A viselkedési szenvedélybetegségek IV
Talán furcsának tűnik, hogy a drogokkal egy szinten
említünk bizonyos cselekvésformákat is.
- Ezek ugyan nem
visznek mérgező anyagokat a szervezetbe, de ugyanúgy kicsúszhatnak a kontroll
alól, mint az említett szerek.
A szenvedélyes cselekvések ugyanazt a funkciót töltik be,
mint a drogok: színt, örömet és izgalmat visznek az életbe. Ezek a
cselekedetek a felettük gyakorolt kontroll elvesztésekor válnak károssá: az
egyén nem tud megállni akkor sem, amikor életét tettei már negatív irányba
befolyásolják.
A viselkedési szenvedélybetegségek általános jellemzője, hogy az egyén leküzdhetetlen vágyat érez valamilyen
tevékenység ismételt elvégzésére, annak ellenére, hogy az esetek többségében
tisztában van magatartása helytelen voltával.
A vágy egyre
fokozódó, alig-alig legyőzhető feszültséget kelt benne, amit csak a cselekvés elvégzése old fel. A feszültség
csökkenése kellemes érzést, megkönnyebbülést okoz. A megkönnyebbülés azonban
legtöbbször rövid ideig tart, mert a kóros tevékenység erős bűntudatot vált ki.
-A viselkedési
szenvedélybetegségekhez tartozik többek között a játékszenvedély, a kleptománia, a vásárlási kényszer, a
munkamánia és újabban az Internet-függőség is. De a féltékenység is válhat szenvedélyszerűvé, sőt egy társhoz való
beteges ragaszkodás is.
Kényszeres vásárlásról, mint
szenvedélybetegségről akkor beszélünk, ha valaki szükségleteihez és anyagi
lehetőségeihez képest túlságosan sokat és gyakran vásárol. A szenvedélyes vásárlók nagyon hosszú időt, sokszor órákat
töltenek el egy-egy áruházban, üzletben.
-Viselkedésük további jellegzetessége, hogy a vásárolt
holmit legtöbbször egyáltalán nem használják, elő sem veszik, sőt gyakran ki
sem csomagolják. Más szenvedélybetegekhez hasonlóan erős késztetést, vágyat
éreznek arra, hogy bemenjenek egy üzletbe, és válogassanak az árucikkek között. Belső feszültségük egyre fokozódik, ami csak a vásárlást
követően oldódik. Gyakori, hogy a vásárlás után erős bűntudat alakul ki
bennük.
-Jelentős különbségek mutatkoznak a vásárlási láz
gyakoriságában. Vannak, akik naponta többször is betérnek egy-egy
üzletbe, míg mások csak hetente vagy havonta egyszer. Kóros szenvedélyük a
kényszeres vásárlókat súlyos adóságokba kergeti, ami családi életük
megromlásához, kapcsolataik felbomlásához vezet.
A
kényszeres vásárlás többnyire a nők betegsége. Nagyon
gyakori, hogy sem maga a beteg, sem pedig környezete nem ismeri fel a bajt,
ezért nem fordul szakemberhez.
A betegség
kezelése szakember feladata, a gyógyuláshoz mindenképpen szükség van a
család támogatására, megértésére.
A kóros játékszenvedély a szerencsejátékokhoz kapcsolódik. A szenvedélybetegre
jellemző a kockázat megítélés zavara, feltétlenül hisz saját nyerő
szisztémájában. Más szenvedélybetegekhez hasonlóan erős késztetést érez a
játékra, feszültsége csak a játék alatt oldódik, a játék izgalma jelenti
számára az örömérzést. A játékban lényeges elem számára a tét, anélkül nem
tartja érdekesnek. Ha veszít, akkor erős bűntudatot
érez cselekedete miatt, de rövid időn belül már azon töri a fejét, hogyan
szerezzen pénzt a következő alkalomra. Ha nyer,
akkor az ösztönzi a folytatásra. A szerencsejátékok természetesen a
legtöbb ember számára anyagi veszteséggel, súlyos eladósodással járnak.
Gyakori, hogy a játékszenvedély rabjai bűncselekményektől sem riadnak vissza,
hogy megszerezzék a játékhoz szükséges pénzt.
A kóros
játékszenvedély meglehetősen sok embert érint, számuk
hazánkban is egyre emelkedik a játéktermek és a kaszinók elterjedésével
párhuzamosan. A férfiak sokkal gyakrabban érintettek,
mint a nők. A serdülőkorúakat – közülük is inkább a fiúkat – leginkább a
pénznyerő automaták veszélyeztetik.
De nem elhanyagolható a számítógépes játékok,
a számítógépes árverések szerepe sem a függőség kialakulásában.
A „hagyományos” játékszenvedélyek (kártya, lóverseny, kaszinó) társadalmi megítélése nem
egyértelmű, ami megnehezíti a betegség felismerését és gyógyítását. A
szerencsejátékot gyakran tekintik „úri passziónak”, nem ismerik fel veszélyeit,
következményeit.
A
játékszenvedély gyakran társul depresszióval, alkohol-
és drogfüggőséggel. Egyes szerzők szerint nem kizárt az örökletes tényezők
szerepe sem.
A betegek gyógyszeres és pszichoterápiás kezelése
természetesen szakember feladata. A játékszenvedélyről való leszokás nagyon
nehéz, gyakori a visszaesés, még több évi szünet után is.
A
munkamániás ember belső kényszert érez arra, hogy napi 16-18 órát dolgozzon.
Tevékenységet nem valamilyen külső kényszerítő erő (pl. főnökei utasítása), nem
is a pénz motiválja, hanem a munkavégzésből fakadó örömérzés. Életének értelmét
a munka jelenti.
A munkamániás emberek túl sok feladatot vállalnak el, szinte mindenütt dolgoznak, nemcsak a munkahelyükön.
Másokkal szemben türelmetlenné, bizalmatlanná válnak, azt hiszik, hogy a
feladatokat csak ők tudják jól elvégezni, semmit sem bíznak másokra. Nem
fordítanak elég időt kikapcsolódásra, pihenésre. Baráti kapcsolataikat
munkájukra hivatkozva megszakítják, valójában felesleges időtöltésnek érzik a
velük való együttlétet. Családtagjaikkal való kapcsolatuk is felszínessé válik.
Állandóan fáradtak és ingerlékenyek, alvászavarokkal küzdenek. Gondolataik
örökösen munkájuk körül járnak, semmi másra nem képesek tartósan odafigyelni.
Természetesen a munkamánia komoly következményekkel jár. A szervezet tartós terhelése, a pihenés,
kikapcsolódás hiánya, az állandó stressz, szervi elváltozások kialakulásához
vezet.
A munkamánia felismerése legtöbbször valamilyen testi
tünet megjelenéséhez kötődik, és
kezelése is azzal együtt történik. Az orvos legtöbbször életmódváltást javasol,
a szabadidő tartalmas, kellemes eltöltését, a munkaidő fokozatos csökkentését.
Az Internet egészen új lehetőségeket hozott az emberek
közötti kapcsolatteremtésbe, hiszen az egyénnek nem kell felfednie
valódi azonosságát, inkognitóban vehet részt a világháló ugyancsak arc nélküli,
sajátos játékszabályokat kialakító közösségeinek életében. A levelezési
fórumokat rendszeresen használó internetezők sajátos, a valóditól sokszor
eltérő arculatot alakítanak ki maguknak.
Az Internet lehetőséget ad számukra a valóságból való
kilépésre, miközben egyfajta biztonságot is nyújt, egy közösséghez való
tartozás élményét adja. Lehetőséget ad az önkifejezésre, az
önértékelés erősítésére (pl. egy különben félszeg, gátlásos, a hivatalos ügyek
intézésétől rettegő ember gyorsan és feszültségektől mentesen intézkedhet; egy
kapcsolatteremtésben bizonytalan ember könnyen és gyorsan ismerkedhet stb.). Mindez természetesen a
valóságtól való elszakadáshoz, egy álomvilág kialakulásához is vezethet, ami
nehezíti a társadalmi beilleszkedést, a normális kapcsolatteremtést.
Az internetezés akkor válik káros, sőt kóros
szenvedéllyé, ha jelentkeznek a szenvedélybetegségekre jellemző általános
tünetek. Egyértelmű jel, ha valaki
egyre több időt tölt el internetezéssel, és ingerlékeny, kedvetlen, ha erre
nincs módja. Amikor leül a gép elé, felszabadulttá válik, kellemes érzés tölti
el, addigi belső feszültsége csökken.
Más
szenvedélybetegekhez hasonlóan elhanyagolja munkáját, barátait, családját.
Minden gondolatát kitölti a számítógép, ha leül elé, akkor nem tudja az
eltervezett időben abbahagyni a tevékenységet.
Az Internet-függőség jelenleg a serdülő és a fiatal
korosztályokat, közülük is a fiúkat veszélyezteti.
Más szenvedélybetegségekhez hasonlóan, az
Internet-függőség kezelése is szakember feladata.
#1 Dr.BauerBela
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése