A SZENVEDÉLYBETEGSÉGEKRŐL-I-

A szenvedélybetegségekről –I-

Sajnos már gyermek és serdülőkorban meg kell kongatnunk a vészharangot

A szenvedélybetegségek (addikció) kóros viselkedési formák, amelyeket az egyén kényszeresen ismétel, és amelyekkel nem képes felhagyni, annak ellenére sem, hogy viselkedése ártalmas az egészségére. Az ember szenvedélye rabjává válik, függőségbe kerül.

A szenvedélybetegségek közös vonása, hogy az egyén valamilyen szükségletét elégítik ki: csökkentik, levezetik feszültségeit, oldják rossz hangulatát, kellemesebbé teszik közérzetét. Ez utóbbi hatásokkal magyarázható, hogy kínzó vágyat, erős késztetést érez a kóros viselkedésre, és ez a vágy készteti a cselekvés minduntalan ismétlésére. A kóros tevékenység elmaradása elvonási tünetekkel jár.

A szenvedélybetegeket az a tévhit vezérli, hogy képesek kontrollálni cselekedeteiket, bármikor felhagyhatnak rossz szokásukkal.

A szenvedélybetegségeket két nagy csoportba: a kémiai és a viselkedési szenvedélybetegségek közé sorolják a szakemberek.

A kémiai szenvedélybetegségek (kémiai addikció) esetében valamilyen szer használata alakítja ki a lelki, illetve a testi függőséget. A kóros viselkedés az anyag megszerzésére és elfogyasztására irányul. Legismertebb fajtái a dohányzás, az alkoholizmus, a koffeinizmus, a heroinizmus, a kokainizmus stb. A kémiai szenvedélybetegségek a legtöbb esetben nemcsak lelki, hanem testi függőség kialakulásával járnak.

Az ún. viselkedési szenvedélybetegségek (viselkedési addikció) az önkontroll és az önszabályozás zavaraira vezethetők vissza. Ebbe a csoportba tartozik többek között a kényszeres vásárlás, a kleptománia, a játékszenvedély, a munkaszenvedély, a számítógép-függőség stb.

Életének egy-egy szakaszában az emberek nagy százaléka küzd különböző szenvedélyekkel, mégsem mindenki válik függővé, viselkedése nem válik kórossá, nem hatalmasodik el rajta a a szenvedélybetegség. Vannak azonban olyan tényezők, amelyek hajlamosítanak minket arra, hogy függővé váljunk

·                                
Örökletes hajlam

·                                 Az örökletes hajlamot az alkoholizmus esetében bizonyítottan kimutatták, de nem kizárt, hogy más szenvedélyekben is lehet szerepe a genetikai háttérnek.

·                                
Minták – modellek

·                                 A gyermekkorban észlelt minták, a családi konfliktuskezelő eljárások beépülnek a személyiségbe, főleg akkor, ha a gyermek számára jelentős személyek hordozzák azokat. Ezek a minták rendszerint később, a kamaszkor után jönnek elő, amikor valóban önállóan kellene a nehézségekkel megküzdeni.

·                                
Lélektani tényezők

·                                 Általában azok hajlamosak a szenvedélybetegségre, akik sérelmekkel, kudarcokkal teli gyermekkort éltek meg. Az önértékelési zavarok, a kisebbrendűségi érzés, a túl kevés igazi siker és elismerés olyan ártalmakat okoznak, amelyek összefüggésben lehetnek a szenvedélybetegségek megjelenésével. A hajlam ilyenkor valamilyen örömhiány következményének tekinthető, a beteg ezt igyekszik pótolni a különböző szenvedélyek által nyújtott örömmel.

·                                
A csoport hatása

·                                 Hajlamosak vagyunk a megalkuvásra, azt tesszük, amit a csoport többi tagja. Ha ők füveznek, valószínűleg mi is kipróbáljuk. Sok gyerek így kezd cigarettázni és inni is.

·                                
Az egyik szer használata elvezethet a másikhoz

·                                 A marihuána például gyakran belépő az erősebb drogok használatához, de ugyanígy hajlamosító tényező a fiatalkori dohányzás és különösen az ivás. Ezzel szokják meg ugyanis a fiatalok azt, hogy idegen anyagok szervezetbe vitelével kellemes közérzetet lehet elérni.

Senki sem lesz egyik percről a másikra szenvedélybeteg. A kémiai szerektől való függőség kialakulásához hosszabb-rövidebb idő kell. A folyamat időtartama egyénenként változik, hiszen a hajlamosító tényezők mindenkinél más és más mértékben hatnak.

 Fontos, hogy megértsük a kialakulásban szereplő tényezőket, hiszen ezek jelentik a kiindulópontot a gyógyuláshoz.

Már gyermekkorban érhetik olyan ártalmak a fejlődő embert, amelyek később alapot adhatnak a szenvedélybetegségek kialakulásához.

-Ezek általában kora gyermekkori élmények, amikor például a gyermek túl kevés figyelmet, törődést kap szüleitől, nem érzi biztonságban magát, vagy éppen ellenkezőleg, túlságosan védik, és nem tanul meg saját erejében, képességeiben bízni.

-A serdülőkorban ezek a gyerekek érzelmi problémákkal küzdenek, és legtöbbször nem tudnak szüleikhez fordulni segítségért, mert nincsenek velük közvetlen, jó viszonyban.

- A széteső családokban élő gyermekek különösen veszélyeztetettek. Gyakran a kortárs csoport adja meg azt az érzelmi támaszt és biztonságot, amit a szülőknek nem sikerül. Ha a serdülő olyan társak közé kerül, akik normaszegő, ún. deviáns értékeket követnek, akkor nagy valószínűséggel átveszi ezeket, hiszen ellenkező esetben a csoport nem fogadja be őt.

- A legtöbb fiatal ezekben a csoportokban kezd el inni, dohányozni, és itt próbálja ki először a drogot is. A kezdeti próbálkozások, kilengések, eltévelyedések után sok különböző út van.

Sokan az alkalmi használaton nem lépnek túl.

- Ha a keményebb szerek iránti kíváncsiság győz, már nehéz megállni. Egy ideig sikerülhet a korábbi élet kereteinek megtartása, de lassan kikopik a tartalom a formákból, majd a látszat is lelepleződik.

- Szaporodnak a korábbi szinttől elmaradó teljesítmények, egyre gyakoribbak a mulasztások, hiányzások, furcsa viselkedés figyelhető meg, megváltozik a baráti kör összetétele. Fogy és egyre esetlegesebb az iskolában töltött idő. Az iskola a maga rendje szerint intézkedik az előírt határt túllépő növendék esetében. Megszűnik a tanulói státusz.

Szerencsés esetben a fiatal nem marad ki az iskolából, és az is előfordul, hogy önmaga erejére támaszkodva leszakad a deviáns csoportról, vagy olyan keretek között tartja a fogyasztást, ami még nem tűnik fel az egyébként többnyire gyanútlan szülőknek. Ha viszont kimarad az iskolából és családja nem elég jómódú ahhoz, hogy ellássa őt, megkezdődhet a deviáns „karrier”, minden az életben alárendelődik a szer megszerzésének. Ha kialakul a függőség, akkor a fiatalokból viszonylag könnyen válik „drogdealer” vagyis árusító és ez már bűncselekménynek minősül.

A fiúk a kémiai szenvedélybetegségek szempontjából veszélyeztetettebbek a lányoknál. Egyrészt a lányokra jobban figyel a család, másrészt a lányok társadalmi megítélése még mindig szigorúbb, mint a fiúké. Ezért aztán a lányok maguk is jobban vigyáznak arra, hogy ne legyenek áldozatai a negatív társadalmi előítéleteknek és ítéleteknek.

Ezekben az esetekben nem csak maga a drogfogyasztás probléma, hanem az is, hogy a fiatal kikerül a normális fejlődési pályáról.

-Értékes időt veszít, azt, amiben az identitáskeresés zajlik, amiben pályát lehetne választani és nem utolsó sorban tanulni, nemcsak szakmát de intim emberi kapcsolatokat is.

-Az emberi kapcsolatok megtanulása mindenképpen nehéz feladat, akkor is, ha nincs komoly gond a fejlődéssel. Mindannyian megküzdünk azért, hogy elfogadjanak bennünket, és egyenrangú félként működjünk különböző kapcsolatainkban.

Ezeket a hiányokat később nagyon nehéz behozni. Egyenes következmény, hogy a valódi intim kapcsolatokból származó örömöt a szenvedély által nyújtott öröm pótolja, legyen az bármi.

Következik a II-dik rész

#1 Dr.BauerBela

---