A kábítás öröme III
A szenvedélyek mindannyiunkat érintenek.
Az emberek
80%-a élete során legalább kismértékben átélte a szenvedély egyik vagy másik
változatát: cigarettázott, gyakran fogyasztott szeszes italt vagy valamilyen
nyugtatót, altatót, kipróbálta a marihuánát, esetleg valamelyik diszkó drogot. Amikor
kóros szokásokról, szenvedélybetegségekről (addikciókról) és a hozzájuk társuló
függőségről (dependencia) beszélünk, többnyire olyan dolgok jutnak eszünkbe,
mint az alkohol, a gyógyszerek, a dohány vagy a kábítószerek különböző
csoportjai. Valóban, ezek a közismert, függőséget okozó szerek.
-De
hasonló betegség a kóros játékszenvedély is. A kártya vagy lóverseny
mellett ma gyakran emlegetik az Internet- illetve számítógép-függőséget, de a
munkába, egyes kedvtelésekbe (pl. vásárlás), a politikába, a vallásosságba
menekülésnek is vannak fanatikus, megszállott változatai. És ne felejtsük el
azokat sem, akik a szexet keresik szenvedélyesen.
-Kórosnak
tekinthető az a viselkedésforma, amely bár ártalmas az egyénre, azt mégis
kényszeresen ismétli, nem tudja abbahagyni. Vajon
mivel magyarázható, hogy az emberek mintegy 50%-a tartósan esztelennek tűnő
módon viselkedik?
Bizonyára
nem nehéz kitalálni, hogy csak olyan szerekhez, viselkedésmintákhoz kötődünk
szenvedélyesen, amelyek örömöt, kellemes érzést okoznak.
- Általában az szerez örömöt, ami jó, vagyis
kielégülést ad, kellemes állapotot idéz elő, illetve megszüntet kellemetlen
érzéseket. Például a munkába menekülő ember sikereket ér el, valószínűleg
valamilyen módon előre halad pályáján, és eközben elfelejtheti magánéletének
sikertelenségét vagy kínzó magányosságát. Ha nem
menekülne a munkába, újra és újra eszébe jutnának a fájó dolgok, üresnek,
értéktelennek érezné magát. A menekülés a rossz érzés elől pedig visszavezet a
munkába, megállás, pihenés nélkül.
A kábítószer segíthet feloldani az
egzisztenciális szorongást, az állandó unalmat, a „soha nem történik semmi”
nyomasztó érzését. Nagyon sok fiatal „drogos” azonban azért
használ tudatmódosító szereket, mert képességei, alkotókészsége növekedését éli
meg segítségükkel. Vagy azért, mert úgy érzi, a kábítószerek által lehetősége nyílik
a megvilágosodásra, az egység elérésére. Az ilyen droghasználókról Erich Fromm
azt mondja: „Közülük sokakat csakugyan élet-igenlés,
őszinteség, kalandvágy jellemez, azt állítják, hogy a drogok használata
„bekapcsolja” őket és tágítja tapasztalataik határát. Ezt nem vonom
kétségbe, de a drogok használata nem változtatja meg karakterüket, tehát nem
szünteti meg unalmuk okát. Nem segíti elő magasabb fejlődési szint elérését
sem, ami csak türelmes és küzdelmes belső munkával érhető el, ha belátjuk és
megtanuljuk, hogyan legyünk összefogottak és fegyelmezettek.”
A drog veszélyei
egyértelműek, bár a kábítószer-fogyasztás kimenetele döntően a személyiségtől
függ. A hallucinogén kábítószerek esetén nagy a kockázat,
fennáll a „rajta maradás” veszélye. Van, aki néhány próbálkozás, „klassz
betépés” átélése után le tud mondani erről az élvezetről.
- A tartós narkománia idővel rontja a koncentrációs és tanulási képességeket, a
motivációk, az akarat gyengüléséhez, az emberektől való elidegenedéshez
vezethet.
-A lényeg az,
hogy akik a droghoz nyúlnak, az életükkel is játszanak. A narkománia
legszomorúbb kimenetele sajnos a serdülők köréből is szedi áldozatait. Minél
később ébred rá valaki, hogy változtatni szeretne, annál nehezebb megtenni ezt
a lépést és végigjárni az utat.
A függőség kialakulásának kezdetén, amikor még
viszonylag könnyen meg lehetne állni, az emberek nem ismerik fel ennek
szükségességét. Később viszont már minden szenvedély annyira rögzül, hogy
egyedül, segítség nélkül nem tudnak róla leszokni. A szenvedélybetegségből való gyógyulás sokkal nehezebb,
mint a megelőzés (prevenció) – a folyamat megállítása a kezdetekkor, amikor az
elvonási tünetek még nem jelentkeznek.
Az
egészség és a személyiség közötti kapcsolat, és annak vizsgálata, hogy miképpen
befolyásolja személyiségünk szervezetünk működését, viszonylag új keletű.
Az
egészségmagatartás, az egyén által
választott életmód akkor került a kutatások középpontjába, amikor kiderült,
hogy az elhalálozási statisztikákban az első helyeken szereplő betegségek –
szív és érrendszeri, daganatos, mentális, emésztőrendszeri – kialakulásában
meghatározó szerepe van az egyén életmódjának, a viselkedésének. Egy másik
tényező is hozzájárult a kutatások felgyorsulásához: az egészséget károsító
magatartások, az alkohol- és a drogfogyasztás, a dohányzás riasztó mértékű
terjedése a fiatalok körében.
A
kutatások azt mutatják, hogy annak, aki meg akarja találni az egészséget hosszú
távon szolgáló életforma titkát, meg kell ismernie a jó és a rossz választások,
döntések hátterét, lelki tényezőit.
. A
kutatások eredményei azt mutatják, hogy az egészségtudatosság fontos tényezői a
jövőorientáció, az élettel való elégedettség, az optimista beállítódás és az
önbizalom.
Az
egészséggel kapcsolatos magatartásformák alapvetően két csoportba sorolhatók:
Az egészség megtartását célzó magatartások
Aktív megelőző cselekvések
(rendszeres tisztálkodás, tudatos figyelem a szervezet állapotára – részvétel a
szűrővizsgálatokon, fogászati kontrollon, védőoltások), szükség esetén készség
az életmód változtatásra (pl. új táplálkozási szokások), de ide tartozik a
biztonsági öv használata és a biztonságos szexuális viselkedés is.
A pozitív viszony az egészséghez általában
csak bizonyos határig jelenti, hogy az egyén minden téren valóban egészséges
életmódot folytat.
Meglehetősen ellentmondásosak azok a kutatási
eredmények, amelyek azt vizsgálták, mennyire egységes indítékok szabályozzák az
egészségmagatartást: például mennyiben igaz az, hogy aki odafigyel az
étkezésre, az egyúttal sportol is, és tartózkodik a káros szenvedélyektől?
A mintázat meglehetősen egyéni, s különösen
serdülőknél gyakori, hogy a sportolás nem feltétlenül társul a dohányzás, vagy
az alkoholfogyasztás mellőzésével.
Általában
ismert, hogy a dohányzás a rák és több más betegség rizikófaktora, valamint,
hogy a rendszeres sportolás szerepet játszhat a szív és érrendszeri betegségek,
az elhízás, a cukorbetegségek megelőzésében, s ezek az ismeretek valóban fontos
összetevői a dohányzással szembeni és a sportolást igenlő alapállásnak. Azonban
ezek az attitűdök önmagukban mégsem elégségesek a kívánt életmód gyakorlati
követéséhez.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése