A HELYES CUKOR ÉS SZÉNHIDRÁT FOGYASZTÁS

A helyes cukor és szénhidrát fogyasztás

A cukorra úgy gondolnak a fogyni vágyó, fogyókúrázó emberek, mint a hívatásos közellenségre.

-Pedig ez az idegrendszer “üzemanyaga” és az egyik leghatékonyabb energia forrásunk.

-Vizsgáljuk meg egy kicsit jobban mi okozhatja az elhízást, ha cukrot (szénhidrátokat) fogyasztunk.

-A cukorra, ami mindig is leküzdhetetlen vágyat jelentett az emberek nagy részének, az utóbbi évtizedekben súlyos vádak vetődtek.

-Lassan minden rossz okozójává teszik: felelős a fogromlásért, az elhízásáért, a helytelen táplálkozásért, stb.

-Pedig kevésbé bűnös, mint ahogy azt hinnénk. A kiegyensúlyozott táplálkozás részeként éppen, hogy segít megoldani többféle problémánkat, és nem okoz bajt, - persze élvezetében. A cukorfogyasztást túlzásba vinni tilos!

Helyesen fogyasztva hasznos a cukor: a lelki bajokra, energiahiányos állapotokra (mivel az idegrendszernek ad folyamatosan és gyorsan energiát).

Genetikailag programozott emberi tulajdonság az édes ízhez való vonzódás: cukor fogyasztásakor szerotonin képződik, mely jó közérzetet teremt.

-Ugyanezért vezet sokaknál levertséghez az édességről való lemondás.

-Az igazán gyors súlynövekedést a cukor és a zsír együttes fogyasztása okozza,

- pl. amikor hamburgerhez kólát iszunk, vagy a zsírban, cukorban gazdag csokoládékat, süteményeket nyakló nélkül fogyasztjuk!

-A cukor-zsír keverék a természetben nem fordul elő, ezért hat olyan drasztikusan. Jó kondíciót megtartani, vagy fogyni nem koplalással érdemes, hanem sporttal és az étkezések tudatos tervezésével: az étlapunkon szerepeljen sok élelmi rost / nyers zöldség, gyümölcsök, gabonafélék/ kb. 15 %-ban jó minőségű fehérje / hal, szárnyas/, 60 %-ban összetett szénhidrát /főtt zöldség, teljes kiőrlésű gabonából készült pékáru, burgonya/ - és kevés zsír!

Ételünk természetes édesítőszerei

-Az édes szó életünk sok–sok kellemes voltára utal. Használjuk személyek, tárgyak, fogalmak jelzőjeként, például: „édes” élet, anya, testvér, otthon, haza, anyanyelv, szerelem, csók, illat, álom, emlék, víz stb.

-Az „édes táplálkozásunkban” a cukorhoz, vagy mézhez hasonló „jó” ízt, nyelvtanilag ragozott alakja: az édesség, igazi csemegét, nyalánkságot jelent.

-A gasztronómiában is sok nyersanyag , étel, ital neve elé kerül az édes szó: ilyen például: az édesnemes paprika, tészta, tej, burgonya, kömény, gyümölcs, bor, pezsgő stb. Az édességet kedvelőket édesszájúaknak szoktuk nevezni.

-Az édes íz a természetben is megtalálható a mézben, a gyümölcsökben, a termésekben, a növényi részekben. Fogyasztásunk nagy részét mégis a mesterségesen előállított cukor adja, amely hazánkban répából, több helyen nádból készül.

A méz a legősibb édesítőszer, amint olvashatjuk a méz fejezetben.

- Évezredeken keresztül önmagában is fontos táplálék volt. Nemcsak csemegeként, de sütemények, borok, ételek ízesítésére is használták.

-A mézsör és mézbor az ókori népek életében fontos szerepet játszott.

- A nagy birodalmakban, Egyiptomban, Mezopotámiában, a görög városállamokban jól szervezett méhészetek biztosították a méztermelést. Pár évvel ezelőtt a kutatók ásatásaik során több ezer éves, mézzel teli amforákra bukkantak, amelyekben erősen besűrűsödött a méz, de fogyasztásra alkalmas maradt. A magyarok még az őshazában ismerték meg a mézet, a belőle készült sört és bort is.

A mézgazdálkodást a nádból készült cukor szorította vissza az Újvilágban, és Európában is.
A történetírók szerint a mézeskalácsos ipar csaknem egyidős a sütés felfedezésével.

-A sütőmesterek a XIII. században céhekbe tömörültek. Vásárokon árulták egyre híresebbé vált mézes portékájukat. Az ipar a XVI:-XVIII. Században élte fénykorát, főként német területeken.. A jellegzetes figurákat vadkörte fába faragták és ebben sütötték ki a figurás mézes kalácsot.

A mesterségesen előállított cukor hosszú története az antik világba nyúlik vissza, készítésének hagyományai Indiában gyökereznek. Nagy Sándor ázsiai hadjárata során i.e. 327-ben már kóstolhatta a nádból készült cukrot. Plínius „indiai sónak” nevezte el a nádcukrot.

- Egyiptomban már időszámításunk előtt 1000 évvel virágzott a cukorgyártás. A XV. Századtól a cukornádat Közép-Amerikában, Kubában, Brazíliában is kezdték termeszteni.

- Európában csak a keresztes hadjáratok idején, 1170 körül ismerték meg a mesterségesen előállított cukrot. A gyarmatokról szállított méregdrága árú kezdetben a fejedelmi udvarok luxuscikke volt, csak a kiváltságosok fogyaszthatták.

- A fényűzés jeleként cukorszobrokat, látványos figurákat, várakat, kastélyokat mintáztattak meg, amelyek gazdag díszítésekkel, aranyozással készültek a cukrászműhelyekben.

Egy német tudós 1747-ben fedezte fel, hogy répából is kitűnő cukor készíthető.

-Előállítása hamarosan világméretűvé vált, fontos népélelmezési cikké nőtte ki magát.

-Sikere fél évszázad alatt túlszárnyalta a nádcukorét. Széleskörű elterjedésével a polgári lakosság is fogyasztójává lett. Egymás után nyíltak meg a cukrászdák, édességeket árusító kávéházak.
Mára a fejlett országokban és hazánkban is az édességek túlfogyasztása a jellemző az óvodás kortól az idős korig, a statisztikák szerint az egy főre jutó éves „cukor fejadag” 45-50 kg.
-A cukrok: ételeinket édesítik és ételeink minőségéhez is hozzájárulnak. Minden életkorban fontos energia források, a kiegyensúlyozott táplálkozásban jelentős a szerepük.

A gyümölcsökben, a növényi termésekben, a mézben található cukrok vitaminokkal és ásványi anyagokkal fordulnak elő.

A finomított kristálycukor csak üres kalóriát szolgáltat.

-A cukrokat nagy élvezeti hatásuk miatt gyakran mértéktelenül fogyasztjuk, ennek következtében hizlalnak. Az elhízás előidézője lehet a cukorbetegségnek, de a fogszuvasodás kialakulásáért is a bőségesen fogyasztott cukrok a „felelősek”.

A cukor: az édes ízű szénhidrátok összefoglaló neve.

A cukor csoportba soroljuk:

- Szőlőcukor: / glükóz /: a természetes cukor a szőlőben található nagyobb mennyiségben, a kereskedelemben kapható por alakú kivonata egészségesebb a kristálycukornál.
Gyümölcscukor: / fruktóz /: főleg a gyümölcsökben fordul elő. A szervezetben könnyen lebomlik, de sajnos, hizlal.

- Malátacukor: a kicsíráztatott árpából szárítás és pörkölés útján nyerik. Diétás tápszerek fő alkotórésze.

- Tejcukor: / laktóz /: a tej jellegzetes alkotója, ízesítésre nem alkalmas.Egyesek érzékenyek a fogyasztására, ezt a jelenséget tejcukor allergiának nevezzük.

- Nádcukor: /szacharóz /:a trópusok jellegzetes cukor növénye, 10-20 % cukrot tartalmaz. A világ cukortermelésének 55 %-át adja.

- Répacukor: a répa levéből kristályosítással nyerik ki, bonyolult ipari eljárással. A répa cukortartalma: 13-15 %. Földünk cukorszükségletének 45 %-át fedezi. Különböző finomításban kerül a kereskedelembe, kristály-, por-, kocka-, vagy süvegcukorként. /ma alig találkozunk vele/.

#1 Dr.BauerBela

---