Büntetést csak végszükség esetén szabad alkalmazni!
A fegyelmezés pozitív módszerei: tanácsadás,
példamutatás, tanítás.
A kérés
Gyermekünket elsősorban kéréssel kell ösztönöznünk a
helyes viselkedésre. Ez a legpozitívabb módszer, és ezzel felébreszthetjük
benne a személyes felelősségérzetet. Tudja, hogy amikor a szülők jó
magaviseletet KÉRnek tőle, tisztában vannak azzal, hogy ő egy gondolkodó,
döntéshozatalra képes, önuralommal rendelkező személyiség, akinek meg kell
tanulnia felelősséget vállalnia a cselekedeteiért. A gyermek szövetségesének
fog tekinteni, aki segít neki a helyes magatartás kialakításában.
Közvetlen utasítás
A kérés nem mindig elegendő. Biztosnak kell lennünk
abban, hogy a kérésünk nem haladja meg gyermekünk fizikai vagy értelmi
képességeit.
Kötelességem, hogy szülői hatalmammal és tekintélyemmel
úgy éljek, hogy az ne ártson a gyermeknek. Minél több tekintélyelvű eszközt
alkalmazunk (parancs, szidás, korholás, kiabálás), annál kisebb lesz a
hatásfokuk. Az erős eszközöket, csak ritkán szabad alkalmazni. Barátságos
kapcsolatot kell fenntartanunk gyermekünkkel, minél több megfontolt és ésszerű
kérést alkalmazva.
Ha nem vezet célra a kérés, akkor felszólíthatjuk
gyermekünket, hogy tegyen meg valamit. Ha ez sem eredményes, akkor a fizikai
kényszerítés eszköze marad. (pl. vállára teszem a kezem stb.)
A dac
A dac a szülő és a gyermek akaratának összeütközése. Dac
esetén büntetést kell alkalmazni, mivel a dac nyílt ellenállás a szülői
tekintély ellen. Kerüljük a felesleges összeütközést. Ehhez pontosan kell
tudnunk, hogy mit várhatunk el egy adott korú gyerektől. (Ne szabályozzuk agyon
és legyen döntési szabadsága olyan kérdésekben, amelyekhez már elég érett stb.)
Ha nyíltan szembefordul szüleivel egy gyermek, és sem
kérésre, sem utasításra nem hajlandó engedelmeskedni (pedig érzelmi tankja tele
van), meg kell büntetnünk. (De meg kell bizonyosodnunk arról, hogy valóban
mindent megtettünk-e, ami rajtunk múlott.)
A helyes büntetés
A büntetés módját nem könnyű eldönteni. De mindenesetre a
böntetésnek összhangban kell állnia a kihágás súlyával. Rugalmasnak kell lenni
a büntetés tekintetében, és büntetés közben végig szeretni kell a gyermeket.
Nagyon fontos a rugalmasság, mert:
- + nem vagyunk tévedhetetlenek
- + meggondolhatjuk magunkat (enyhíthetünk, szigoríthatunk a büntetésen). De az sem jó, ha folyton meggondoljuk magunkat, mert összezavarjuk a gyerekünket.
- + kiderülhet, hogy ártatlanul bünhődik; ekkor bocsánatot is kell kérnünk tőle
Rugalmasság és határozottság: a nevelés két fontos eleme.
A rugalmasság célja a nevelésben, hogy a fegyelmezéshez való hozzáállásunkat az
adott helyzethez igazítsa. A határozottság pedig a gyermekkel szemben
támasztott elvárásokra vonatkozik elsősorban. A merev elvárások nem mindig
működnek. Például a kétéveskori dackorszakban ésszerűtlen elvárás, ha azt
akarjuk gyerekünk mindig elsőre engedelmeskedjen. A határozottság a korlátok
felállításában kell, a fegyelmezés részben finom fizikai trükkökkel megoldható
(pl. figyelemelterelés).
(Hozzátenném, hogy azért vannak olyan fontos
alapszabályok, amiknél én elvből nem trükköket alkalmazok, mert ott
tudatosítani akarom, hogy ebben a bizonyos kérdésben feltétel nélküli
engedelmességet várok el, például saját testi épsége érdekében (pl. úttestre
nem lép le egyedül, sarkon megáll, konnektorba nem nyúlkál stb.) Lehet, hogy
itt nem értünk egyet a szerzővel, de szerintem egy kétéves már annyi mindenre
képes, ezért meg kell tanulnia és értenie, hogy a tetteinek következményei
vannak. Ezt nem lehet 4-5 évesen elkezdeni. Másrészt ebben a korban (2-3 éves)
annyi akarat-ütközés van, hogy a trükköket érdemes használni a nem lényeges
kérdéseknél, egyébként lelkileg teljesen kimerülhetün ebben a nagyon fontos
harcban.)
Meg kell különböztetnünk a dacot a lázadástól. A dac
természetes fejlődési jelenség, a lázadás nem az.
Körül-belül 4-5 évesen már elvárható, hogy egy gyerek
elsőre engedelmeskedjen. A kéréssel kapcsolatban persze kérdezhetnek,
megjegyzért tehetnek, de teljesíteniük kell azt.
A határozottság nem azonos a mogorva stílussal. Legyünk
szeretetteljesek. A szeretet és a határozottság nem zárják ki egymást. Sőt! A
gyermeknevelésben mindkettő szükséges. Ha az egyik hiányzik, a gyerekünk látja
kárát.
AZ
ENGEDÉKENYSÉGET NEM A SZERETET ÉS A GYÖNGÉDSÉG, HANEM A HATÁROZATLANSÁG, ÉS A
HATÁROK KIJELÖLÉSÉNEK HIÁNYA TÁPLÁLJA.
Ha a gyermek annak ellenére engedetlen, hogy
szeretetíigényét kielégítettük, akkor meg kell büntetnünk, ezt a típusú dacot
meg kell törnünk. A büntetés legyen elég szigorú ahhoz, hogy célunkat elérjük,
de a lahatő legenyhébb, ami már elég. Ha egy utasítás is elég, miért büntetnénk
például valami kiváltság megvonással. A kifejezetten dacos ellenszegülés
megtöréséhez utolsó mentsvárként időnként szükség van testi fenyítésre.
Legyünk óvatosak!
Néhány fontos szabály:
- + a gyereknek pontosan kell tudnia, miért kap büntetést ("rossz fiú" nem jó - "engedetlen voltál" jó)
- + ne okozzunk semmiféle fizikai sérülést
- + a büntetés után, amíg sír, hagyjuk magára, de maradjunk közel. Amikor abbahagyta, a szeretetünkről biztosítanunk kell (szemkontaktus, testi melegség, kitüntetett figyelem)
A fejezet
zárszava az arány. Meg kell találnunk a megfelelő arányt a szeretet, a
fegyelmezés, a rugalmasság és a határozottság között.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése