HA A KUTYA FONTOSABB MINT A GYEREK

Ha a kutya fontosabb mint a gyerek - a pszichológus válaszol

Hajni sosem gondolta volna, hogy egy szülő képes elhanyagolni a gyerekét. Amikor azonban szomszédja kislányát lakásuk ajtaja előtt találta, teljesen megdöbbent. Történetük a pszichológus szerint egyáltalán nem ritka.

Hirdetés

Párjával, Gáborral Hajni nemrég költözött egy új, négyszintes házba. Gyorsan beilleszkedtek, megismerkedtek mindenkivel. Úgy érezték, igazán jó közösségbe kerültek. Odafigyelnek egymásra, és bármikor számíthatnak a szomszédaikra. A mellettük lévő lakásban egy házaspár lakott, Tamás és Brigi, nyolcéves gyerekükkel, Noémivel és két kutyával. Az utóbbi néhány hétben tűnt fel Hajninak, hogy a kislánynak mennyire elhanyagolt a külseje, milyen sokat van egyedül. Mivel nem ismerte jól, eleinte úgy gondolta, biztosan nehéz természetű. Egyik délután, amikor a munkából jött hazafelé, a lépcsőházban a földön ülve találta Noémit. Megkérdezte tőle, miért ül az ajtó előtt.
A kislány válaszából kiderült, hogy az anyjáék nem mentek érte az iskolába, ezért hazajött, de nincs kulcsa. Hajni meghökkent, hogyan feledkezhet el egy anya a saját kislányáról. Beinvitálta hozzájuk Noémit, és egy kakaót is felkínált, hogy még vonzóbbá tegye az ajánlatát.
A kislány először nem mert válaszolni, végül megköszönte, és bement a lakásukba. Elkezdtek beszélgetni, Hajni csak ekkor vette észre, milyen illemtudó és kedves. Azt is felajánlotta a gyereknek, hogy amíg a szülei megérkeznek, nyugodtan megcsinálhatja a házi feladatait, és még segít is neki. Noémi ezen nagyon meglepődött, és kibökte: a szülei nem szoktak neki segíteni. Hajni ezen megint megdöbbent. Egyszerűen nem akarta elhinni, hogy valaki ennyire elhanyagolja a gyerekét.
Senki sem figyel Noémire
Este nyolckor értek haza a szomszédok. Amikor Noémi meghallotta a kutyák ugatását, gyorsan összepakolt, és szaladt is a szüleihez. Ahogy Hajni kinyitotta az ajtót, boldogan futott az anyukájához, hogy megölelje. De Brigi éppen az egyik kutyát tartotta a kezében, és rászólt a lányára, nehogy hozzáérjen Ficak lábához, mert eltörött, és nagyon fáj neki.

Látszott a kislány arcán, mennyire rosszul esett neki az anyja válasza, de egy szót sem szólt. Amikor bevitték a kutyákat a lakásba, Brigi átment Hajniékhoz, és megköszönte a felügyeletet, megkérdezte, jól viselkedett-e a gyereke. Azonban Hajninak az volt az érzése, valójában egyáltalán nem érdekeli, jó volt-e a lánya, vagy sem.
A következő napokban észrevette, hogy Noémi rendszeresen magányosan jön haza az iskolából, és többször is egyedül marad otthon. Egyik alkalommal a kislány becsengetett hozzájuk azzal, hogy fél egyedül, és átmehet-e egy kicsit. Mivel Noémi még vacsorát sem kapott otthon, Hajni megetette, és egyre dühösebb lett, különösen, amikor kiderült, a szülők elvitték Ficakot az orvoshoz, a kislánnyal pedig mit sem törődtek.
Hajnit felháborította, amit hallott. Egy nyolcéves kislányt egyedül hagyni egy lakásban, mert a kutyának fáj a lába? Amikor Noémi hazament, kifakadt a férjének: tűrhetetlen, mennyire elhanyagolják ezt a kislányt! Nem is figyelnek oda rá. Még az is eszébe jutott, hogy szólni kellene a gyámügyeseknek, nézzenek utána, mi történik a gyerekkel.
Gábor megpróbálta megnyugtatni, nem hitte, hogy ez lenne a legjobb megoldás. Szerinte először nekik kellene beszélniük a szomszédaikkal. Hajni azonban úgy érezte, teljesen hidegen hagyná őket a mondanivalójuk. Elképzelése sem volt, hogyan lehetne rendezni a helyzetet. Az viszont biztos, Noéminek minél hamarabb segítségre lenne szüksége.
Ha kérdésed van a téma kapcsán, fordulj szakértőinkhez, Wéber Katalin és Révész Renáta Liliána pszichológusokhoz!
https://www.blogger.com/blogger.g?blogID=7315690923964981532#editor/target=post;postID=762722279097930386 #1 Dr.BauerBela

---