Rossz tanuló vs. jó tanuló
Amit nem tudnak a rossz tanulók, pedig fontos lenne
A rossz tanulók állandó kifogásokkal élnek, hogy miért nem szeretnek tanulni. Mi szülők hangsúlyozzuk a tanulás fontosságát.
De a gyereknek valahogy mégsem megy át. Most három olyan érvet mutatok be a hírlevélben, melyek még az igazi ellenálló gyermeket is gondolkodásra késztet.
Alaphelyzet az érvek felsorakoztatása előtt
A gyerek utál tanulni. Valljuk be a tanulásban semmi játékosság nincs, sokszor a legkevésbé élvezhető, különösen akkor, ha összehasonlítom a játékkal.
A gyereknek elkezdünk érvelni:
„Majd később jó lesz!”
„Ha nem tanulsz, akkor nem lesz jó munkád/ pénzed…”
„Tanulj, mert különben…!”
De ritkán vagy egyáltalán nem változik a helyzet.
A gyerek bezárkózik. Kétségbeesésünkben felemeljük a hangerőt, veszekszünk. De még mindig semmi változás nincs.
A gyerekre nem lehet észérvekkel hatni, ha bezárkózott lelkileg
Ezért hagyjuk az észérveket, és biztosítsunk neki lehetőséget, hogy tapasztaljon. Itt szülőként könnyen behúzzuk a féket. Félünk attól, ha rossz jegyet kap, mi lesz.
Eddig mi álltunk mellette, noszogattuk, prédikáltunk, büntettünk, jutalmaztunk. Ha ezt egy kis időre elengedjük, attól biztosan nem dől össze a világ.
Tudatosítsuk gyermekünkkel, hogy mi fog történni! „Most egy/két hétig rád bízom fiam/ lányom a tanulást. Te készülsz, te pakolsz be, te csinálod meg a házi feladatot. Te felelsz saját magadért. Ha rossz jegyeket kapsz, akkor azt neked kell kijavítanod. Rendben?”
Nekem szülőként az ebben a helyzetben a feladatom, hogy szavak, neheztelések nélkül kibírjam ezt a terhet.
A következmények megbeszélése
A hét/ két hét letelte után, üljenek össze, és beszéljék át, hogy mi történt.
Hacsak a gyerek meg nem táltosodott és hozta a jobbnál jobb jegyeket, akkor beszedhetett egy-két rossz jegyet is. Melyet ki kell javítani.
Számoljanak utána, hogy menyi erőfeszítést kell tenni a gyereknek, hogy kijavítsa a lerontott osztályzatát.
És most jön a lényeg
Amikor a teher érződik a gyermek vállán, akkor könnyebben lehet rá hatni. Ebben segít ez a három elgondolkodtató érv.
Miért éri meg tanulni?
(A továbbiakban alkalmazott rossz tanuló kifejezés nem a tanuló képességét jellemzi, inkább a tanuló hozzáállását. De a lusta gyerekben nem az a kifejezés él, hogy ő lusta, hanem az, hogy ő rossz tanuló.)
A rossz tanuló szerint az, hogy most rosszul tanul, az bármikor kijavítható, és bármit meg tud csinálni majd az életben, amit akar.
Ez igaz, csak nem mindegy milyen áron. Ha megkérdezzük az élet veszteseit (azokat az embereket, akiknek nem úgy alakult az életük, ahogy szerették volna), sokkal nagyobb számban vannak közöttük olyanok, akik nem szerettek tanulni, nem jó iskolába jártak, vagy abbahagyták az iskolát. Minél jobb iskolába jársz, annál több esélyed van, hogy boldogabb légy az életben. Mert annál több választásod van.
A rossz tanuló szerint a jó tanuló sokkal többet tanul, mint az, aki nem jól tanul.
Ez nem igaz. A rossz tanulónak a lerontott jegyeket ki kell, hogy javítsa. Állandóan azzal piszkálják, hogy javítson, hogy tanuljon. Ez is a tanulóidő része. A jó tanulót a jó jegyek miatt elfogadják jónak, és sokkal könnyebben kap jó jegyeket. A tanárok támogatják, védik. A rossz tanulót a tanárok elkönyvelik rossznak, és nehezebben tud ebből kijönni. Sokkal többet kell tanulnia egy kettesért vagy egy hármasért, mint a jó tanulónak az ötösért.
A rossz tanuló azért küzd, hogy a tanárok, szülők ne irányítsák őt, és ezt el is éri azzal, hogy ellenáll.
Ez nem igaz. A jó tanulót nem, vagy kevésbé irányítják a tanárok, a szülők, mint a rossz tanulót. Gondoljuk bele a rossz jegyek kijavításába, a bukásveszély elhárításába, a rengeteg büntetésbe, letiltásba, hegyi beszédbe. A rossz tanuló ellenáll, és beveri a fejét a falba. A jó tanuló nem áll ellen, csupán azon keresztül, hogy ő jól tanul szerez magának egy szabadságot, és nyugalmat.
Kérdezze meg bátran, hogy az Ön gyermeke mit gondol a rossz tanuló vs. jó tanuló „harcáról”? Beszéljék át bátran ezeket a gondolatokat. Hátha leesik a gyereknek a 20 fillér!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése