Keresés: gyermekek orvosi cikkekben - Children medical articles: Search box

Loading

2015. október 4., vasárnap

AZ 1-3 ÉVES GYERMEK BESZÉDFEJLŐDÉSE



Az 1-3 éves gyermek beszédfejlődése
A 15-16 hónapos babák egyes szavakat hátulról előre mondanak. Például a cica caci lesz, vagy a maci cima. Aztán szép lassan a helyére kerülnek a szótagok, és egyre inkább kibővítik a szavakat mondatokká, előröl hátra felé haladva. A szótagok rakosgatása a szavak mondatokká fűzésének előzménye.
 Az is lehet, hogy ebben a korban már egyes rövid mondatainkat el is tudják ismételni, bár azokat maguktól még nem tudnák kimondani.
 Mire a mondatképzés megindul, a kisgyermek nagyjából 10 jelentéssel bíró szót tud kimondani. A mesekönyvekben rámutat azokra a tárgyakra, amikre rákérdezünk.
Minél gyakrabban nézegetünk könyveket gyermekünkkel, annál hamarabb megtanulja azok nevét. Ismételjük meg a könyvekben lévő tárgyak, szereplők nevét. Pl. Ez egy maci. Minden minket körülvevő tárgyat nevezzünk meg. Bíztassuk gyermekünket arra, hogy ő is ezt tegye.
Ha sikerül valamit a nevén neveznie, mutassuk ki örömünket, büszkeségünket. Sose javítsuk ki gyermekünket, inkább ismételjük meg helyesen még egyszer az általa kiejtett szót. Nagyon fontos, hogy ne gügyögjünk gyermekünknek, hanem kedvesen, de helyesen ejtsük ki a szavakat.

Gyermekeink első komolyabb beszédbeli megnyilvánulásai az úgynevezett szómondatok. Ezekkel a gyermek egész szituációt fejez ki anélkül, hogy több szót egymás után rakna vagy ragozna. Például a baba, vagy a mama szót különböző helyzetekben más-más hanglejtéssel ejti, s ennek alapján a felnőtt értelmezni tudja, hogy mit szeretne a gyermek. A nyugodt, érzelem nélküli baba azt jelenti: ez egy baba. Ugyanez sírósan: hol a babám!? Megemelkedett, követelődző kiejtéssel: azonnal kérem a babámat!
A felnőtt, aki a gyermekkel együtt éli át az adott helyzetet, helyesen teszi, ha helyette is megfogalmazza a teljes mondatot.
Körülbelül így: igen, ez egy baba; vagy: értem, hol a baba? Itt a baba. Kéred a babádat? Tessék. Aztán ezeket az egyszerű mondatokat ismételgethetjük. Így a gyerek memorizálhatja, az adott szituációban a megfelelő érzelemhez kötheti a megfelelő mondatokat.
A gyermek a kérdésekre is szómondattal válaszol. Az anya látja, hogy a kisfia hiába próbálkozik az ajtó kinyitásával, és megkérdezi: segítsek? A kisfiú válasza: pa-pa. Jelentése: inkább a papa nyissa ki.
A szómondatok időszakában kevés cselekvést kifejező szót lelhetünk fel a gyermek szókincsében. Inkább a hangsúlyos szókezdő szótagot, az igekötőt használja: ki = menjünk ki, le = leesett, el = elgurult, elment.
Másfél éves korukra már sokkal összetettebben beszélnek a gyerekek. Szókincsük pár hónapon belül háromszorosára, azaz 30 szóra emelkedhet. Gyermekünk már meg tudja kérdezni, hogy hol a baba. De a birtokviszonyt is jelezni tudja: azaz, hogy a baba az enyém.
A dackorszakot előkészítve, már tisztában van a tagadó alakokkal. Képes szavakkal kifejezni, ha valamit nem akar, ha valami nem kell neki. Saját kérdéseire meg tudja már adni a választ is. Hova megy? Oda.
Ebben a korban a gyermekek már összekapcsolják az egyszavas mondatokat, megjelennek a 2, majd a 3-4 szavas mondatok. A mondatszerkesztést alapvetően ebben az időszakban, a ki mit tesz, vagyis a baba eszik, és a ki mit tegyen, vagyis, adjál kifli - típusú mondatok jellemzik. Ezeket a mondatokat variálják, aztán tagadásban és kérdésben. Vagyis: Nem kifli adjál, illetve: Baba eszik?
18 hónapos korára már a beszéd, és a pártbeszéd ritmusát is megtanulják a gyerekek. Sokszor lehet tapasztalni, hogy kisgyerekek folyamatosan, gesztikulálva, a magyar nyelvhez hasonlatos, néhol már – már értelmezhető hosszú monológokat mondanak. Azonban ilyenkor még csak ízlelgetik a beszéd ritmusát, csengését. Beszédük még nem tiszta, hiszen a folyamatos beszédhez szükséges izmai koordinációja még nem elég fejlettek. A beszédfejlődésben nagy segítségére van gyermekünknek, ha sok ritmusos mondókát mondogatunk neki, dallamos énekeket énekelünk, illetve sok-sok zenét hallgatunk. Ezek mind-mind a ritmusérzéket fejlesztik, valamint jó hatással vannak gyermekünk érzelmi fejlődésére, ami a helyes és szép beszéd elsajátításának legfontosabb feltétele.
Kétéves korára egy gyermek már 200-300 szót ismer és használ biztonsággal. Egyre folyékonyabban és érthetőbben beszél, még akkor is, ha esetleg egyes hangokat még felcserél, vagy selypít, esetleg raccsol. Lankadatlan energiával tanul, gyakorol, és ismételgeti a szavakat. Nagyon szereti ugyanazt a történetet többször, ugyanazokkal a szavakkal elmondani, vagy visszahallani szüleitől. Ezzel is szinte bevési memóriájába az új szavakat, és párosítja azokat az általa megélt élményekkel. Ezért is nagyon fontos, hogy sok közösen megélt történetünk, élményünk legyen. Aztán ezekről legyen elég időnk beszélgetni gyermekünkkel.
Elkezdhetünk jelzőket is használn. Pl. Ez a tea forró, vagy a hó hideg. Vigyázzunk azonban arra is, hogy csak ritkán minősítsünk, inkább csak tárgyilagos dolgokat állapítsunk meg. Pl. sose mondjuk, hogy rossz gyerek, vagy csúnya néni, mert a gyereknek ezek a szókapcsolatok együtt épülnek be az emlékezetébe, és később, mint tudatalatti érzet rosszul befolyásolhatják későbbi észleléseit. A minősítést tartogassuk, igazán fontos esetekre. Pl. a járdáról lemenni veszélyes, és egyéb testi épséget megóvó szituációkra.
Bátran használhatunk határozókat, mint az itt és az ott. A gyerekek már jóval hamarabb értik azok jelentését, mint hogy használni tudják őket.
Hároméves korukra a gyerekek többsége már érti és használja az idővel kapcsolatos szavakat. Már megérti a múlt, a jelen és a jövő fogalmát. Egyre többet használ mondatrészeket összekötő szavakat, mint az és, vagy a vagy. Előfordul, hogy gyakorlásképpen teljesen értelmetlenül, egymás után használja őket. Nagyon mókás, ahogy egy 2-3 éves gyerek megtartja akadémiai székfoglaló beszédét a következő stílusban: Tehát: a baba és, akkor, tegnap hogy mindenki, és mamának, szóval. Érdemes hanganyagon megörökíteni az utókornak gyermekünk kezdeti próbálkozásait.
A beszédfejlődés menete az előbbiekben említettektől kisebb-nagyobb mértékben eltérhet. A kisebb mértékű eltérést okozhatják többek között az idegrendszer fejlettsége, környezeti tényezők: elsősorban a szeretet teljes családi légkör, vagy annak hiánya, illetve a nemiség.
Gyakori az, hogy a fiúk általában valamivel később tanulnak meg beszélni. Ennek az oka az, hogy az emberi agy nem szimmetrikus. A bal agyfélteke valamivel nagyobb, mint a jobb oldali. Itt találhatók a nyelv, a beszéd megértésének és alkalmazásának központjai. A két agyfélteke más-más ütemben fejlődik. A „beszédes” bal félteke fejlődése előbb befejeződik. Lányoknál – hormonális okból – ez a fejlődés gyorsabb, ezért ők a „cserfesebbek”. A fiúk és lányok beszédkészsége közti eltérés nagyjából a kamaszkorra egyenlítődik ki.
Ne felejtsük el: a beszédtanulás nem egyenletesen haladó folyamat! Néha felgyorsul, majd megtorpan. Engedjük, hogy gyermekünk diktálja a tempót. Mi azzal segítsük őt, hogy sokat beszélünk hozzá, beszélgetünk vele. Mesélünk neki. Közös programokon veszünk részt. Gyerek társaságba járunk, biztosítjuk számára a kapcsolatot az őt körülvevő világgal. Sose hasonlítsuk más gyermek fejlődését a mi gyermekünkéhez. Minden gyermek a saját ütemében tanul meg beszélni. A legfontosabb, amit nyújthatunk: a szeretteljes, biztonságos családi háttér, és szülői gondoskodás.

#1 Dr.BauerBela

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése