EMLÉKEZÉSEIM PÁSKÁNDIROL...ELŐSZÓ HELYETT

EMLÉKEZÉSEIM PÁSKÁKÁNDIRÓL-
ELŐSZÓ HELYETT
Talán nem is lenne ildomos hogy egy akármilyen halandó, a 84 éves kor körül még ha barát is, papírra vessen egy irodalmi torzszüleményt amelyben a saját életének,élményanyagáról,kényszerhelyzeteiről beszél,de főként akkor, amikor egy zseniális korszak, zseniális alkotójáról kell megszólalnia,amikor az alannyal egy negyedszázada nem cserélte ki gondolatait,amikor a skála amin játszani akar nagyon széles,irodalom történelem,szociálspihológia,haza,nemzetmegmentés,szimbólum,önnya-valygás,társadalmi irónia és más életünkhöz fűződő történések.
De mit tehet az ember , ha végzetesen sürget az idő és tarsolyában a kényszerűséggel hogy bizonyos értékeket meg kell őrizni a végtelenségnek-különben veszendővé vállnak..Nagyon kevés már az élő tanú,vagy ezen néhány között aki rögzíteni akar, vagy képes elvégezni egy olyan munkát, ami a Te emberi méltóságodat megörökíti. Összegezve tehát ez az én –kényszerhelyzetem-és ezen kívül,hogy a barátság az tovább él a kegyetlen urnákban is,hogy a szép, de egyben nyomorult emlékezést is, meg kell ismertetni a fiatalokkal,hogy az irodalomban az abszurd az a műfaj amiben kifejezheti lelke mélyén olykor elviselhetetlen fájdalmait a kisember is,hogy mindennemű nemzettársadat tisztelned kell,hogy évszázados szimbólumot teremts Szatmárhegynek,hogy örökös Pantheonja maradjon Szatmárhegy az alkotó Páskándi Gézának, a mai öntörvényű világban,amiben már falkában támadnak a tehetségtelen vadak. Számolok a társadalom szemforgató,magatartásával ami a személyes illetékességemet fogja vitatni ennek a feladatnak az elvégzésére. Ezeknek csak azt üzenem, hogy végezték volna kötelességüket,időben, és tiszta szívvel ahogyan megpróbáltuk ezt a feladatot mi a Géza barátai elvégezni. #1 Dr.BauerBela

---