A valódi tökéletes élmény -v-
Csíkszentmihályi
Mihály magyar származású tudós a Chicagói Egyetem pszichológiai tanszékének
vezetője tette közzé ilyen címmel a boldogság kereséséről, mint alapvető emberi
törekvésről szóló könyvét 1990-ben, amelyben több mint húsz éves kutatómunkájának
eredményeit foglalta össze.
A „flow
(áramlat) rövid időn belül elterjedt szakkifejezés lett, mint néhány évtizeddel
korábban a stressz. Az elmélet tanulságos valamennyiünk, azaz minden
boldogságra sóvárgó ember számára, s különösen azoknak, akik úgy érzik
eltévedtek ezen az úton, s az igazi keresés helyett pótlólagos, helyettesítő
megoldásokkal élnek.
Legtöbbször azt hisszük, hogy sorsunkat
elsődlegesen rajtunk kívül álló erők, vagy felsőbb hatalmak irányítják. Sok
olyan erő hat az élményeinkre, jó vagy rossz közérzetünkre, amelyeket nemigen
tudunk befolyásolni. Adott vérmérséklettel,
alakkal, arcvonásokkal születünk, nem mi választjuk a szüleinket, nem igen
szólhatunk bele, milyen okosak leszünk, és abba se, legyen-e háború, vagy
gazdasági válság, milyen a kor, amelyben élünk. De minden meghatározottság
ellenére átélünk olyan pillanatokat, amikor azt érezzük, hogy mi magunk
irányítjuk cselekedeteinket, nem ismeretlen külső erők. Átszellemült
gyönyörűséget érzünk, úgy tűnik, mindig ilyennek kellene lennie az életnek. Nos
ezt az érzést nevezi a szerző tökéletes élménynek.
Ilyen
élmények bekövetkeznek kedvező és kevésbé kedvező körülmények között is. Az apára rámosolyog a kisfia, a vásznon a festő szeme
láttára megszületik a kép, de különleges boldogságként emlékeznek az erdei
madárcsicsergésre, akik túléltek egy katasztrófát, egy háborút, koncentrációs
tábort. Életünknek ezek a legszebb élményei nem passzív ellazult állapotban
érnek bennünket, hanem akkor, amikor testi és szellemi teljesítményünket megfeszített
akarattal a végletekig fokozzuk, hogy véghez vigyünk valamilyen nehéz, de
fontos feladatot. Az élmény nem egyszerűen megtörténik, hanem mi magunk hozzuk
létre azzal, hogy egy kihívásra meghaladjuk önmagunkat. Minden ember előtt
ezerszámra állnak ilyen lehetőségek.
Az adott
pillanatban számos kellemetlen kísérője lehet a tökéletes élménynek, az erőfeszítés testi fájdalmakat okoz, a célba érő
sportolók összeesnek a fáradtságtól, mégis életük legszebb pillanata a
győzelem. Uraljuk az életet, tevékenyen részt veszünk az irányításában –
érezzük ilyenkor, ez lehet az, amit az emberek boldogságnak neveznek.
A
kutatások során művészek, sportolók, sebészek, sakkozók stb. mondták el, milyen
érzés azt tenni, amit a legjobban szeretnek. A beszámolók kristályosították ki a tökéletes élmény
elméletét, melyben az alapérzés a flow, az áramlás, amikor annyira feloldódunk
egy tevékenységben, hogy minden más eltörpül mellette, annyira élvezetes, hogy
minden áron, önmagában ezért az élményért készek vagyunk folytatni azt.
A kutatások szerint a tökéletes élményt a kulturális
háttértől függetlenül ugyanúgy írják le férfiak és nők, idősek és fiatalok.
Koreai asszonyok, tokiói tizenévesek, navaho pásztorok, parasztgazdák és
futószalag mellett dolgozó munkások szinte azonos szavakkal számolnak be róla.
Az
élmények minőségét irányító képességünk végső, próbája, mit csinálunk
magányunkban, amikor semmiféle külső figyelemstrukturáló elem nincs jelen. Viszonylag könnyű elmerülni a munkában, baráti
társaságban tölteni az időt, koncertre, vagy színházba menni, de mi van akkor,
ha saját magunkra kell hagyatkoznunk. Amikor magányosak vagyunk és leszáll ránk
a lélek sötét éjszakája, mihez kezdünk gondolatainkkal, eszünkbe jut vajon
olyan tevékenységbe fogni, ami úgy élvezetes, hogy fejleszti a
személyiségünket? Ha valaki nem tudja, hogyan irányítsa figyelmét, mikor
egyedül van, akkor elkerülhetetlenül könnyű külső megoldásokhoz folyamodik:
narkó, lötyögés, izgalom – bármi, ami tompítja, vagy lefoglalja a gondolatokat.
A
rendszeres kábítószer-fogyasztás az olyan kényszercselekvésekkel együtt, mint a
folytonos takarítás vagy a szexuális megszállottság, a magánytól, a
szorongástól, a belső káosztól való félelemmel vívott harc drasztikus eszköze. A szerfogyasztás lényege, hogy az én megszabadul saját
pszichikai energiája irányításának felelősségétől. A személy nyugodtan
hátradőlhet és figyelheti a kábítószer kiváltotta gondolatokat. A szer - a
televíziónézéshez hasonlóan - megkíméli az elmét attól, hogy elkedvetlenítő
gondolatokkal kelljen szembenéznie. A drogok látszólag képesek a tökéletes
élmény művi előidézésére, azonban eltorzítják a vágyak és a lehetőségek
észlelését, egymásnak való megfelelésük mérlegelését. Kellemes állapot, amely
azonban csak csalóka utánzata annak az örömnek, ami az egyre növekvő cselekvési
lehetőségekből és képességekből ered.
A
kábítószer tudattágító hatású, növeli a kreativitást – gondolják sokan. Valójában tényleg megváltoztatja a tudat tartalmát,
elrendezését, de nem terjeszti ki az én uralmát a tudat működése felett. Az
alkotáshoz pedig éppen erre az irányításra van szükség. Szélesebb körű szellemi
élmények, szokatlan képek, gondolatok, érzések tapasztalhatók meg a szerek
hatására, mint normális érzékszervi feltételek között, azt viszont korlátozzák,
hogy az élményeinket el is rendezzük. A függőség veszélye, hogy el lehet
veszíteni a tudat rendezésének esélyét, a folyamat irányításának képességét.
Azokból a
tizenévesekből, akik nem tanulják meg irányítani a tudatukat, nem tudják
kezelni az egyedüllét pillanatait, „fegyelmezetlen” felnőttek lesznek. Hiányozni fognak azok az összetett képességeik, amelyek
segítenek a mai információkkal zsúfolt, versengő világban élni. Nem fogják
tudni, hogyan kell élvezni az életet, hogyan kell megkeresni olyan
lehetőségeket, melyekben kibontakoztathatók rejtett tulajdonságaik. Minél
korábban kezdjük elsajátítani az összpontosítást, a belemerülést, a tökéletes
élmény elérését, annál jobb, de soha sincs túl későn. Vannak módszerek,
amelyekkel a test és az elme segít előidézni az áramlás élményét. Az
életminőség mindig javítható ezekkel az eljárásokkal, tevékenységekkel, ha
valaki megteremti magának a feltételeket, melyek között a közvetlen
körülményeitől függetlenítheti magát.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése