Prurigo
(lat., P. de Hebra), erős viszketéssel járó sajátságos
bőrbetegség, amely rendesen a legzsengébb gyermekkorban kezdődik, legtöbb
esetben a serdülő korig, sokszor azonban tovább is tart, sőt néha egész életen
keresztül kínozza a beteget. A bántalom rendesen már az első életévben kezdődik
csalánkiütés (l. o.) tüneteivel. A bőrnek egyes részein, kezdetben majdnem
kizárólag a végtagok feszítő oldalain, apró, gombostűfejnyi egészen
kendermagnyi, gömbölyü, szintelen vagy gyengén vörös szinü, kemény tapintatu, a
bőrbe mintegy beékelt csomók, göbcsék lépnek fel, amelyek kiállhatatlan
viszketést okoznak; sokszor inkább csak kitapintani mint látni lehet őket; a
vakarásra aztán jobban előtünnek, felduzzadnak és akkor a felvakart csomók,
göbcsék tetején egy kis csepp viztiszta v. gyöngén vörös szinü savó jelenik
meg, amely beszárad. Ezen göbcsék azután pár nap több heti fennállás után
visszafejlődnek, mig azután helyettük új csomók jönnek elő és egy újabb erupció
áll be. A szerint amint ezen erupciók rövidebb vagy hosszabb időközökben
ismétlődnek és többé vagy kevésbbé nagy fokuak, már kezdetben következtetést
lehet vonni arra, hogy a P. milyen lefolyásu lesz; enyhébb, könnyebb
lefolyásu-e, az u. n. P. mitis, v. pedig súlyosabb, az u. n. P. ferox s. agria.
A vétagok feszítő oldalain kivül kedvelt fellépési helye még a göbcséknek a
keresztcsont, azután a hát és a has bőre. Az ízületek hajlító oldala és az arc
rendesen egészen mentek maradnak a bántalomtól. Kivételesen előfordulhat, hogy
a P. maradandólag csak egyes testrészekre szorítkozik, az u. n. P. partialis.
A P. lényegét azon említett csomók, göbcsék, amelyek egy más betegségnél sem fordulnak elő, alkotják; valamennyi többi tünet csak komplikáció, a viszketés és vakarás következménye. A bőr a megbetegedett helyeken a hosszas és erős vakarás következtében megvastagszik, beszürődik, sötétbarnás szint ölt, száraz tapintatu, tele van vakarási nyomokkal, a lanugo-szőrök letöredeznek. A viszketés rendesen este az ágyba fekvésnél lép fel ellenállhatatlan erővel, napközben inkább szünetel és rendesen erősebb télen mint nyáron. A P. feroxban szenvedő gyermekek, ha kellő ápolásban nem részesülnek, a legszánandóbb látványt nyujtják. A vakarási helyeken mindenütt lobgerjesztő csirok vándorolhatnak be, amelyek a közel eső nyirkmirigyeket felduzzasztják, ugy, hogy néha dió-, sőt almanagyságu mirigyeket is lehet látni, különösen a lágyék-tájon; ekzemák, esetleg orbánc csatlakozhatnak a bántalomhoz. Az álmatlanságtól és folytonos szenvedéstől elgyötört gyermekek lesoványodnak, nyomorultul néznek ki és ápolás híján rendesen korán el is pusztulnak. A betegség ennélfogva a komolyabb megbetegedésekhez tartozik, különösen ha a súlyos alakban lép fel; de még ez is - legalább a legtöbb esetben - gyógyítható, fő dolog csak, hogy korán ismerjük fel a bajt és korán kezdjük és kellő kitartással folytassuk a kezelést. A bántalom okáról eddig biztosat nem tudunk; tény, hogy egy családban gyakran több gyermeket látunk P.-ban megbetegedni, valamint hogy a szegényebb néposztályban gyakoribb, mint gazdagoknál, különösen pedig, hogy gyenge, vérszegény, tüdővészes vagy görvélyes anyák gyermekei gyakrabban szenvednek P.-ban. A bántalom különben fiugyermekeknél gyakoribb, mint leányoknál.
A legnagyobb szerepet a kezelésnél a fürdők játszák. A langyos 25-27 °R. fürdők a bőr idegvégeire megnyugtató hatással vannak és rendesen már önmagukban csökkentik a viszketést. Azért a gyeremek mindennap kétszer, de legalább is este a lefekvés előtt langyos fürdőt kapnak, amelyben lehetőleg sokáig, 1-2 órági maradnak. A fürdőhöz súlyosabb esetekben Vlemingx-oldatot tehetünk. A fürdő után aztán a bőrt egy indifferens kenőccsel, ung. glicerini, csukamájolaj, vazelin vagy még jobban rezorbinnal jól bedörzsöljük, amelyhez különböző gyógyszereket keverhetünk. Igen súlyos esetekben a fürdő- és kenőcskezelést össze lehet kötni izzasztó szerekkel; különösen pilokarpin bőr alá fecskendezése az, aminek jó hatása van. A belső szerek közül különösen a csukamájolaj és jód az, amelytől jó hatást lehet várni, miután a bántalom sokszor gyenge, görvélyes gyermekeknél lép fel. Hogy e mellett az általános higienére is súly fektetendő és törekedni kell a gyermek táplálkozását emelni, az természetes.
1-
2-
3-
4-
5.
#1 Dr.BauerBela
A P. lényegét azon említett csomók, göbcsék, amelyek egy más betegségnél sem fordulnak elő, alkotják; valamennyi többi tünet csak komplikáció, a viszketés és vakarás következménye. A bőr a megbetegedett helyeken a hosszas és erős vakarás következtében megvastagszik, beszürődik, sötétbarnás szint ölt, száraz tapintatu, tele van vakarási nyomokkal, a lanugo-szőrök letöredeznek. A viszketés rendesen este az ágyba fekvésnél lép fel ellenállhatatlan erővel, napközben inkább szünetel és rendesen erősebb télen mint nyáron. A P. feroxban szenvedő gyermekek, ha kellő ápolásban nem részesülnek, a legszánandóbb látványt nyujtják. A vakarási helyeken mindenütt lobgerjesztő csirok vándorolhatnak be, amelyek a közel eső nyirkmirigyeket felduzzasztják, ugy, hogy néha dió-, sőt almanagyságu mirigyeket is lehet látni, különösen a lágyék-tájon; ekzemák, esetleg orbánc csatlakozhatnak a bántalomhoz. Az álmatlanságtól és folytonos szenvedéstől elgyötört gyermekek lesoványodnak, nyomorultul néznek ki és ápolás híján rendesen korán el is pusztulnak. A betegség ennélfogva a komolyabb megbetegedésekhez tartozik, különösen ha a súlyos alakban lép fel; de még ez is - legalább a legtöbb esetben - gyógyítható, fő dolog csak, hogy korán ismerjük fel a bajt és korán kezdjük és kellő kitartással folytassuk a kezelést. A bántalom okáról eddig biztosat nem tudunk; tény, hogy egy családban gyakran több gyermeket látunk P.-ban megbetegedni, valamint hogy a szegényebb néposztályban gyakoribb, mint gazdagoknál, különösen pedig, hogy gyenge, vérszegény, tüdővészes vagy görvélyes anyák gyermekei gyakrabban szenvednek P.-ban. A bántalom különben fiugyermekeknél gyakoribb, mint leányoknál.
A legnagyobb szerepet a kezelésnél a fürdők játszák. A langyos 25-27 °R. fürdők a bőr idegvégeire megnyugtató hatással vannak és rendesen már önmagukban csökkentik a viszketést. Azért a gyeremek mindennap kétszer, de legalább is este a lefekvés előtt langyos fürdőt kapnak, amelyben lehetőleg sokáig, 1-2 órági maradnak. A fürdőhöz súlyosabb esetekben Vlemingx-oldatot tehetünk. A fürdő után aztán a bőrt egy indifferens kenőccsel, ung. glicerini, csukamájolaj, vazelin vagy még jobban rezorbinnal jól bedörzsöljük, amelyhez különböző gyógyszereket keverhetünk. Igen súlyos esetekben a fürdő- és kenőcskezelést össze lehet kötni izzasztó szerekkel; különösen pilokarpin bőr alá fecskendezése az, aminek jó hatása van. A belső szerek közül különösen a csukamájolaj és jód az, amelytől jó hatást lehet várni, miután a bántalom sokszor gyenge, görvélyes gyermekeknél lép fel. Hogy e mellett az általános higienére is súly fektetendő és törekedni kell a gyermek táplálkozását emelni, az természetes.
1-
6.
6-
7
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése