Az orr sérülései
A
külső orr sérülései, orrcsonttörés
Az orr kiugró helyzete és csontos
vázának törékenysége miatt gyakran sérül. Az orr sérüléseit
leggyakrabban orrvérzés és az arc egyes részeinek eltorzulása,
törése kíséri. Az orr sérülései, traumái folytán az orr lumene gyakran
megváltozik (orr funkcionális károsodás), a külső orr és arc eltorzulhat (orrdeformitás,
ferde orr, az orr esztétikai, kozmetikai hibái, orr torzulása). Közvetlenül az
orr trauma után a gondos, és szakszerű orvosi elsősegély olyan orr defektusokat
előzhet meg, melyeknek megszüntetése később csak bonyolult orrplasztikai
műtétekkel lehetséges.
Az orrsérülést okozó tárgy
behatásának erejétől és a trauma jellegétől függően vagy csak az orr lágy
részei károsodnak, vagy egyidejűleg az orr porcos vagy az orr csontos alapja is
megsérül (orrsövényferdülés, orrcsonttörés, orrdeformitás).
Ipari üzemekben az orr lágy részeinek sérülését gyakran üveg-, kő- vagy
fémszilánk okozza.
A külső orr szakított sebzéseit
falból vagy ajtóból kiálló szögek, kampók, horgok okozhatják. Esernyő- és botvégek,
kötőtűk, a mezőgazdaságban villák, gereblyék, állatok harapásai (kutyák, lovak)
gyakran okoznak külső orrsérüléseket. Az orr széles vágott sebei üvegszilánkok
és más tárgyak behatására autóbalesetnél fordulnak elő. Orr tompa orrsérülései
ütéstől, lökéstől és eséstől származhatnak. Egyes sportnemeknél gyakran
történik orrbaleset, orrsérülés (bokszolás, labdarúgás, hoki, kézilabda,
kosárlabda stb.).
Könnyebb fokú tompa orr trauma
csak orr zúzódást és az orr lágy részeinek szakított sebzését okozza. Erősebb
lökésre vagy ütésre többnyire a porcos vagy a csontos orrváz sérül,
kisebb-nagyobb mértékben.
Az orrsérülések lehetnek
orrzúzódások, orr lágyrész sérülések, a porcos és csontos orrváz egyszerű vagy
szövődött törései. Ha az arc területét tompa trauma éri, fedett orrsérülés és
fedett orrmelléküreg sérüléseket észlelhetünk.
Az orrcsontok szabad széleinek kis
törései nem okoznak mindig külső orrdeformitást és alaki eltérést, csak
tapintással (a megfelelő helyet megnyomva, esetleg orr krepitáció, orr
crepitáció), gyakrabban röntgenfelvétellel mutathatók ki. Különösen
gyakran sérülnek, törnek az orrcsontok, ritkábban az állcsontok,
homloknyúlványai. Az orrsövényt érő trauma orrsövényferdülést, a porcos orrsövény ficamát,
az orrsövény repedését, az orrsövény törését okozhatja. Az orrsövény csontos
része ritkábban sérül. Az orr porcos vázának traumája ritkábban okoz külső orr
deformitást, mert az orrporc rugalmas. Az orr deformálódásánál az orr porcos
része rendesen követi az orr csontos részét és a csontos orrváz
helyreigazításakor az orr porcos része is visszanyeri eredeti helyzetét, és
formáját. Az orrsövényferdülés azonban az esetek egy részében később mégis
kialakul.
A
külső orr csontos vázának törésfajtái
Elölről az orrhátra ható traumánál
az orrcsontok hosszanti irányban törnek. Az orrhátra ható traumánál az
orrhát csontos és részben a porcos része benyomódik és emiatt az orrhát
belapul, az orrsövény jelentősen deformálódik, vagy törik, és többnyire orrsövény haematoma, hematóma (septum haematoma)
is képződik.
Minthogy gyermekek csontvarratai
kisebb teherbírásúak, az orrcsontok és a homloknyúlványok közötti varratok
szétnyílhatnak. Az orr még inkább benyomódottá válik, a homloknyúlványok éleit
az orr benyomódott részéinek szélén nem tapinthatjuk. Az orr vizsgálatával
(rhinoskópiával) láthatjuk, hogy az orrsövény (septum nasi) eltolódott vagy
törött.
Az orrot ért trauma során
leggyakrabban az orr oldalra nyomódik. Az ütés oldalán az orrcsont és
homloknyúlvány közötti varrat szétnyílik, az ellenkező oldali homloknyúlvány
letörik. Egyidejűleg az orrsövény is törik és az orrcsontok a homlokvarratból
luxálódnak.
Néha az orrhát oldalra nyomódásán
kívül az oldalsó törési szilánk az orrba nyomódik, máskor csak az egyik
oldalfal törik és diszlokálódik befelé, az orrhát épségben marad. Ritkán az
orrtrauma az egész orrot oldalra diszlokálja. Az orrsövény traumás eltorzulása
az orrlégzés gátoltságát okozza.
Az
orrüreg sérülései
Az orrüreg nyálkahártyája külső orr
traumák során, közvetett módon sérülhet. Külső orrsérüléskor az orrcsontok szilánkjai
befelé törnek.
Tompa, erőszakos behatások (ütés, lökés, az orra esés) a külső
orr vázát sokszor nem károsítják, azonban a porcos és csontos orrfalak
zúzódását, az orrsövény ficamait és elgörbüléseit okozzák.
Közvetlenül sérül az orrnyálkahártya akkor, ha hegyes tárgyak az orr
természetes nyílásain át hatolnak be (például kötőtű, esernyővég, ceruza,
faágak, gyerekjátékok stb.).
Ipari dolgozóknál fém-, üveg-, kő-,
vagy faszilánkok juthatnak az orrüregébe. Ha az idegentestet nem távolítjuk el
az orrból időben, akkor az orrnyálkahártyán gyulladás és sarjképződéssel járó
gyulladás és az orrmelléküregek másodlagos idült, gennyes gyulladása alakulhat
ki.
Az orrüreg lumenének a sérülés
folytán keletkezett szűkülete még fokozódhat azáltal, hogy az orrsövényen septum haematoma (hematóma) keletkezik. Ha az
orrsövény haematoma elgennyed, tályog fejlődhet ki (septum tályog). Septum
tályogot (orrsövény tályog) leggyakrabban az orrfalak olyan komplikált
töréseinél látunk, amikor a tört csont szilánkok az orrsövény nyálkahártyáját
elődomborítják. Ilyen esetekben a csontos vagy porcos orrsövény kisebb-nagyobb
darabjai kilökődnek, sequestrálódnak, az orrsövény átfúródik, és az orr
eltorzulhat (nyeregorr). Az orrsövény tályogok felfelé is terjedhetnek
az agy irányába. Az orrsövény tályog a lamina cribrosán át a koponya
üregébe jutva, szövődményes gennyes agyhártyagyulladást és agytályogot
okozhatnak.
Az orrüreg feneke a száj felől, vagy
oldalról sérülhet, ha az állcsont alveolaris nyúlványának törése ráterjed az
orra. Az orrüreg fenekének gyulladásos elváltozásai szűkítik az orr lumenét és
az orrlégzést akadályozhatják, gátolt orrlégzés, orrdugulás jöhet
létre.
Az orr felső falának izolált
sérülései rendkívül ritkák. Az orr felső falának izolált sérülései akkor
keletkeznek, ha hegyes végű tárgyak az orr tetejének irányában, közvetlenül az
orrba hatolnak. Az ilyenkor bekövetkező lamina cribrosa sérülés életveszélyes
lehet. Megsérülhet a kemény agyhártya, vagy még mélyebben az agyvelő állománya
is. Agyhártyagyulladás,
Meningitis, vagy a sérülés késői szövődményeként agytályog fejlődhet ki.
Az orrüreg tetejének sérüléseikor
teljes szagláskiesés (anosmia) maradhat vissza, ha a szaglóideg rostjai
sérültek, vagy a szaglótájékon képződött vérömlenyek és hegesedések miatt az
idegrostok másodlagosan elfajultak (degeneráció). Az orr csontos tetejének
töréseit erős robbanások, vagy az orrgyököt ért tompa ütések is okozhatják (pl.
karate ütés)
A hátsó koponyaalapi, vagy
középső koponyaalapi törések repedések alakjában átterjedhetnek az orr üregére.
Ha a fej sérüléseinél az orrból liquor cerebrospinalis ürül (liquor csorgás),
akkor az orr tetejének törésére kell gondolnunk. Ebből következik, hogy az
orrüreget a fej mindenfajta sérülésénél meg kell vizsgálnunk, még akkor is, ha
az orr a sérülés következtében látható elváltozásokat nem is szenvedett.
A háborús sérüléseknél
általában az arc és orr bőre megsérülhet, az orr porcai és csontos falai
szétforgácsolódhatnak. Ha a lövedék messziről jön, a golyó ütötte sebcsatorna
bemeneti nyílása és kimeneti nyílása mindig nagyméretű. A sebcsatorna
helyzetéből és a sebnyílások alakjából, az orr és melléküregek csontos vázának
sérülését szondázás nélkül is megítélhetjük. Nagyfokú háborús sérüléseket, a
lágyrészek és az arc csontos részeinek leszakadását akna-, vagy lövedékszilánk,
illetve közeli távolságról jövő golyó okozhatja.
Az
orrsérülések, orrcsonttörés tünetei
Közvetlenül
az orrot ért trauma után az orrsérülés tünetei és jelei
1. Sokk (shock) jelenségek
(gyakran teljes eszméletvesztés, sokkos állapot).
2. Különböző erősségű orrvérzés, az alig
észrevehető orrvérzéstől az életveszélyes orrvérzésig.
3. Orrfájdalom, orrduzzanat,
arcduzzanat, orr véraláfutás (orr haematóma) és véraláfutás az arcon
(arc haematóma), nemcsak közvetlenül az orr tájékán, hanem az arc szomszédos
részein is. Többé-kevésbé az orr és az arc bőre is sérül. Ha az orr
nyálkahártyája beszakadt, vagy a sérült erősen kifújja az orrát, az arc,
szemhéjak és a test egyéb részein emfizéma (emphysema), tüdőtágulat,
fölfújódás, fölfúvódás, fölpuffadás, fejlődik ki. Az orr lágyrészek duzzanata
és az orr nyálkahártya ödémája (oedema) gyorsan duzzad és az orrtörés helyes
diagnózisát megnehezíti. Ha következményes orrfertőzés nem társul hozzá, hideg
borogatásra az orrduzzanat és az arcduzzanata 3—5 nap alatt visszafejlődik.
Az
orrsérülés kórisméje, jellemzői
Kiterjedt friss orrsérüléseknél, ha
az orr csontos váza is törött, az orrcsonttörés diagnózist könnyű
megállapítani. Ha az orrsérülés, orrcsontörés zárt, akkor az orr
alakjának megváltozása, a letört részek tapintással megállapítható
díszlokációja, esetleg az orr krepitációja (crepitatiója) és a helyi
nyomásérzékenység útbaigazíthatnak az orrtörést illetően. Az orr lágyrészek
és az arc lágyrészek véraláfutása (hematóma) és duzzanata (ödéma) az orr
körvonalait és általános képét a trauma után néhány nap múlva erősen
megváltoztatja. Ilyenkor az orrsérülés jellegét óvatos tapintással,
megtekintéssel és az orrüreg szondázásával állapíthatjuk meg. Az orr
sérülésének kiterjedését és mértékét azonban még az összes külső és belső
vizsgálati módokkal sem tudjuk sokszor eldönteni. Ha a porcos orrváz és csontos
orrváz nem is sérült, az orr lágyrészeinek véraláfutása és az orr duzzanata
következtében a klinikai kép súlyosabbnak látszik, mint amilyen az a
valóságban. Ezzel szemben az orr lágyrészeinek aránylag könnyű duzzanata és az
orr és az arc horzsolása az orrcsontok és porcok súlyos roncsolásait,
károsodásait eltakarhatja.
Az orrcsonttörés legbiztosabb
bizonyítékát az orr röntgen (OM rtg) és orrmelléküreg CT
vizsgálatával tudjuk kimutatni. Az orr röntgenvizsgálata az orrcsontok,
az állcsontok homloknyúlványainak törését, valamint, ha a trauma súlyos volt,
az orrsövény csontos részeinek töréseit kimutatja. Az orr röntgenfelvétellel
megállapíthatjuk az orrcsont szilánkok eltolódásának jellegét (be-, vagy
hátrafelé). Az orrtörési vagy repedési vonala a szilánkok elmozdulásának
(diszlokácójának) hiányánál is jól látható az orr röntgenfelvételen.
Az
orr röntgenfelvétel metodikája
ldalsó, oldalirányú orr
röntgenfelvételt készítünk, ahol a filmet közvetlenül az orr oldalsó falához és
az archoz fektetjük. Ezen kívül sagittalis és axialis orr röntgenfelvételt is
készítünk. Az első és harmadik röntgenfelvételt a szilánkok, az eltört orrcsont
végek hátrafelé eltolódását, a másodikkal a befelé történő elmozdulását
állapíthatjuk meg.
Mielőtt a törött orrcsontvégeket,
orr szilánkokat helyreigazítanánk, kiegészítő röntgenvizsgálatot végzünk. A
helyreigazítás után, ellenőrzés céljából ismét orr röntgenfelvételt készítünk.
Az
orr törések típusai
1. Az orrváz törött részeinek befelé
lapulása.
2. A külső orr oldalra tolódása.
3. Az eltört csontvégek kifelé
hajlanak.
4. Az orrsövény törése.
Az
orrsérülés, orrcsonttörés kezelése, orrplasztika
Ha az orrcsont elmozdult törését az
orrcsont törést nem operájuk meg és a helyreillesztés nem történik meg
(orrcsont repozició), a törött csontvégek deformált helyzetben gyógyulnak. Ez
egyrészt az arc és az orr esztétikai problémáját jelentheti a későbbiekben, másrészt
gátolhatja a megfelelő orrlégzést. Az orrsövény hematóma (septum haematoma)
jelentős deformitást okoz, fertőződés, gennyesedés léphet fel. A törés után 72
órán belül elvégzett helyreillesztést elsődlegesnek nevezzük, mivel még nem
indult meg a hegképződés a törött orrcsont törtvégek között. Ez a beavatkozás
felnőtteknél és nagyobb gyermekeknél általában helyi érzéstelenítésben
történik. Amennyiben a beavatkozás a sérülés után több mint 72 órával történik,
akkor a helyreillesztés során a kialakult kötőszövetes, vagy már csontos heget
újra szét kell választani. A hegek szétválasztását követheti a korrigált
helyzetben történő orr rögzítés. Ezt a beavatkozást többnyire általános
narkózisban, altatásban végezzük.
A kezelés zárt sérüléseknél az
orrvérzés csillapításából és a törött csontvégek lehetőség szerint mielőbbi
visszahelyezéséből áll. Az orrvérzést könnyű esetekben úgy csillapítjuk, hogy
az orrüregbe hidrogénhiperoxidba, vagy 2%-os adrenalinos kokainoldatba mártott
kis orrtamponokat vezetünk. Az orr tamponálás célja nemcsak az orrvérzés csillapítása, hanem a törött
orrcsontvégek helyes helyzetben történő rögzítése is.
A törött orrcsontot belülről úgy rögzítjük,
sínezzük, hogy az orrüreget feszesen orrtamponokkal kitamponáljuk. Kívül az orr
oldalfalaira gipszsínezést helyezünk, és ezeket helyükön ragtapaszcsíkokkal
vagy enyhe nyomókötéssel rögzítjük.
A sérült arc lágyrészek nagyfokú
duzzanatánál helyesebb 2—3 napot várni, mielőtt a törött orrcsont végeket
helyreigazítanánk. Az orrüreg és az orrsövény haematomáját azonnal szélesen
feltárjuk, a sebüregbe draint vezetünk, hogy az orrsövény tályog
kifejlődését és az orrsövény porcos vázának elhalását megelőzzük.
Ha az orr deformálódott,
orrplasztikai műtét során a benyomódott részeket kiemeljük, az oldalra
történt eltolódást helyreigazítjuk (orrcsont repozíció) és az orrsövény
normális helyzetét helyreállítjuk. Oldalra történő orrcsont diszlokációnál az
orrcsontok helyreigazítását (orrcsont repozíció) az eltolódáshoz képest
ellenkező irányban ujjal végezzük. Az orrcsont repozíciója, helyi érzéstelenítésben
vagy általános narkózisban, altatásban történhet. Szemünk ellenőrzése mellett
az orrba vezetett erős elevátorral igyekszünk a törött orrcsont eltolódott
darabjait helyreigazítani. Az orrcsont repozíciója utána a törött orrcsont
törtvégeket a megfelelő helyzetben tamponálással rögzítjük.
Nyílt orrsérüléseknél, a
lágyrészekből származó orrvérzéseket az elsősegély szükségéhez mért sorrendben,
nyomókötéssel, vagy nagyobb ereknél, lekötéssel csillapítjuk.
Jelentősebb vérzéseknél az orrüreget
elölről amponáljuk. Ha az elülső orrtamponálása nem elégséges, akkor hátsó
orrtamponálást végzünk.
Ha a súlyos orrvérzés közvetlenül az
életet fenyegeti, és az alkalmazott konzervatív eljárások nem elegendőek, akkor
az orrot ellátó fő ereket, az a. carotis externát, sőt akár az a. carotis
communist is le kell kötni.
Az orr sebei, mint az arc sebei
általában, jól gyógyulnak, mert vérellátásuk bőséges és a száj- és orrüreg
baktériumflórájával szemben szerzett helyi immunitásuk van. A sebzések
gyógyulása után gyakran a külső orr eltorzulása és az orrlégzés zavara maradhat
vissza. Az orr deformitásokat az orrplasztika sebészet elvei szerint kezeljük.
Ha az orrplasztikai
beavatkozás nem elégséges akkor egyes esetekben az orrot orrprotézissel kell
pótolni. Az orrprotézist könnyű műanyagokból, készítik és a bőr színére festik.
Előnyös, ha az ilyen orrprotézist a sérült betegek a szemüveg keretéhez
erősítve hordják.
Az
orrműtét lehetséges mellékhatásai, veszélyei és szövődményei
a.
Tipikusan előforduló, illetve gyakori jelenségek az orrműtét (beavatkozás)
után.
Ezek az orrműtéttel és a traumával
kapcsolatosak. Az orrcsonttörés ellátása után gyakran alakulhat ki orr és
arc duzzanat (ödéma), véraláfutás a szem környékén (pápaszem
haematóma). Az orrtamponálás miatt, a torok gyakran kiszáradhat. Gyakori tünet
orrműtét és orrtamponálás miatt a fejfájás, tüsszögés és könnyezés. További
szövődmények, az arc és az orr esztétikai deformitása (orrgörbület,
orrferdeség), sebfertőzés, heges sebgyógyulás.
b.
Ritkán előforduló mellékhatások és szövődmények orrműtét után
Orrműtét során jelentkező orrvérzés
miatt vér kerülhet a dobüregbe (haematotympanon, hemotympanum), ami
vezetéses típusú halláscsökkenést, fülfájást okozhat. Az orr melléküregekbe
szintén vér juthat, ami hőemelkedést, lázat és arctáji nyomásérzékenységet
okozhat. Orrműtét után előfordulhat, hogy az orrcsontok a rögzítés ellenére elmozdulnak,
és nem a helyreállított állapotban nőnek össze. A csont elmozdulás után az orr
ferde maradhat, az orrdeformitás (orrgörbület, orrferdeség) miatt akadályozott
lehet az orrlégzés.
c.
Extrém (nagyon) ritkán előforduló mellékhatások és szövődmények az orrműtét
után
Igen ritkán a csontok helyretétele
során sérülés alakulhat ki az orrüreget a koponyaűrtől elválasztó vékony
csontlemezen (lamina cribrosa), ilyenkor vízszerű folyadék (agyvíz, liquor
csorgás) csöpöghet, csoroghat az orrból.
Az
orr és arcüreg műtét utáni időszak (kb. két hét) fontosabb teendői (amire
figyelni kell!)
Az orrtamponok általában 2-3 napig
maradnak az orrban. A tamponálás alatta beteg csak a szájon át tudja venni
levegőt, ezért a torok kiszáradhat, ami miatt sok folyadékot kell fogyasztani.
Az orrot kímélni kell további kisebb orrütésektől, orr traumáktól, és
nyomástól! Az orr kímélése különösen az orrot védő gipsz levétele után
fontos.
Az
orrsérülés gyógyulása
Az orrsérülés teljes gyógyulás kb.
3 hétig szokott tartani. 3 hét után megszűnnek a szemkörnyéki duzzanatok,
az arc véraláfutása, és kialakulnak a hegek a törött orrcsont törtvégek között.
Az orrnyálkahártya duzzanat is megszűnik az orrtamponok nyomása után, az
orrlégzés szabaddá válik. A külső orr duzzanata is lelappad, és ekkor már
megítélhető az orr deformitásának a mértéke.
Az
orrműtét (beavatkozás) elhagyásának várható kockázatai
Az elmozdult orrcsonttörés repozíció
nélkül a deformált helyzetben gyógyul, emiatt esztétikai károsodás
(orrgörbület, orrferdeség) maradhat vissza, ami az orrlégzést is
gátolhatja.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése