A
MINDENNEMÜ MEGKÜLÖNBÖZTETÉS ÉS GYŰLÖLET ÉLEDEZÉSÉRŐL.
Máig sem értem, mi késztet embereket arra, hogy fáj nekik a más öröme,sikere netalán
anyagi javainak gyarapodása ,és inkább megpróbálják szétzúzni
eltulajdonítani,elpusztítani vagy akár bitorolni azt, sem hogy hasonlót
teremtsenek maguknak,és a társadalomnak. Ez az emberiség világtörténeti nagy
átka,ami minden generációt kivétel nélkül végigkísért.
De hozzáfűzök egy másik nagy igazságot,addig nem tudsz továbblépni, míg a
gyűlölet tölti ki napjaidat. Sokan megfeneklenek az irigységben, haragban,
féltékenységben. Mire mennek vele?
A gyűlöletnek nagyon szerteágazó okai vannak. Lévén hogy még mindig napjaink
társadalmi mételyei között éljük meg és talán méreteiben is növekszik egy átélt
mozzanatát vetném papírra esetleg mások okulására is.
Az 1989-es fordulat után demokratikus választásokat rendeztek, a mi
intézményünkben is. Az 13oo körüli alkalmazott 82 %-ban engem tartott
megfelelőnek a Városi Kórház igazgatójának. Ez nem volt véletlen hiszen akkor
már az orvostudományok doktora,a fővárosban verseny vizsgán elnyert főorvosi
titulusom és az egészségügyi érdemrend viselője voltam.Az eredményt a
radiológia hosszú folyosóján hirdette ki a választási bizottság a jelenlévők
hangos tetszés nyilvánítása közepette. De a -a VATRA ROMĂNEASCĂ szélsőséges
csoport tagjai hatalmas üvöltésben törtek ki,szemükben a gyűlölet riasztó
fényével, mégpedig azzal az indokkal hogy ennek az intézetnek nem lehet magyar
vezetője.
Saját élményanyagomban ez volt a román demokrácia első megnyilvánulása amit
saját bőrömön érzékeltem.Jómagam már kivettem a részem ezekből a –Szép vagy
–nagy vagy ROMÁNIA kórusmozgalmakból /a szatmári vasúti poliklinikán,valamint
ugyanebben a kórházban az első igazgatóságom alkalmával. Őszintén szólva a
tapasztalatom ismérvei alapján nem is vonzott ez a feladat,lévén hogy én mindig
a gyermekgyógyászatra építettem minden elkövetkező napomat
Érzékelve ennek a forrongó gyűlölet kavalkádnak a hangulatát a következőket
mondtam : mióta beteg gyermeket gyógyítok engem sem a szülők sem a
hozzátartozók nem kérdeztek meg soha, hogy mi a nemzetiségem,vallásom,
világnézetem,vagy anyagi helyzetem. Egyedül arra kértek hogy gyógyítsam meg
beteg gyermeküket. Ha önök kollégáim a születendő román demokrácia első napján
így reagálnak egy szabad választás eredményére vagy akaratára,nem érdemlik meg
hogy egy fikarcnyit is áldozzak az energiámból magukra,;s ezzel otthagytam őket
és hazamentem. Ezt követően román és magyar orvoskollégáim jöttek utánam hogy
térjek vissza és fogadjam el az intézet vezetését.
Mindezeket csak azért írtam le mert úgy érzem hogy a lappangó gyűlölet még
mindig ott settenkedik egyesek tudatában.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése