Keresés: gyermekek orvosi cikkekben - Children medical articles: Search box

Loading

2015. november 18., szerda

MACIÖLELÉS



MACIÖLELÉS-A picik fegyelmezésének öt lépése

Egy gyereket nem kell külön megtanítani arra, hogy szeresse a szüleit. Magától is szereti. És nem kell meggyőzni arról, hogy bízzon bennünk. Már bízik. A pici gyerek szívesen engedelmeskedik annak, akiben bízik

Ha nem engedelmeskedik, annak két oka lehet:
1. vagy túl nehéz számára a feladat,
2. vagy valami sokkal érdekesebb eltereli a figyelmét.
Mindkét esetben csak segítségre van szüksége, és – mindaddig, amíg jobban kötődik hozzád, mint a kortársaihoz – szívesen engedelmeskedik.
Mielőtt bármilyen kéréssel előállsz
Előbb “szedd össze”, és csak utána adj utasítást a gyerekednek (vagy bárki másnak, akit vezetned kell.Akkor remélheted, hogy készségesen teljesíti a kérésedet, ha sikerült újra felvenned vele a jó kapcsolat szálait: elérted, hogy igenlő lelkiállapotban a szemedbe néz és mosolyog. Nem kell túl bonyolult dologra gondolni: minden hagyományos kultúrának megvannak az üdvözlő szokásai. Nem is gondolunk rá, de ha nem vagyunk kifejezetten analfabéták a kapcsolatokban, előbb önkénytelenül is meggyőződünk róla, hogy sikerült a kapcsolatfelvétel, megvan a szemkontaktus, az ösztönös kis mosoly és bólintás… és csak ezek után vágunk bele ügyünk előadásába. A kotlós is a szárnyai alá gyűjti a csibéit, mielőtt elindulna velük valamerre. Előbb meggyőződik róla, hogy mindenki megvan. Hát, a gyerekedet is valahogy össze kell szedned, és látnod kell rajta, hogy “megvan”, mielőtt elindulhatsz vele valamerre. Minden jó óvónő ezt teszi, ha nem is mindig tudatosan. Minden távollét után újra össze kell szedned a családod tagjait: fel kell melegítened a kapcsolatotokat. Reggelenként, hazaérkezéskor, és olyankor is, amikor valamiből ki kell zökkentened valakit, mert kérni akarsz tőle valamit.

1. lépés: Mondd el a kérésedet, és indokold meg

Számít, ahogy fogalmazol! Ha a végére odabiggyeszted, hogy “jó?”, a gyerek azt hiszi, hogy tőle kérdezed, hogy jó-e, hogy azt várod tőle, amit, pl. hogy összepakoljon. Amire teljes joggal azt is válaszolhatná, hogy nem, még játszom egy kicsit. Arra törekedj, hogy egyértelmű legyen: most meg kell csinálni, amit mondasz. Nem választási lehetőséget kapott, és nem is kérdezted a beleegyezését. Olyan szófordulatokat se használj, hogy “volnál szíves”, és ne fogalmazz negatívan sem: “nem pakolnál el végre?” Használd a lehető legegyszerűbb, legegyértelműbb felszólító módot, a hangod pedig legyen a normális, saját hangod, ahogy a jó kapcsolatban szoktál beszélni. Nem is könyörgő, nem is zord parancsolgató, nem is vészjósló. Az egyszerűség és egyértelműség kedvéért a “légy szívest” is nyugodtan kihagyhatod: “Bendi, fejezd be a játékot és pakolj össze. Haza kell mennünk.” Sőt, azt is mondhatod, hogy “Bendi, be kell fejezned a játékot. Haza kell mennünk.” Sok gyereknél jobb így fogalmazni, mint az udvarias “légy szíves” fordulattal, mert még az is összezavarhatja őket. A felszólítás semmiképpen ne tűnjön bizonytalan kérdésnek, vagy választható opciónak!
Ha azt mondod, hogy “le kell húzni a WC-t!”, akkor úgy fogalmazol, ahogy a gyerek számára a legvilágosabb. Ha azt mondod, hogy “húzd le a WC-t, jó?” akkor őszintén azt is válaszolhatja, hogy “nem jó” anélkül, hogy ellenkezni akarna veled.
Hagyj egy kis időt, hogy belefogjon a kérésed teljesítésébe. Ha látod, hogy nem csináljal:
2. lépés: Ismételd el a kérést
Példa: “Bendi, légy szíves, fejezd be a játékot és pakolj össze.”
Hasznos, ha leguggolsz hozzá, megérinted, vagy megfogod, miközben a szemébe nézel, hogy biztosan meghallja, amit mondasz.
3. lépés: Ajánlj fel segítséget
Példa: “Bendi, látom, nehezedre esik befejezni a játékot. Be tudod fejezni egyedül, és össze tudsz pakolni, vagy segítsek?”
Akár kér segítséget, akár nem, tartsd tiszteletben a kívánságát. A segítség nem büntetés, hanem segítség
.
Az olyan pici gyerekeknél, akiknél még esély sincs arra, hogy a kérésedet legalább részben önállóan teljesítsék, hagyd ki a második és harmadik lépést, és folytasd azonnal a negyedikkel: kezdj el neki segíteni! Hajtsátok végre együtt a feladatot!
Ha újra, meg újra, rutinszerűen az történik, hogy az egyértelmű felszólítást nemsokára az a kérdés követi, hogy “egyedül is meg tudod-e csinálni, vagy segítsek”, a gyerek rájön, hogy a szüleitől kapott kérést, felszólítást vagy utasítást mindenképpen az követi, hogy ő engedelmeskedni fog. Az ő saját szabadsága és hatalma abban van, hogy a kérést akár egyedül, segítség nélkül is teljesítheti!
4. lépés: Segíts
Példa: “Bendi, nem hagytad abba a játékot. Segíteni jöttem.”
Hadd hangsúlyozzam ismét: a segítség nem büntetés, hanem annak a visszaigazolása, hogy a gyereked nem tudott önállóan engedelmeskedni. Vagy nem elég érett hozzá, vagy nincs elég lelkiereje, mivel éhes, vagy fáradt, vagy nem akarta. Amikor segítesz, és együtt hajtjátok végre a feladatot, ne éreztess elégedetlenséget a hangulatoddal! Élvezetes együttműködésben pakoljátok el a játékokat, vagy húzzátok le a WC-t… ilyenkor tanítod a gyerekedet ezeknek a feladatoknak az elvégzésére, de azért egy felszólítással kezdted, mert ez az ő feladata, amiben egész addig segítesz neki, amíg szüksége van segítségre.
Érted, milyen nagyszerű? Már a kezdetektől fogva egyértelmű, hogy a játékok elpakolása, évek múlva pedig a házi feladat elkészítése, a kettő között pedig rengeteg más dolog: az öltözés, a tisztálkodás, az evés és hasonlók nem a te dolgaid, hanem az övé – te csak segítesz, amíg ő igényt tart az asszisztenciádra! De nem a te ügyedről van szó, hanem az övéről! Ilyen egyszerűen gondoskodhatsz róla, hogy amikor felkészült rá, a kezébe vehesse a kormányt. Ez az út vezet a felelősségérzet és az önállóság természetes és örömteli kialakulásához.
fegyelmező (rendfenntartó) beavatkozás a legtöbb esetben itt véget is ér – kérésedet a gyereked teljesítette, vagy önállóan, vagy a segítségeddel. Természetesen olyan választási lehetőség nincs, hogy ne működjön együtt. Ha azonban frusztrálódik és dühbe gurul, vagy erőszakoskodni kezd, következik:
5. lépés: A maciölelés
Állj vagy guggolj a gyereked mögé, és öleld át hátulról. A két karját is fogd át az öleléssel, főleg, ha ütni, vagy kapálózni próbál. Guggolj le hozzá, vagy vedd fel, és miközben szorosan átfogva tartod, beszélj nyugodt, normális hangon a fülébe.
“Bendi, most azért vagyok itt, hogy segítsek neked befejezni a játékot..”
Az ölelésed legyen elég erős ahhoz, hogy amíg el nem engeded, ne tudja kiszabadítani magát, de ne legyen fájdalmasan szoros. A maciölelés nem büntetés, hanem külső korlátozás, amikor a gyereknek nincsenek belső korlátai, vagy éppen nem működnek.
A maciölelés sok mindenre hasznos
Először is, a testi közelség a kötődés kifejezésének egyik eszköze, amit még az éretlen, kicsi gyerek is ért, tehát nemcsak fegyelmezési helyzetben jó használni. A legtöbb gyerek szereti az érintést és a testkontaktust. Érdemes csak úgy odamenni a gyerekedhez, fölnyalábolni egy maciölelésre, megropogtatni, megpuszilgatni, és mehetsz is tovább.
A maciölelés olyan testhelyzetet teremt szülő és gyerek között, amely nem fenyegető a gyerek számára: a szülő a gyerek mögött  olyan közel van, hogy nyugodt hangja is eljut a gyerek füléhez. A maciölelés a legtöbb gyerekben biztonságérzetet kelt. Érdemes sokszor alkalmazni, nemcsak olyankor, amikor fegyelmezőeszközként van rá szükség: a gyerek így megbarátkozik vele, és nem fogságként, hanem megnyugtatásként fogja érzékelni.
A maciölelés alkalmas arra, hogy a gyereket külsőleg korlátozd, amikor a belső korlátai felmondják a szolgálatot. A 4. lépés a segítségnyújtás lépése, és a legtöbb szülői beavatkozás ott véget is ér – a szülő segít a gyereknek, és nem hagy neki olyan választási lehetőséget, hogy ne működjön együtt. De ha a gyerek dühbe gurul, vagy erőszakoskodni kezd, akkor fontos, hogy megvédd tőle őt magát is, magadat is, és mindenki mást.
 Azzal, hogy erősen átfogod, és az öledben tartod, nemcsak erről a védelemről gondoskodsz, hanem a gyerekek többségét meg is nyugtatja ez a testi közelség, és az a tudat, hogy te nagyobb és erősebb vagy, mint az ő elszabadult érzelmei. Mivel a gyerekek leginkább akkor teszik próbára az ismert határokat, amikor kevésbé érzik magukat biztonságban, az ilyen testileg is átélhető, gyengéd, de határozott korlátozás segíti a kicsik biztonságérzetének helyreállítását és megnyugtatja őket.
Néhány gyerek nehezen visel mindenfajta testi közelséget, és a maciölelést is utálja. A zárkózottabb, távolságtartóbb gyereknél csak olyankor vetném be a maciölelést, ha kifejezetten erőszakos, és különben kárt tenne magában, vagy másban. Amikor a dolgok idáig fajulnak, mindegy, hogy szereti-e, vagy sem; a biztonság fontosabb. Ha nem ilyen súlyos a helyzet, csak a negatív érzelmek hatalmasodtak el rajta, akkor inkább keresek egy biztonságos helyet, ahol a zárkózott (introvertált) gyerek nyugodt körülmények között megbirkózhat a nagy érzésekkel, és kivárom.
Maciölelés közben a rendes, nyugodt hangomon beszélhetek is a gyerek fülébe. Bármit teszek és mondok, az üzenet:
  • Tudom, hogy nagyon zaklatott vagy (értem, ahogy érzel);
  • nagyobb és erősebb vagyok, mint a nagy érzelmeid (nálam megnyugodhatsz);
  • nincs semmi baj, vigyázok rád;
  • továbbra is jóban vagyunk: a kapcsolatunk fontosabb, mint a viselkedésed (nem tudsz olyan “rossz” lenni, hogy elveszíts).
#1 Dr.BauerBela

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése