Az 1-3 éves gyermek
beszédfejlődése
A 15-16 hónapos babák egyes szavakat
hátulról előre mondanak. Például a cica caci lesz, vagy a maci cima. Aztán szép
lassan a helyére kerülnek a szótagok, és egyre inkább kibővítik a szavakat
mondatokká, előröl hátra felé haladva. A szótagok rakosgatása a szavak
mondatokká fűzésének előzménye.
Az is
lehet, hogy ebben a korban már egyes rövid mondatainkat el is tudják ismételni,
bár azokat maguktól még nem tudnák kimondani.
Mire a mondatképzés megindul, a kisgyermek
nagyjából 10 jelentéssel bíró szót tud kimondani. A mesekönyvekben rámutat azokra a
tárgyakra, amikre rákérdezünk.
Minél gyakrabban nézegetünk könyveket
gyermekünkkel, annál hamarabb megtanulja azok nevét. Ismételjük meg a könyvekben lévő
tárgyak, szereplők nevét. Pl. Ez egy maci. Minden minket körülvevő tárgyat
nevezzünk meg. Bíztassuk gyermekünket arra, hogy ő is ezt tegye.
Ha sikerül valamit a nevén neveznie,
mutassuk ki örömünket, büszkeségünket. Sose javítsuk ki gyermekünket, inkább ismételjük meg
helyesen még egyszer az általa kiejtett szót. Nagyon fontos, hogy ne gügyögjünk
gyermekünknek, hanem kedvesen, de helyesen ejtsük ki a szavakat.
Gyermekeink első komolyabb beszédbeli
megnyilvánulásai az úgynevezett szómondatok. Ezekkel a
gyermek egész szituációt fejez ki anélkül, hogy több szót egymás után rakna
vagy ragozna. Például a baba, vagy a mama szót különböző helyzetekben más-más
hanglejtéssel ejti, s ennek alapján a felnőtt értelmezni tudja, hogy mit
szeretne a gyermek. A nyugodt, érzelem nélküli baba azt jelenti: ez egy baba.
Ugyanez sírósan: hol a babám!? Megemelkedett, követelődző kiejtéssel: azonnal
kérem a babámat!
A felnőtt, aki a gyermekkel együtt éli
át az adott helyzetet, helyesen teszi, ha helyette is megfogalmazza a teljes
mondatot.
Körülbelül így: igen, ez egy
baba; vagy: értem, hol a baba? Itt a baba. Kéred a babádat? Tessék. Aztán
ezeket az egyszerű mondatokat ismételgethetjük. Így a gyerek memorizálhatja, az
adott szituációban a megfelelő érzelemhez kötheti a megfelelő mondatokat.
A gyermek a kérdésekre is szómondattal
válaszol. Az anya
látja, hogy a kisfia hiába próbálkozik az ajtó kinyitásával, és megkérdezi:
segítsek? A kisfiú válasza: pa-pa. Jelentése: inkább a papa nyissa ki.
A szómondatok időszakában kevés
cselekvést kifejező szót lelhetünk fel a gyermek szókincsében. Inkább a
hangsúlyos szókezdő szótagot, az igekötőt használja: ki = menjünk ki, le =
leesett, el = elgurult, elment.
Másfél éves korukra már sokkal
összetettebben beszélnek a gyerekek. Szókincsük pár hónapon belül háromszorosára, azaz 30
szóra emelkedhet. Gyermekünk már meg tudja kérdezni, hogy hol a baba. De a
birtokviszonyt is jelezni tudja: azaz, hogy a baba az enyém.
A dackorszakot előkészítve, már
tisztában van a tagadó alakokkal. Képes szavakkal kifejezni, ha valamit nem akar, ha
valami nem kell neki. Saját kérdéseire meg tudja már adni a választ is. Hova
megy? Oda.
Ebben a korban a gyermekek már
összekapcsolják az egyszavas mondatokat, megjelennek a 2, majd a 3-4 szavas
mondatok. A
mondatszerkesztést alapvetően ebben az időszakban, a ki mit tesz, vagyis a baba
eszik, és a ki mit tegyen, vagyis, adjál kifli - típusú mondatok jellemzik.
Ezeket a mondatokat variálják, aztán tagadásban és kérdésben. Vagyis: Nem kifli
adjál, illetve: Baba eszik?
18 hónapos korára már a beszéd, és a
pártbeszéd ritmusát is megtanulják a gyerekek. Sokszor lehet tapasztalni, hogy
kisgyerekek folyamatosan, gesztikulálva, a magyar nyelvhez hasonlatos, néhol
már – már értelmezhető hosszú monológokat mondanak. Azonban ilyenkor még csak
ízlelgetik a beszéd ritmusát, csengését. Beszédük még nem tiszta, hiszen a
folyamatos beszédhez szükséges izmai koordinációja még nem elég fejlettek. A
beszédfejlődésben nagy segítségére van gyermekünknek, ha sok ritmusos mondókát
mondogatunk neki, dallamos énekeket énekelünk, illetve sok-sok zenét hallgatunk.
Ezek mind-mind a ritmusérzéket fejlesztik, valamint jó hatással vannak
gyermekünk érzelmi fejlődésére, ami a helyes és szép beszéd elsajátításának
legfontosabb feltétele.
Kétéves korára egy gyermek már 200-300
szót ismer és használ biztonsággal. Egyre folyékonyabban és érthetőbben beszél, még akkor
is, ha esetleg egyes hangokat még felcserél, vagy selypít, esetleg raccsol.
Lankadatlan energiával tanul, gyakorol, és ismételgeti a szavakat. Nagyon
szereti ugyanazt a történetet többször, ugyanazokkal a szavakkal elmondani,
vagy visszahallani szüleitől. Ezzel is szinte bevési memóriájába az új
szavakat, és párosítja azokat az általa megélt élményekkel. Ezért is nagyon
fontos, hogy sok közösen megélt történetünk, élményünk legyen. Aztán ezekről
legyen elég időnk beszélgetni gyermekünkkel.
Elkezdhetünk jelzőket is használn. Pl. Ez a tea
forró, vagy a hó hideg. Vigyázzunk azonban arra is, hogy csak ritkán
minősítsünk, inkább csak tárgyilagos dolgokat állapítsunk meg. Pl. sose
mondjuk, hogy rossz gyerek, vagy csúnya néni, mert a gyereknek ezek a
szókapcsolatok együtt épülnek be az emlékezetébe, és később, mint tudatalatti
érzet rosszul befolyásolhatják későbbi észleléseit. A minősítést tartogassuk,
igazán fontos esetekre. Pl. a járdáról lemenni veszélyes, és egyéb testi
épséget megóvó szituációkra.
Bátran használhatunk határozókat, mint
az itt és az ott. A gyerekek már jóval hamarabb értik azok jelentését, mint hogy használni
tudják őket.
Hároméves korukra a gyerekek többsége
már érti és használja az idővel kapcsolatos szavakat. Már megérti a múlt, a jelen és a jövő
fogalmát. Egyre többet használ
mondatrészeket összekötő szavakat, mint az és, vagy a vagy. Előfordul, hogy
gyakorlásképpen teljesen értelmetlenül, egymás után használja őket. Nagyon
mókás, ahogy egy 2-3 éves gyerek megtartja akadémiai székfoglaló beszédét a
következő stílusban: Tehát: a baba és, akkor, tegnap hogy mindenki, és mamának,
szóval. Érdemes hanganyagon megörökíteni az utókornak gyermekünk kezdeti
próbálkozásait.
A beszédfejlődés menete az előbbiekben
említettektől kisebb-nagyobb mértékben eltérhet. A kisebb mértékű eltérést okozhatják
többek között az idegrendszer fejlettsége, környezeti tényezők: elsősorban a
szeretet teljes családi légkör, vagy annak hiánya, illetve a nemiség.
Gyakori az, hogy a fiúk általában
valamivel később tanulnak meg beszélni. Ennek az oka az, hogy az emberi agy
nem szimmetrikus. A bal agyfélteke valamivel nagyobb, mint a jobb oldali. Itt
találhatók a nyelv, a beszéd megértésének és alkalmazásának központjai. A két
agyfélteke más-más ütemben fejlődik. A „beszédes” bal félteke fejlődése előbb
befejeződik. Lányoknál – hormonális okból – ez a fejlődés gyorsabb, ezért ők a
„cserfesebbek”. A fiúk és lányok beszédkészsége közti eltérés nagyjából a
kamaszkorra egyenlítődik ki.
Ne felejtsük el: a beszédtanulás nem
egyenletesen haladó folyamat! Néha felgyorsul, majd megtorpan. Engedjük, hogy
gyermekünk diktálja a tempót. Mi azzal segítsük őt, hogy sokat beszélünk hozzá,
beszélgetünk vele. Mesélünk neki. Közös programokon veszünk részt. Gyerek
társaságba járunk, biztosítjuk számára a kapcsolatot az őt körülvevő világgal.
Sose hasonlítsuk más gyermek fejlődését a mi gyermekünkéhez. Minden gyermek a
saját ütemében tanul meg beszélni. A legfontosabb, amit nyújthatunk: a szeretteljes, biztonságos
családi háttér, és szülői gondoskodás.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése