A PÓTFIÁKERES.-Emléktárörző.-

A PÓTFIÁKERES-Emléktárörző-

A szatmári közkórházban mint- minden lében kanál-  nevezhetném --mindenes tanuló vagy tájékozott kórházi küldönc szerepeltem a személyzet köztudatában Saját becsületes belátásom szerint csak tanulmányoztam és ismerkedtem a kórházi élet belső világával

Ahol aztán a legjobban éreztem magam az a sebészeti osztály volt ahol az emberi lét feszítő élményeiről és a hivatásom gyakorlati világának számos vetületére bukkantam. Itt adták kezembe az első szikét hogy megnyissak egy tályogot,itt láttam el az első kissebészeti feladatokat amiket nagy szorgalommal jegyeztem be a gyakorló füzetembe.

A színfalak mögötti szereposztásban úgy fogtam fel az ottan megismert hangulatot mint a dráma, az emberi küzdelem, a szenvedés,  a szellem,irónia  egy felszabadult érzésvilág és bő humorérzék egyvelegét. Gondolom hogy e nélkül nem is lehet azt a minden szempontból embert emésztő,embert próbáló légkört elviselni

Az első meglepetést  Dr.Perţa Bazil főorvos úr tálalta aki tudomásomra hozta hogy amíg ott tartózkodom az osztályon –uborka-castravete-lesz a nevem. A másik kényszerű dolog pedig az volt hogy a szőke göndör hajkoronámat nyírassam le rövidre mert ez nem szabványos egy sebészeti osztályon. De különben is ha velük elmegyek egy igényesebb helyre/ami aztán később kiderült hogy a Pannónia vendéglő volt/ azt a látszatot keltem hogy nem tartozok a társasághoz. De Sanyi a hórihorgas beteg szállítója és mindenese az osztálynak megvigasztalt azzal hogy az öreg egy kicsit –faxnis –a többiek pedig mind jó fiúk. Igy lettem aztán én is egy kockafejű sebészivadék ami őszintén bevallom egy kicsit imponált is nekem. Rövid időn belül az osztály intim embere lettem a szó legkiterjedtebb  értelmében A megbízatásaimból eredő feladataim akarva nem akarva mindenkiről tudtam mindent ami az édes élet csínját binját illeti. A kórház személyzeti osztálya kutya-füle volt az én személyzeti tájékozottságomhoz képest. Amikor a főorvos úr azt mondta egy alkalommal hogy az Ő legnagyobb hibája az életben az volt hogy gyermekkorában későn tanult meg beszélni és felnőtt korában viszont későn tanult meg hallgatni.Akkor akár célzás volt akár nem de én mindvégig hallgattam mint a sír.

De voltak azért nekem is szépemlékű pillanatain a sebész gárdával.

Abban az időben nem voltak taxik ne adj isten magán gépkocsik és a személyzet inkább fiákerekkel közlekedett. A kórház előtt sorban várakoztak a fiákeresek a főorvosokra és kórháznak külön –lócitrom –eltakarítója is volt.

Lévén az –intim -embere a sebészetnek én bonyolítottam a fiákeres szállítását a sebészeknek mégpedig a Pannóniába/Dacia/vendéglőbe. Mert kötelezően oda tartott az egész társaság, főként nyári szezonban azzal a céllal hogy pótolják a műtétek közben elvesztett folyadékmennyiséget egy két pohár hideg sörrel.

Két stabil fiákeresem volt. Az egyik a Törekvés drukker –a kancsi Sarkadi Guszti akinek legalább 2oo darabból álló kalap gyűjteménye volt,a másik Éles Jani bácsi. Család tag voltam a sebészeten velük kellett tartsak. Engem felültettek a fiákeres mellé a bakra és ezzel az aktussal egy új becenevet kaptam,a Pótfiákeres-jelzőt rám biggyesztve. Csak azt nem tudtam felfogni hogy hogyan tudtak olyan rövid idő alatt annyi férfi zsiványságot elmondani, amiket akarva nem akarva nekem is meg kellett emésztenem és egyúttal egy kicsit beletanulnom.

A vendéglőben már nem volt becézgetés.ott már én is kliens voltam és egy kicsit már sebésznek éreztem magam. Talán azt is jobban értettem hogy miért kellett rövid hajat viselnem. Egyúttal arra is megtanítottak hogy a friss hideg víz a legjobb ital. De miért inná az ember midig a legjobbat amikor létezik a drága finom hideg sör. 

#1 Dr.BauerBela

---