeresen sportol, de neki is szüksége
van a pihenésre. Ugyanúgy, mint a többi gyereknek. Az lehet, hogy nem tud
elaludni, de ennek az oka nem az fáradhatatlanság, hanem egy általános
izgalom vagy félelem. Figyelje meg, hogy minél fáradtabb a gyerek annál
jobban felpörög.
- A gyerek nem is figyelemzavaros, hiszen annyira leköti a TV, a játék, hogy ki se lehet onnan robbantani.
A gyerek ettől még szenvedhet figyelemzavarban, de a
speciális képi világ (TV, számítógépes játékok annyira erős ingerrel bírnak,
hogy itt a figyelmük java része erre koncentrálódik. De az iskolában ettől még
egy unalmas (látványilag gyenge) órán a gyermek egyszerűen nem tud
koncentrálni.
- Nem hiperaktív, csak nem normális a gyerek, amikor dühöng.
A gyermeke ekkor el felfokozott izgalmi állapotban van,
mely során nem érzékeli azt, ami körülötte történik vagy nem úgy, ahogy azt mi
várnánk. Utána, ha ráébred, hogy mit tett, akkor gyötri a lelkiismeret
furdalás, tehát tudatában van a tette súlyosságának. Aki nem normális
utána sem ismeri fel, hogy a viselkedése helytelen volt.
- Csak akaraterő kérdése, ha akarna, tudna figyelni.
A figyelemzavar egy olyan állapot, mely során az agy
működése módosul, és nem képes arra, hogy koncentráltan egy dologra figyeljen.
A biológiai háttérmagyarázat nélkül a gyerekek beszámolóira hagyatkozva a
következőt képzeljék el:
A világból érkező információk feldolgozásával egyidejűleg
az agy nem csak a jelenben történő eseményekre koncentrál, hanem egyszerre több
csatornán (felfoghatjuk egy-egy TV képernyőnek is) a múlt, a jövő, az elképzelt
világ jellegzetes eseményeit vetíti Önnek, képpel, és hanggal egyszerre.
Amelyik adás erősebb ingert bocsát ki, Ön arra fog figyelni. Közben lehet, hogy
a háttérben a tanár magyaráz valamit nyelvtanból, de Ön még mindig ezzel az
erősebb ingerrel van elfoglalva, és hiába próbál arra hatni, hogy ez változzon,
mert tudja, hogy figyelni kéne az órára, egyszerűen képtelen rá. A
figyelemzavarban szenvedő gyerekek arról számolnak be, hogy egyszerűen
tehetetlenek, nem tudnak mit kezdeni az agyukban zajló eseményekkel. Tehát
ők akarnak ezen változtatni, csak nem tudják hogyan.
- A hiperaktív gyerekek nagyszájúak, és szemtelenek
Lehetséges. Azonban vizsgáljuk meg a jelenséget, egy
másik oldalról! A hiperaktív gyerekek sok olyan visszajelzést kapnak, mely őket
minősíti, ez rombolja az önbizalmukat. Sok esetben észre sem veszik mások, hogy
ők igyekeznek változtatni a problémás helyzeteken, viselkedésükön. De mivel nem
kapnak pozitív visszajelzést ezért idegesek, és dühösek. Sok esetben a
nagyszájúság mögött egy félénk gyermek húzódik meg, aki a nagyszájúsággal
igyekszik pótolni a saját önbizalomhiányát. Más esetekben teljesen befelé
fordulóvá válnak, azt gondolhatjuk róluk, hogy gátlásosak, szorongóak, ami igaz
is, de sok esetben a hiperaktivitás, vagy a figyelemzavar húzódik meg a
háttérben.
- A hiperaktív, figyelemzavaros gyerekeknek fogalmuk sincs arról, hogy mi történik velük, és mit tesznek a környezetükkel
Amikor dühösek, vagy szétszórtak úgy tűnik, hogy ott sincsenek,
csak testben. De közben mi szülők meglepődünk néha azon, hogy a gyerek pontosan
vissza tudja idézni a beszélgetéseket, a gesztusokra is emlékszik. És még
valami, a hiperaktív, figyelemzavaros gyerek mivel a figyelme sok síkon mozog
egyszerre, ezért olyan dolgokat is érzékel, mely felett könnyen elsiklunk. Veszi
a másik ember gesztusait, érzékeli, hogy elfogadják őt, vagy sem. Gyakran
azért kergül meg, mert azt érzi, hogy nem fogadják el, nem szeretik.
Természetesen itt nem a szülői szeretetről beszélünk, hanem a gyermek
szubjektív érzékeléséről (Azt érzem, hogy anya nem szeret!)
- A hiperaktív gyerekek buták
Nem, sőt az átlagnál okosabbak. Az érzelmi
intelligenciájuk nem eléggé fejlett, és könnyen bajba sodorják magukat, de az
eszük gyorsan vág, ügyesen kombinál dolgokat, a legtöbbjük vizuális, és ezért
gyorsan tanulnak. Természetesen az nem jelenthető ki, hogy minden hiperaktív
gyermek zseni, itt is, mint minden ember alkotta csoportban vannak gyengébb
képességűek is.
- Majd kinövi a hiperaktivitást vagy a figyelemzavart!
Gyakori, hogy a hiperaktív, figyelemzavaros gyereknek
valamelyik szülője látensen (tüneteket nem mutatóan) vagy tünetekkel együtt
hiperaktív vagy figyelemzavaros. A felnőttek nem növik ki a hiperaktivitást,
legfeljebb megtanulják kezelni. De ettől még számos problémájuk akad a
felnőttkorban a hiperaktivitás miatt.
- A hiperaktivitás öröklődik
Lehetséges. Cáfolni nem tudom, de mi van akkor, ha
csak átvesszük a szüleinktől a problémamegoldó készletet, eszköztárat? Mi
van akkor, ha a gyerekkel történt események a gyerekben ugyanazt a hatást
váltják ki, mint a szülőben? Ez csak annyit jelentene, hogy a gyerek érzékeli a
problémát, és ugyanúgy próbálja megoldani, ahogy a szülő kezelte annak idején
ezt a helyzetet.
- A figyelemzavar, és a hiperaktivitás jobban jellemző a fiúkra
A lányoknál is jelentkezik a figyelemzavar, és a
hiperaktivitás, csak kevesebb olyan tünetet produkál, ami szemet szúr nekünk
felnőtteknek. A lányoknál inkább az álmodozó magatartás jelentkezik, ami akár
megszokott, mert ezt várjuk egy lánytól, és nem azt, hogy pörögjön. A
szocializációs különbségek miatt kevésbé vezünk tudomást a lányok figyelemzavaráról.
A hiperaktivitással viszont más a helyzet, mert, ha egy lány kezd sajtkukacként
viselkedni az senki számára nem elfogadható.
#1 Dr.BauerBela
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése