Az apa szerep a gyermeknevelésben

Írta: Tudástár 0 Hozzászólás

A hagyományos apai szerep

A hagyományos gondolkodás (a tudományos és a hétköznapi gondolkodás is) úgy tartotta, hogy az apák dolga annyi a gyermeknevelésben, hogy megteremtsék az anyagi feltételeket a család számára, biztosítsák a nők és a gyermekek számára a védelmet.

Az elmúlt évszázadok nagyon erős tradíciókat teremtettek a nemi szerepekben és a családi munkamegosztásban egyaránt.

Legjellemzőbb tradíciók: az apa fáradt, amikor megérkezik a munkából, ezért az anya igyekezett biztosítani a nyugodt pihenés lehetőségét. Emiatt a hancúrozó, zajongó gyermekeket igyekezett távol tartani a pihenni vágyó apától, s csak a nagyobb, már viselkedni és dolgozni tudó gyermekekkel alakult ki szorosabb kapcsolata az apáknak. Itt is elsősorban a fiúkkal alakult ki közös szál, hiszen a lányok az anyjuk mellett (a konyhában, a konyhakertben) tanulták a tevékenységeket, ahova az apák csak „felhasználóként” léptek be.

A 7-8 éves fiúkkal már lehetett együtt dolgozni, ezért a fiúkhoz erősebbé vált az apai kötődés.

Az apának tiszteletteljes engedelmességgel tartoznak mind a gyerekek, mind az anya (nagymama, velük élő női rokonság), hiszen az apa jelenti a megélhetést, a gazdasági jólétet.

Az apa az erőskezű, domináns szülő, aki gyakran kemény és durva fegyelmezési eszközöket használ, a fizikai büntetés az apa feladata. Az anyák gyakran fenyegették, riogatták szófogadatlan gyermekeiket az apai megtorlással.

Az apák modell szerepe: szellemi-erkölcsi mintául szolgálnak a fiaik számára, s szerepük van abban, hogy a lányaik felnőtt korban hogyan viszonyulnak a másik nemhez. Megfigyelhető, hogy ma is az apák jobban tolerálják a fiú gyermekeik agresszivitását, mint az anyák, vagy a gyermeket nevelő pedagógusok, és aggasztónak tartják, ha a fiúk passzívan viselkednek.

A XIX. század második felében jelentek meg az első gyermekneveléssel foglalkozó könyvek,a melyek kizárólagosan az anyákhoz szóltak. Az apákat meg sem említik, s ezzel is azt sugallták, hogy az anyák azok, akik kizárólagosan és teljes mértékben felelősek és alkalmasak a gyermekek nevelésére. Még a XX. század második felében megjelent gyermeknevelési könyvek is csak annyiban bátorítják az apákat a gyermek gondozásában-nevelésében való időnkénti részvételre, hogy ily módon az anya néhány órai pihenőhöz juthasson.

Tévedés volna azonban azt hinni, hogy abban a régi, érzelmileg ridegebb, az autoriter apafigurát preferáló világban nem léteztek olyan családok, ahol meleg, szeretetteljes viszony fűzte az apákat a gyermekeikhez.

A mai apák

Az apa szerep a gyermeknevelésben: A mai apákA modern idők alapjaiban rengetik meg a tradíciókat, s a társadalmi-ökológiaia-kultúrális változások átrajzolják a szükséges viselkedési mintákat.
Az elmúlt 50 évben nagy változás indult el az apa-gyermek viszonyban, s egy 1983-ban Daniels – Weingarten által végzett vizsgálat azt mutatta, hogy a hetvenes években született gyermekek esetében az apák kétszer annyi időt töltöttek a gyermekekkel kapcsolatos teendőkkel, mint a 20 évvel előbbi apák. Ez azt mutatja, hogy a családokon belül tendenciaszerűen nő az apák involváltsága (bevonódása) a gyermeknevelésbe.

A tapasztalatok azt mutatják, hogy az apák folyamatosan növekvő számban vesznek részt a vajúdás-szülés folyamatában, segítenek az otthoni teendőkben a szülés utáni időszakban, megszakítják éjszakai pihenőjüket a síró gyermek megnyugtatása érdekében, s részt vesznek a háztartási munkákban.

Imponálóan növekszik az apai részvétel a gyermekekkel kapcsolatos fizikai és nevelési feladatok ellátásában, de az anyák és az apák terhei messze nem egyenlőek ma sem a gyermeknevelés terén.

Ugyanakkor nem hallgathatjuk el azt sem, hogy miközben az anyák egyre jobban igénylik az apai részvételt a gyermeknevelési feladatokban, mégis szeretnének valamit megtartani a speciális anyai privilégiumaikból gyermekeikkel való bánásmód területén.

Nem lehet csodálkozni tehát, ha az apák számára komoly feladat a megfelelő apai modell megtalálása.
Tudományos vizsgálatok alapján megállapítható, hogy a legjellemzőbb trend a gyermek születésétől kezdve az apák erőteljes bevonódása a gyermeknevelésbe, s erősödik az apai viselkedés gondoskodó jellege. Olyan új típusú, pozitív apai kapcsolatépítés kezdődött az apák és gyermekeik között, amelyre a korábbi patriarchális, tradicionális felfogás kevés teret engedett.

Az új apaszerep

Nem kétséges, mindenki a saját bőrén érzi, hogy a családra vonatkozó általános felfogás nagy átalakuláson megy keresztül, s egy olyan folyamatnak vagyunk a részesei, amely még nem zárult le, így nem alakultak ki az általános kapaszkodót jelentő stabil határok.

A régi patriarchális stílus hangsúlya eltolódik a családtagok közötti egyenlőség és az erős érzelmi kötelék hangsúlya felé.

A lassú átalakulás során megerősödik egy újfajta, szoros kötelék igénye a házastársak és a családtagok között, mely az apákat a korábbi kemény, hierarchiát tükröző stílusuk feladására készteti. Példa erre az „apás szülés”, mely mindössze 30 évvel ezelőtt kuriózum volt, ma már az a ritkább, ha az apa nincs jelen a szülőszobában. Csak utalni szeretnék arra, hogy míg ez egyrészt örvendetes jelenség, a férfiak egy része számára olyan lelki következményekkel jár, melyre nincsenek felkészülve, s a pár kapcsolatában látensen (lappangó, rejtett), majd manifeszt (nyílt, kézzel fogható) módon megjelenő gondokat okozhat.

Napjainkban erőteljesen tapasztalható, hogy a lakóközösség és a munkahelyi közösség közösségi ereje csökken, így a család vált az érzelmi támogatás – lassan egyedüli – formájává.

Újfajta gyermeknevelési módszerek váltják fel a testi fenyítést elfogadó régi módszereket, s előtérbe kerülnek az olyan egyéni személyiségvonások, mint a kezdeményezőkészség, és az individualitás.

Az apai szerepek és az apai viselkedés napjainkban nagyon változatos képet mutat. Az 1940-es évektől tapasztalható az a törekvés a férfiak körében, hogy szakítanak a saját gyermekkorukban megtapasztalt apai mintával, és új viselkedési módokat kísérleteznek ki a saját családjukon belül. Ilyen jelentős változások, hogy az apák lemondtak az agresszív fegyelmező szerepükről, és egy barátságosabb, játékosabb viszonyt fejlesztettek ki a gyermekükkel. Megosztják az anyával a családon belüli feladatokat, és egyre több apa tölti be sikeresen a gondoskodó apa szerepet, aki már nem elsősorban az anyagi jólétről, hanem a családi értékrendről gondoskodik.

Nagymértékben hozzájárul ehhez a folyamathoz a nők tömeges munkába állása, sikeres társadalmi helytállása, az anyagi feltételek megteremetésében való aktív részvételük.

Az apaszerep változásával egyenes arányban nő a nemi sztereotípiák, szerepek változása. Fellazultak a hagyományos női és férfi szerepek határai, és növekszik egy újfajta nemi szerepviselkedés, az androgynia.

Az androgynia görög szó, szigorú szó szerinti jelentése szerint a férfias és nőies tulajdonságok egy személyben való megjelenésére utal, s egyes értelmezésekben az uniszex társadalom ijesztő képét vetíti előre (Ranschburg Jenő). A jelenség pszichológiai értelmezése azt jelenti, hogy valaki egyes, hagyományosan a másik nemre jellemző tulajdonságokat importál be a saját személyiségébe. Jelen esetben arról van szó, hogy a férfiak hagyományosan a nőkre jellemző viselkedési formákat mutatnak, például gyengédek, gondoskodók, érzelmeiket vállalják és nem félnek kimutatni azokat. Eközben párhuzamosan a nők határozott, céltudatos viselkedést, a döntési felelősség teljes vállalását, vezetésre való képességeket importálnak magukba.

A tinédzserek fejlődésében a jelenség a metroszexuális elnevezést viseli, mely a serdülőkor sajátosságainak megfelelően elsősorban a külsőségekre helyezi a hangsúlyt.

A jelenség azt hozta magával, hogy a férfiak egyre gyakrabban átveszik a nőies részt a gyermeknevelésben (GYES-re mennek, cumiztatnak, pelenkáznak, mosogatnak, főznek, ellátják a háztartást), miközben feleségük ügyesebben tárgyal, üzleti ügyekkel foglalkozik, és a családi bankszámlára a nagyobb – esetenként a jóval nagyobb összeget helyezi el.

Az anya és az apa szerep összehasonlítása

Természetesen nagyon elhibázott tendencia lenne, ha a fent említett viselkedés kötelezővé vagy általános elvárássá válna.

Nem hagyható figyelmen kívül, hogy az anyák és az apák eltérő szerepet töltenek be a gyermekük fejlődésében.

A kutatók azt vizsgálták, hogy az apák alkalmasak-e arra, hogy egyenrangú gondozói tevékenységet lássanak el, mint az anyák, ezen kívül vizsgálták azt is, hogyan alakul az apák érzelmi kapcsolata a gyermekeikkel a szoros gondozás folyamatában.

A kísérletek és megfigyelések azt mutatták, hogy a csecsemő ahhoz kötődik és ahhoz ragaszkodik, aki a számára megfelelő módon gondozza, aki a csecsemő igényeit a legmegfelelőbb módon elégíti ki. Így az apákkal töltött idő és annak minősége is ugyanolyan fontos a gyermek fejlődése szempontjából, mint az anyával töltött idő. A gyermek korai fejlődésében, a korai kötődéseinek kialakulásában az apai ölelés, a szemkontaktus, a beszéd, az érintés, a gondozási tevékenység (összefoglalva az interakciók) ugyanolyan fontosak és eredményesek, mint az anyai interakciók.

Kísérletek azt bizonyítják, hogy az anyához való ragaszkodás után röviddel, vagy azzal egy időben megfigyelhetők az apához való ragaszkodás jelei is. A 6 hónapos csecsemők 50%-a, a 18 hónapos csecsemők 70%-a mindkét szülő irányába mutatta a ragaszkodás jeleit (sírás, tiltakozás a szülő távozása esetén). Megfigyelések szerint a fiúk 2 éves korukra szinte kivétel nélkül az apához ragaszkodtak elsősorban az anyával szemben.

Tehát a gyermek ragaszkodása elsősorban ahhoz a szülőhöz fog kialakulni, aki a gyermek jelzéseit pontosan képes „olvasni” és értelmezni, valamint eleget tesz a gyermek igényeinek mosoly, érintés, ölelés, hangadás formájában. Az apa jelenléte, elérhetősége, gondoskodása ugyanolyan érzelmi biztonságot ad a gyermeknek, mint az anya. Ha az apa ugyanolyan kompetensen látja el a csecsemőt, mint az anya, a gyermek fejlődése kiegyensúlyozott.

Meg kell említeni, hogy az apák eltérő stílusban foglalkoznak a gyermekeikkel, s mást tanulnak meg a gyermekek az apákkal való játékban, mint az anyákkal való együttlétben. Tehát az apa-gyermek és az anya-gyermek kapcsolatokban nem a versenyt érdemes kihangsúlyozni, hanem azt, hogy a kétféle szülői viselkedés kiegészíti egymást.

Ugyanakkor figyelembe kell vennünk, hogy az anyák és az apák eltérő szocializációja (pl.: a fiúk nem babáznak – mondják a szülők), nem kedvez az apák gondoskodói szerepkörének. Kultúránkban és a legtöbb kultúrában a gyermekgondozást nem tartják fiús foglalkozásnak, s míg a tanárok között csekély számban találunk férfiakat, óvóbácsit elvétve, férfi bölcsődei gondozót pedig sehol nem találunk.

Ma, amikor a férfiak ugyanazért a munkáért több bért kapnak, a kétkeresős családmodellben is az a gazdaságos, ha az apa marad a fő kenyérkereső. Így várhatóan sokáig tartja még magát az a régi sztereotípia, hogy elsősorban nem a férfiak dolga a háztartás és a gyermeknevelés.