HOGYAN OLDHATÓ A VIZSGASTRESSZ

Hogyan oldható a vizsgastressz?

Ha az egyik vizsga éri a másikat, hogyan lehet a feszültséget oldani? Már a 6. és 8. évfolyamosok is találkoznak ezzel az élethelyzettel, és a szülők és a pedagógusok feladata is egyben, hogy segítsék a gyerekeket.

A stressz - mivel megkülönböztetünk pozitív és negatív stresszt - nem feltétlenül ártalmas és a mindennapjaink szerves része.

 A vizsgastressz általában negatív élmény, hacsak nem a számára legkedvesebb tantárgyból vizsgázik valaki, bár az izgalom így is része az illető lelkiállapotának. 
Kulcsszerep jut az olyan tényezőknek, mint a felkészülés, az anyag visszamondása, a használható vázlat készítése, vizualizációja. Lélektani vonatkozása is van a dolognak, énképformáló is ez a szereplés. 

Az eredményeket rendkívüli módon befolyásolja nemcsak az, amit mondunk - jót vagy esetleg rosszat - hanem ahogyan mondjuk. 

Lehet, hogy egy diák betéve tudja az összes tételt a szóbeli vizsgán, mégsem tudja azt érdemben megmutatni; míg más, talpraesettebb, kevésbé izgulós társa - aki talán épp csak a minimumot megcélozva jóval kevesebbet tanult - meggyőzően elő tudja ugyanazt adni. 

Persze, nemcsak a szóbeli miatt izgulhatunk, az írásbeli is épp elég stresszt válthat ki belőlünk, pláne, ha mondjuk az egyetemen ez a megírandó beugró: csak bizonyos százalékot elérve jelentkezhetünk a szóbeli vizsgára az adott tantárgyból. 
Az írásbeli több időt hagy a gondolkodásra, vissza is térhetünk menetközben egy-egy kérdéshez, és annak sem kell annyira félnie, akit frusztrál, hogy emberek - bizottság, vagy nyílt vizsga esetén a társai - előtt is beszélnie kell.

Már a bőséges folyadékbevitel is sokat segít, ha valakinek a stressztől kiszárad a szája, a bőre kipirul, stb. A nyugtató hosszú távon igen káros lehet, így a legjobb, ha eszünkbe sem jut hozzányúlni. 
Az önbizalom erősítése viszont annál is hatékonyabb, ebben a tanárnak is kifejezetten nagy szerepe lehet: ha már maga az oktató is türelmetlenül, láthatóan rosszkedvűen és idegesen fog a vizsgáztatáshoz, az "alaphangulat" önkéntelenül is átragad, így a tanuló még fokozottabban idegessé válhat. Ha viszont intéz egy pár megnyugtató szót a vizsgázóhoz, ezzel oldva a feszültséget, az rendkívül sokat jelenthet.

Jó hír, hogy a vizsgázás tanulható: el kell sajátítani azt a képességet, hogy logikusan felépítsük a feleletet; a koncentrációt, a gyors reagálás képességét, ami a váratlan kérdéseket illeti. 
A stressz leküzdésében segíthet a rendszeres edzés, a sportolás is, amely önfegyelemre tanít, növeli az agy  vérellátását és az állóképességet, fejleszti a koncentrációt és megtanít egyszerre több dologra is figyelni. 
A kudarctűrést is fontos mihamarabb elsajátítani.Ebben nagy segítségére lehet a diáknak a pedagógus, a feladatok megoldásakor versenyeztetheti is a gyerekeket, mondjuk matematikából önálló feladatok megoldásakor jutalmazza az első néhány megoldó munkáját. 
A porosz és angolszász gyökerű oktatásunk nélkülöz egy szélesebb, keleties látásmódot, amely a nyitott kérdéseknek és a témával kapcsolatos véleményeknek is teret enged. Ilyen módon a vizsgázó dolga is könnyebb lenne, ha adott aesetben a saját meglátásait, tapasztalatait is beleszőhetné a feleletébe.  

Egy középiskolába jelentkező gyereknek például nagyban csökkentheti az izgalmát az az egyes intézményeknél már bevett szokás, hogy az értesítő levélben felkérik a diákot, hogy hozzon magával valamit, ami rá jellemző. Ez lehet egy érem, egy hangszer, egy jól sikerült rajz vagy vers, egy oklevél, vagy bármi más, amihez kapcsolódóan el lehet vele beszélgetni. Így egy általános személyiségkép is könnyen kialakítható róla.

#1 Dr.BauerBela

---