Mikor vigyük pszichológushoz a gyereket?
Napok, sőt
hetek óta olyan letört a gyerek. Szomorú, csak jobbra-balra dől, nem válaszol
rendesen a kérdésekre, mintha nem is élne, és nem értem, mi van vele. Nem tudja
elmondani, vagy nem akarja, hiába kérdezem.
Megint bepisil,
pedig már teljesen szobatiszta volt. És most újrakezdte. Mi bántja? Miért
nem tudja visszatartani? Hogyan segítsek? Felesel, de nem úgy, mint régen.
Durvábban, könyörtelenül. Mindenkit utál, fenyegetőzik, nem is tudom, kikkel
lóg, de félek tőle.
Szülőként gyakran kerülünk olyan helyzetbe, hogy nem vagyunk
biztosak abban, hogy minden rendben van a gyermekünkkel, és még azt is nehéz
felmérnünk, komoly-e a probléma, és ha igen, hogyan tudnánk segíteni. A pszichológus gyakran adhat pozitív lökést akkor,
amikor bizonytalanok vagyunk, és olyankor is, amikor biztosan tudjuk, hogy
valami nem stimmel.
Mit
ajánl a pszichológus?
A
gyermekpszichológust kérdeztük, mikor keressünk gyermekünknek pszichológust
és mikor nem kell aggódni. Ha pedig rászántuk magunkat, hogy szakemberhez
forduljunk, mire számíthatunk.
„Valóban nehéz
megmondani pontosan, mikor van szükség külső segítségre, és mikor bízhatjuk az
időre a dolgot, de egy-két dolog azért iránymutató lehet: ha például gyermekünket stressz éri, amiről mi is tudunk,
így például egy általa nagyon szeretett családtagot elveszít, vagy akár válnak
a szülei, vagy bármilyen más okból nehéz élethelyzetbe kerül, teljesen
normális, ha megváltozik a viselkedése.
Természetes, ha például gyakrabban sír,
többször szomorú és kedvetlen, ehhez minden joga megvan, hagyni kell, hogy
szomorkodjon. A kisebbek gyakran újra bepisilnek, nyűgössé, hisztissé válnak, a
nagyobbaknak romolhat a tanulmányi eredménye, csökkenhet az érdeklődése azok
iránt a dolgok iránt, amik korábban lelkesítették. Ez – például
gyász esetén – a folyamat része, amely hónapokig is eltarthat, és önmagában nem igényel pszichológust,
csak türelmet és elfogadást. Nem kell
miatta szakemberhez fordulni. Ha viszont úgy érezzük, hogy a folyamat a
gyermekben valamilyen módon megrekedt, vagyis hónapok múlva is épp úgy gyászol,
mint az elején, a bepisilés nem javul, az apátia nem csökken szép lassan, hanem
nő, akkor minden valószínűség szerint elakadt egy belső folyamat, és jó lenne,
ha valaki tudna segíteni abban, hogy újra változásba lendüljenek a lelke
mélyebb rétegei.
Arról van
ugyanis szó, hogy a változás, a hangulatingadozás, a kezdeti akár sokkos vagy
erős gyászreakció, majd a lassú engedés azt mutatja, hogy működik a lelkünk
dinamikája, és – alapvetően – minden rendben van, a belső változás az élet
része. Ha viszont ez megfagyni látszik, megáll és megmerevedik,
akkor nagyobb problémák is felmerülhetnek, jobb felengedni azt a hideget.
Fontos, hogy az is intő jel, ha egyáltalán nincs
semmilyen reakció egy erős stresszhatásra, veszteségre vagy jelentős
változásra. Ez ugyanolyan figyelemre méltó, mint a megrekedt gyász, vagy konstans
visszaesés.
Általános szabályként elmondható, hogy akkor keressünk fel szakembert, ha a gyermek
viselkedése, hangulata, esetleg iskolai teljesítménye hirtelen változik, olyan
érzésünk van, mintha kicserélték volna, és ez a változás tartósan – akár
hónapokig – fennáll, nem tapasztalható oldódás benne.”
A
szakembertől sokan félnek
Ilyenkor, pszichológus esetében, két választása van a
szülőnek: vagy a helyi nevelési tanácsadóhoz fordul, vagy valamelyik kórházhoz,
hiszen mindenhol biztosítanak pszichológust,
csakhogy az állami szférában várni kell, gyakran nem is keveset.
Másik
lehetőség a magánszféra, ahol azonnal lehet időpontot kapni, viszont a
szülőnek fel kell mérnie, hogy egy esetlegesen hosszabb ideig tartó terápia
költségeire fel van-e készülve, mert pszichológust váltani – ha a szakember
egyébként emberileg és szakmailag megfelel – nem érdemes, hiszen a folyamatot
akkor szinte nulláról kell újrakezdeni.
A szakemberrel való találkozástól sokan félnek, de
alapvetően semmi rémes nem történik, bár tény, hogy ilyenkor egyáltalán nemcsak
a gyerekkel, hanem a szülővel is konzultál a pszichológus. Kisebb, 3-4
évesnél fiatalabb gyereknél, ahol például evéssel, alvással kapcsolatos
problémák adódnak, a szobatisztaságban van elakadás, vagy különösen nehezen
kezelhetőnek tűnik a totyogó dühkitörése, legtöbbször csak a szülővel
beszélnek, de Mag Judit tapasztalata szerint nagyon gyakran néhány alkalom elég
a továbblendülésre, és nyugodtan haza is lehet menni.
Feleslegesen
nem tartják a gyereket terápiában
Nagyobb gyerekeknél a pszichológus
egy-két alkalmat tölt a szülővel, majd három-négy ülés alatt megismerkedik a
gyerekkel. Ezek után döntik el, hogy mi legyen a közös munka további menete. Vagy előre
megegyeznek, hányszor találkoznak még, vagy egy nyitottabb végű terápiát
kezdenek. Fontos viszont, hogy a gyerekpszichológusok általános törekvése az,
hogy ne legyen maratoni hosszúságú a terápiás folyamat, semmiképpen se húzódjon
évekig, mint a felnőtteknél. Súlyosabb esetnél egy évig is eltarthat, de ennél
tovább általában nem folytatják.
Ha bizonytalanok vagyunk abban, hogy kell-e külső
segítség vagy nem, de jó szakemberhez fordulunk segítségért,
akkor az illető azt is közölni fogja, ha jelenleg feleslegesen aggódunk, és nem
tartja terápiában a gyereket a maga érdekében, bár tudja, hogy sok szülő ettől
tart. Ez viszont a
kolléga szakmai hírnevének sem tesz jót, ráadásul – a legtöbb esetben – a
gyerek érdeke fontosabb a számára, mint a pénzügyi megfontolások. Lényeges
persze, hogy megtaláljuk azt a szakembert, akiben megbízunk, és aki –
láthatólag – gyermekünkkel is együtt tud dolgozni.
#1 Dr.BauerBela
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése