A drogokkal kapcsolatos alapfogalmak II
Drognak
(kábítószer, pszichoaktív szer)nevezzük azokat az anyagokat, amelyek a
szervezetbe kerülve valamilyen módon befolyásolják, megváltoztatják tudati
állapotunkat: kellemes érzést, felszabadultságot, eufóriát, színes álmokat,
csapongó gondolatokat, érzékcsalódásokat stb. idéznek elő.
Más
megfogalmazásban, a drog olyan természetes vagy mesterséges eredetű anyag, mely
a központi idegrendszerre hatva hangulati, gondolkodásbeli változásokat okoz,
és rendszeresen alkalmazva károsan befolyásolja a szervezet testi-lelki
folyamatait.
Ez a
meghatározás az illegális (tiltott) drogok mellett érvényes a legális
(engedélyezett) szerekre is, így például az alkoholra, a nikotinra és a
koffeinre.
A
kábítószer elnevezés nem szerencsés, hiszen a drogok egy részének nincs kábító
hatása.
(A drog
kifejezés eredetileg a természetes eredetű, például a gyógynövényekben
található hatóanyagokra vonatkozott.)
Pszichotróp
anyagoknak azokat a
mesterséges anyagokat nevezzük, amelyeket ugyan kábítószerként tartanak
nyilván, de gyógyszerként is alkalmazzák őket (pl.: morfin).
A kóros
függőség, más szóval
dependencia olyan magatartást
jelent, amely kényszerítő erővel befolyásolja, meghatározza az ember
viselkedését.
-A függőség kialakulhat valamilyen kémiai szer (pl.
nikotin, alkohol, kábítószer) használata nyomán, de kapcsolódhat valamilyen
magatartászavarhoz is (pl. játékszenvedély, munkamánia stb.).
- A
függőségnek gyakran két fajtáját különítik el, a lelki és a testi függőséget, amelyek nem zárják ki egymást, sőt gyakran egyidejűleg
jelentkeznek. Ez utóbbi miatt legtöbbször egyszerűen függőségről beszélünk.
A drogfüggőség azt az állapotot jelenti,
amikor a fogyasztó már képtelen a drog nélkül élni.
A lelki
(pszichés) függőség hátterében a kóros
szenvedély által előidézett kellemes élmények állnak, ezek újbóli átélése
irányítja a szenvedélybeteg cselekedeteit. A
drogokhoz kapcsolódó lelki függőség a szer utáni csillapíthatatlan, kínzó
vágyat, a szer használata nyomán fellépő megelégedettség, felszabadultság
előidézését, a rossz közérzet megszűntetését jelenti.
Kezdetben a
fogyasztó lelkileg kötődik a szerhez, nem zárkózik el annak többszöri használatától.
- Fontos,
hogy a pszichés függőség már az első alkalmazáskor kialakulhat, ha a hatás kellemes élményt okoz.
-Többszöri alkalmazással a kötődés erőssége egyre nagyobb,
és a kezdetben ajándékba kapott drogért később már pénzt (egyre több pénzt) is
képes áldozni a használója.
A szerrel
élés beszüntetése vagy az adagok
csökkentése mentális zavart, depressziót, bizonyos szerek esetében akár
pszichózist (elmezavar) is okozhat.
-A szer utáni vágy annyira erős, hogy az egyén
jobban szeret a kábítószer által befolyásolt állapotban lenni, mint anélkül, és
jó közérzetéhez a szer ismétlődő használata már elengedhetetlen.
A
viselkedési szenvedélybetegségekkel küzdő emberek hasonló érzésekről számolnak
be. Magatartásukat
a kóros viselkedéssel kapcsolatos vágy, majd a viselkedés nyomán fellépő
feszültségoldás motiválja.
A testi
függőség (szomatikus dependencia)
- a kémiai szenvedélybetegségek jellemzője, és hosszabb – a
használó személyétől, valamint a használt szer fajtájától függő –, sokszor
hónapokban, években mérhető hozzászokási folyamatot jelent.
Kialakulásával a szervezet hozzászokik a szer mindennapi jelenlétéhez, és annak
elvonásakor kellemetlen, a mindennapi élettel összeegyeztethetetlen tünetek
jelentkeznek.
- Testi függőség azoknál a kábítószereknél alakul ki, amelyek élettani hatása olyan, hogy hosszabb-rövidebb idő
alatt a szervezet teljes mértékben megszokja a szer jelenlétét, és a normális
működések fenntartásához látszólag már igényli is azt.
-A testi függőség
egyértelmű jelei az elvonási tünetek (pl. nyálfolyás vagy éppen
szájszárazság, remegés, hasmenés vagy székrekedés, izzadás, bizonytalan eredetű
és helyű elviselhetetlenségig fokozódó fájdalmak; összefoglalóan megvonási, illetve absztinencia
tünetegyüttes). A testi függőség kialakulása után a használó már
azért alkalmazza a szert, hogy a kábítószer hiányában fellépő kellemetlen
tüneteket enyhítse. A drog pedig felemészti a beteg szervezetét, az elvonási
tüneteket „enyhítve”
egyúttal fenntartja az általa kiváltott lelki függőséget is. A
drogfogyasztó úgy érzi, hogy szervezete akkor működik normálisan, ha a
kábítószert használja, és a szer hiányában életfunkciói abnormálisak.
A
pszichoaktív szerek, kábítószerek folyamatos használata odavezet, hogy a
szervezet fokozatosan hozzászokik a drog mindennapi jelenlétéhez, ami a
szervezet funkcióinak megváltozását eredményezi.
-A felhasználó szervezete egyre növekvő ellenállást mutat
a droggal szemben, ami szükségszerűen a szer
adagjainak növeléséhez vezet a kívánt hatás kialakulásának érdekében. A
szervezet tehát egy idő után megszokja a hatás kiváltásához szükséges
mennyiséget, és nem reagál rá a kívánt mértékben. Ez kényszeríti az egyént az
adagok emelésére, vagy az adagolások közötti idő rövidítésére, vagy egy erősebb
kábítószerre való áttérésre.
A
hozzászokás folyamatának, a tolerancia kialakulásának viszonylag egyszerű a
biológiai magyarázata.
-A szervezetbe jutott drogok döntő többségét a májsejtek
hatástalanítják. A májnak ez a védekező funkciója rendkívül fontos a szervezet
normális működése szempontjából. Ha egy drog rendszeresen bejut a szervezetbe,
akkor a májsejtekben megnő azoknak az
enzimeknek a koncentrációja, amelyek
ezt az anyagot hatástalanítják, közömbösítik. Ennek következtében, ha
ugyanannyi mennyiségű drogot juttatnak be a szervezetbe, mint korábban, akkor a
megnövekedett enzimkoncentráció miatt a májsejtek hamarabb semlegesítik azt, és
a kívánt hatás elmarad.
- A
kábítószer okozta kellemes állapot eléréséhez tehát növelnie kell a dózist a
fogyasztónak. A drog egyre nagyobb mennyiségű alkalmazása
pedig együtt jár a drog káros hatásainak sokszorozódásával. Mindez anyagilag is
egyre nagyobb terhet ró a fogyasztóra, a kábítószer megszerzéséhez szükséges
pénz előteremtése gyakran vezet bűncselekményhez.
A kémiai
szenvedélybetegségek leggyakoribb formája az alkoholizmus. A szeszes italokban található etilalkohol (CH3CH2OH)
veszélyes méreg, elsősorban a központi idegrendszert és a májat károsítja. Az
etilalkohol a bélcsatorna falán keresztül felszívódik a vérbe, majd a májkapuéren
keresztül először a májba jut. A májra gyakorolt károsító hatás éppen azzal
magyarázható, hogy a vérből az etilalkohol jelentős részét felveszik a
májsejtek, és hatástalanítják.
.
Az
enzimkoncentráció jelentőségét az alkohol hatástalanításában az is mutatja,
hogy az emberek nem egyformán reagálnak az elfogyasztott alkohol mennyiségére. A férfiak általában jobban bírják az italt, a nők pedig
kevésbé, vagyis a nőkben már kisebb mennyiségű alkohol elfogyasztása után
jelentkeznek a központi idegrendszerre gyakorolt hatások. A vizsgálatok szerint
a nők májsejtjeiben kevesebb – az etilalkohol átalakításában közreműködő –
enzim képződik.
Érdekes,
hogy az alkoholizmus egyes ázsiai és indián népességekben egyáltalán nem
ismert, és ez a tény örökletes, genetikai tényezőkre vezethető vissza. Ezekben a népességekben a májsejtekben nincs működőképes
aldehid-dehidrogenáz enzim, ezért alkoholfogyasztás után megemelkedik a
lebontás köztes termékének, az acetaldehidnek a koncentrációja a vérükben. Az
acetaldehid pedig fejfájást, rosszullétet (hányinger, szédülés, izomgyengeség
stb.), kellemetlen közérzetet okoz, ami visszatartja az embereket a
fogyasztásától.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése