PÁPAI PÁRIZ FERENC (Dés, 1649 május 10. – Nagyenyed, 1716 szeptember 10.) Gyulafehérvárott, Marosvásárhelyt és a nagyenyedi kollégiumban tanult. Kiváló előmenetelének elismeréseként 1672-ben külföldi egyetemekre küldték.Járt Lipcsében, Odera-Frankfurtban, Heidelbergben, hol bölcseleti doktorrá lett. Baselben orvosdoktori diplomát és a “baseli orvosi kar ülnöke” címet szerzett.
1675-ben visszatért hazájába, egy ideig orvosdoktorként tevékenykedett, Apaffy fejedelem udvari orvosául választotta. 1678-tól élete végéig a nagyenyedi kollégiumban a görög nyelv, bölcselet és természettudomány tanára. Pápai Páriz Ferenc rendkívül széleskörű irodalmi, nyelvészeti, történelmi és teológiai tevékenységet fejtett ki.
Hírét leginkább magyarnyelvű orvosi műve: a „PAX CORPORIS, azaz az emberi testnek belső nyavalyáinak okairól, fészkeiről, s azoknak orvoslásának módjairól való tracta, melyet mind élő tudós tanítóinak szájokból, mind a régieknek tudós írásokból mind pedig a sok betegek körül való tapasztalásaiból summáson összeszedett és sok ügyefogyott szegényeknek hasznokra, mennyire lehetett értelmesen, világosan magyar nyelven kiadott”.
Ez a műve 1690-ben jelent meg nyomtatásban Kolozsvárott. Páriz a bevezetésben a következőket írta: “Nem akartam én itt az ebben tudósoknak értelmeket megfogni, nem is azoknak írom, hanem a házi cselédes gazdáknak, s gazdasszonyoknak, és az igye fogyott szegényeknek, kiknek nincsen mindenkor keze ügyében értelmes orvos: kiváltképpen falukon, ahol hamarébb talál segédet a beteg barom, mint a beteg ember”.
#1 Dr.BauerBela
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése