„Nem a győzelem, hanem a részvétel a fontos”, mondotta a
századfordulón Pierre de Coubertin báró, a modern olimpiai játékok atyja. E
nemes gondolat, mely évtizedekig fennmaradt sportberkekben, ma már utópia és
álszent megközelítés. Ugyanúgy mint „a jó sportoló jó tanuló” kommunista modell
vagy az a megállapítás, hogy a versenysport egészség. Tömör igazság, hogy a
legtöbb versenysport veszélyes, de a legveszélyesebb az, ha valaki egyáltalán
nem sportol. Ma már tudjuk, tapasztaljuk, hogy ha gyerekünk tehetségesnek
bizonyul valamilyen sportágban, ha már gyerekfejjel elhivatottságot érez,
életcéljának tekinti a versenyszerű sportolást, fel kell készülnie családjával
együtt a nehézségekre s egy átlagosnak nem mondható életvitelre. Mivel a
választás a legtöbbször a szülőn múlik, elsősorban hozzájuk szól ez a fejezet.
Az alábbiakban fény derül a versenysport hátulütőire, arra, hogy valójában mi
zajlik az érmek mögött, milyenek egy sportoló érvényesülésének a lehetőségei,
és hogy milyen veszélyeknek van kitéve sportja révén bármely sportoló. Ma már
olyan időket élünk, ahol a sportok képviselik az országokat az egymás elleni
harcban. Úgy látjuk nap mint nap a tv képernyőjén is, mintha a háborúk
megszűntével a nemzetek közötti versengések a sportban nyilvánulnának meg.
Sportolóink, a modern gladiátorok, hőseink, büszkeségeink, nemzetünk
képviselői, hagyományteremtői, könnybe lábad a szemünk, mikor a díjazáson a
nyakukba akasztják az érmeket, ám nem gondolunk arra, hogy mi van egy
nemzetközi eredmény hátterében, mennyi tudomány, robotmunka, lemondás,
ráfigyelés, törődés alapozza meg. Minden sportolónak, aki viszi valamire (és
annak is, aki nem viszi semmire, de elszántan űzi), áldozatos életvitel,
emberfeletti munka áll a háta mögött. Pontos időben felkelni, lefeküdni,
speciális előírásoknak megfelelően táplálkozni, rendszeresen orvosi
vizsgálatokat végezni stb. Mértéktartás, az egészség állandó szinten tartása,
terhelés az edzések függvényében. Ha ezeket figyelembe vesszük, egy
élsportolónak szinte nincs is magánélete. Tanulási körülményei is nehezítettek,
speciálisak az iskolai hiányzások miatt. Mindebben – és természetesen az anyagi
háttér megteremtésében is – nagy szerepet kell vállalni a családnak. Hogy mi
van egy érem mögött?… A sportolón és a családján kívül egy egész csapat
szakember (edző, sportorvos, táplálkozási szakember, masszőr, pszichológus,
menedzser és mások) összehangolt munkája. Szerényebb helyeken, ahol a klubok
anyagi háttere nem enged ennyi szakembert, az edzőre hárulnak a sokrétű
feladatok. Ő lesz a felelős mindenért, egy személyben edző, pszichológus,
nutríciós szakember, menedzser és néha még sofőr is, ha a helyzet megkívánja. A
,,régi szép idők Pierre de Coubertin-i utópiájával ellentétben ma már az
élsport hagyományaival, a sport szellemével kizárólag az eredménycentrikusság,
a győzelem van közvetlen összefüggésben. A kiválóságra, az emberfelettire
törekvés nem ismer határokat. Méltán feltehetjük a kérdést, és elgondolkozhatunk
rajta, hogy meddig emelhető még az emberi teljesítőképesség határa, és milyen
áron? Sok esetben a sportorvosok nem kizárólag a szervezet, az egészség
érdekeit mérlegelik, amikor a sérült sportolónak átmeneti megoldásokkal (helyi
érzéstelenítés) próbálják megoldani a versenyen való további részvételt, ami a
későbbi gyógyulását negatívan is befolyásolhatja. Ez az eredményérdekeltség
bizonyos fokig ellenkezik az orvosi etikával is. A hivatalos egészségcentrikus
álláspont és a tényleges gyakorlat éles ellentétben van egymással (sok esetben
fájdalomcsillapítókkal vészelik át a versenyt, s ez már természetes számukra).
„Több esetben meggyőződhetünk, hogy a sportoló nem saját testi épségét félti,
sokkal inkább a lebukástól, az eltiltástól fél” – írja dr. Józsa Réka a
Gyermeki jogok a sportban – az élsport, a versenysport mint sportmunka
szempontjából című tanulmányában, melyben a versenysportnak a gyerekekre
gyakorolt negatív hatását fejti ki. „A ’70-es évektől a győzelem már nem csak
szimbólum, hanem egy konkrét pénzügyi, kereskedelmi és politikai következmény.
Vajon összefér-e a legjobb egészségi állapot követelménnyel a zsenge
gyermekkorban kikényszerített edzés, a teljesítmény határok nélküli hajszolása.
Normális az, ha egy 16 éves tornászlány napi 7 órát edz, 130 cm és 30 kg?” Sok
más tanulmány, szakvélemény a sportteljesítményt szintén a gyermekmunkával
azonosítja. Az élsportoló gyerek koránál fogva még nem képes felfogni az
intenzív tréning következményeit. „Az állam elmulasztotta, hogy jogalkotást,
megfelelő szociális lépéseket tegyen annak érdekében, hogy védje a gyermeket a
fizikai vagy mentális erőszak minden formájától” – olvassuk a tanulmányban. A
gyermeknek nemcsak joga van a játékhoz, de elemi létszükségletét képezi, s pont
ettől fosztják meg a lelkét, mikor erre nem jut idő. Sok esetben ki van
szolgáltatva a sikeréhes szülő túlkapásainak vagy az idejekorán
eredménycentrikus edzőnek. Ha bepillantunk a tornászok edzésprogramjába,
elképedünk, mennyi munkának vannak kitéve zsenge gyerekkorukban. Négyévesen
kiválogatják, aztán 5-6 évesen már naponta 2 óra edzés, ami 7-8 éves korukra
napi 4 órára is felmegy annak, aki az újraválogatás után bekerül az élvonalba,
nemzetközi szinten 10-12 éves korában már napi 6-7 órát is edzenie kell,
speciális táplálkozás mellett, emberfeletti erőt követelő gyakorlatanyagot,
nagyon komplex koordináció függvényében, rengeteg nehéz erőelemet, ugrásokat
végezni, melyek már a fizikai törvényeket is megkérdőjelezik, maximálisan
kisajtolva a szervezet mozgatórendszerét. Ez persze elrettentő példa, mert a
torna a legnehezebb sportok egyike, ezért a körülményeket sem lehet
általánosítani. De hol marad a tanulás? A versenysportolók – akik nagyon magas
szinten űzik sportjukat – rendszerint kimaradnak az iskolából, s
magántanulóként haladnak tovább, az országos szintűek viszont nyomják
kegyetlenül mind a kettőt, ameddig bírják. Feltevődik a kérdés, kedves szülők,
hogy megéri-e egyáltalán? Egy banális sérülés is véget vethet a
sportkarriernek, s akkor hogyan pótolható be a tananyag, hiszen e téren is sok
a követelmény. De mi lehet a lelkében egy gyereknek, mikor sérülése miatt többé
nem sportolhat, s annyi küzdelem, lemondás után egyik napról a másikra nem
számítanak rá?! Át kell álljon egy teljesen más életvitelre. Ezekről és más
veszélyes hátulütőkről bővebben a folytatásban.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése