Eltelt egy hónap az iskolakezdés óta, és
a pszichológusok rendelőjében egyre több a hasfájós, fejfájós, étvágytalan
gyerek. A szülők sokszor összezavarodva latolgatják, mi számít
normálisnak? Mi az, amit bírnia kell egy iskolásnak, és hol van a „túl sok”
határa? Miért kap heti öt beírást a másodikos, csak azért, mert az órák után
futkosni szeretne a folyosón? Miért bírja jobban a strapát a szomszéd
gyereke? Mitől szorong az enyém? Egyáltalán: szorong-e?. A megoldás kulcsa
a szülő kezében van. Figyelem, higgadtság és feltétel nélküli
szeretet nélkül nem lesz segítség.
Az
alaphelyzet: iskola=munkahely
A reggeltől
késő délutánig tartó oktatás, de már önmagában az iskolai lét is – hiába
tarkítják mozgással – fokozza a szorongást.
Mert egész nap
viselkedni kell. Mert még a napköziben is teljesíteni kell, mert figyelik,
pontozzák, osztályozzák, nem engedheti el magát kedve szerint, hiszen annak
következménye lesz. Még rövid ideig sem tud saját igénye szerint pihenni.
Legalább nyolc
órában irányított foglalkozásokon kell bizonyítania. Annyi időt tölt el az
iskolában, mint egy felnőtt a munkahelyén. Nem beszélve még a napközi utáni
harcos otthoni órákról, amikor a szülők egy része teljesen felesleges
gyakorlással nyüstöli a gyerekét. Mentségükre legyen szólva, legtöbbször a
tanító néni írja elő, hogy otthon még legalább háromszor el kell olvasni az
olvasmányt…
Akkor lássuk, mit tehetsz
szülőként!
1.
Vedd észre! Erre figyelj:
- A dekoncentrált, fáradt, szorongó gyerek gyakran túlmozgásos, izeg-mozog az órán, beszél, piszkálja a társait, nem köti le semmi, egyszóval figyelmet szeretne kapni. A feszültség tehát a túlmozgásban is megnyilvánulhat.
- A szorongó gyereket láthatóan megviseli az iskolában töltött idő. Néhány hét vagy hónap után is sírva megy suliba, vagy egyáltalán nem akar menni. Fáj a hasa, a feje, hányingere van… ilyenkor jön a telefon a szülőnek, hogy menjen érte, mert a gyerek rosszul van. Aztán egy kis pihenő után kezdődik minden elölről.
- Sírós, fáradékony, semmi sem jó neki, ingerlékeny, nem alszik jól. A tanulás is közelharccá válik, mert valójában többet tud annál, amit képes megmutatni, ez pedig tovább növeli a feszültséget.
- Semmi nem dobja fel, nincs kedve játszani, sokszor unatkozik. Nem látod felszabadultnak, inkább gondterhelt.
- Ha egy iskolás gyerek hangulata ingadozó, az teljesen normális jelenség, ne ess kétségbe! Az viszont aggasztó, ha tartósan kedvetlen, visszafogott, vagy épp képtelen elengedni magát a feszültség miatt, és örökké felhúzott állapotban van.
2.
Tudd, hogy mi okozhatja! Ezek bármelyike, akár egyszerre több is:
- Félelem az iskolai megmérettetéstől, rossz jegytől, megszégyenüléstől, beírástól, az otthoni elvárásoktól. Erős megfelelési kényszer a szülővel szemben.
- Szoronghat az otthoni veszekedéstől, mert a szülők elvárásai meghaladják az ő képességeit.
- Pusztán az is szorongásfokozó lehet, ha a tanár személye félelmet kelt a gyermekben.
- A gyereked közösségben elfoglalt helye sem mellékes. Járj utána, nem csúfolják-e, nem rekesztik-e ki, netán nem zaklatják-e a társai? Ezek mind komoly tünetek okozói lehetnek.
- Az is erős feszültséget kelthet a gyerekben, ha az életetekben valamilyen változást történt. Válás, költözés, betegség… mindegyik kibillentheti a lelki egyensúlyából.
- Szoronghat amiatt is, ha nem veszik figyelembe az adottságait, előfordulhat, hogy lassabban halad a többieknél, nem képes követni az órán elhangzottakat.
- Tarts önvizsgálatot: nem miattad szorong-e? Minden szülőnek érdemes visszagondolni arra, hogy milyen diák volt ő maga. Nem „termeli-e újra” a szülő a saját régi szorongásait? Nem szorong-e ő maga túl sokat a gyereke iskolája miatt? Szóval előfordulhat, hogy te magad gerjeszted a feszültséget…
3. Ha
észrevetted, hogy szorong, és sejted, miért, akkor így segíthetsz neki:
- Az aranyszabály: soha ne minősítsd!
Ahelyett, hogy: Katasztrófa, ahogy mostanában viselkedsz, rád sem ismerek!
mondd inkább így: Biztosan nehéz neked most, talán bánt valami, történt valami, jó lenne, ha elmondanád.
Lehetőleg ezt is mellőzd: Sosem gondoltam volna, hogy így viselkedsz/ennyire gyengén teljesítesz/ennyi probléma lesz veled/szégyenszemre neked van a legtöbb beírásod/már megint orvosnál kötünk ki… - Fogadd el ezt a helyzetet! Ez a legfontosabb, aztán innen közelíts a megoldáshoz! Próbáld megérteni őt! Először hallgasd meg, beszélgess vele!
- Ülj le mellé, bújj oda hozzá, ha igényli! Szánj rá elég időt, csak rá figyelj, a szavaira, az árulkodó jelekre, a viselkedésére!
- Kérdezd meg, hogy érzi magát? Bántja-e valami? Hol érzi magát a legjobban? Fél-e valamitől? De TÉNYLEG figyelj a válaszaira!
- Ne becsüld le a problémáját akkor sem, ha a gyerek túlreagálja a dolgokat!
- Sok gyerek a testi tünetek megszaporodása miatt betegnek érzi magát, esetleg kóros egészségszorongást is „produkál”, ezzel súlyosbítva a pszichoszomatikus tüneteket. Ilyenkor minél előbb nyugtasd meg!
- Kérdezd meg a tanítóját, ő mit tapasztal? Ne hallgasd el az aggodalmaidat előle, fontos, hogy a pedagógus is tisztában legyen ezzel.
- Gondold végig, eleget mozog-e? Mennyi ideje van csak úgy ellenni, játszani? Vannak-e felesleges, inkább megterhelő különórák, amelyeket le lehet mondani?
- Érezze a feltétel nélküli szeretetedet, ez az alap, ekkor lesz igazán bizalma. Ne a teljesítményétől függjön a kinyilvánított szereteted!
- Próbáld csökkenteni az otthon rá nehezedő nyomást, a fokozott elvárásokat.
- Mindezek ellenére néha elkerülhetetlen a szakember segítsége. Ezt nem érdemes sokáig húzni, mert ilyenkor nagyon gyors megoldásokra van szükség. És ne felejtsd el, hogy sokszor a szülő saját szorongása is gátja lehet az előrelépésnek!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése