ISMERKEDÉSEM TÖRTÉNETE
A MAGÁNTULAJDONNAL
Jóval későbben tanultam meg azt hogy mi is az a –magántulajdon- mint ahogy
azt Marx tüzetesen leírta a Tőke-című művében. Pedig ezeket a dolgokat már
egész zsenge gyermekkorban illene ismerni
De Marx ide Marx oda, még annyi évtized távlatából is boldogan írom le a város
peremvidék gyermekeinek a.
hangulatát. Azt az érzést, amikor mindent a sajátodnak éreztél a rengő
aranysárga búzatáblákat, eperfákat a Hegyi úton,a Homoródot a Kubik vizét ,a
bokáig érő nyári poros utak forróságát. az összes gyümölcsöst, a birkózásokat,
verekedéseket stb.Igy hozta aztán a sors hogy a Wiesler bácsi koránérő
gyümölcsösébe vetődtünk egy kis előkóstolásra. Ez így folyt valószínű már évek óta
mert az öreg mind mondogatta a szüleimnek hogy ezek a kúrva kölykök mindig
lelopják a korai vajalmáját a kertjéből,pedig abból milyen jó pénzt lehet
csinálni a piacon. Ebbéli bosszúságában beszerzett egy sós puskát várva a
vadejtés adott pillanatát,ami sajnos be is következett. Miközben mi vidáman
lakmároztunk a vajalmafán az áldott gyümölcsből a –magántulajdonos,sóspuskájával
szétlőtte a fenekünket. Ami ezek után következet az volt a krisztusi szenvedés,hatalmas
fájdalom,otthon aztán édesanyám kiporolta a maradék sót a fenekemből nyakleves
sorozat,gyónás,/igaz hogy a Kulcsár atya csak egy miatyánkot és egy üdvözlégyet
adott. De maradt a szégyen is a környéken mert napokig vonszoltuk a farunkat a
fájdalomtól járás közben Ez volt tehát az első találkozásom a magántulajdonnal.
Azóta nem is ettem vajalmát.
A szocializmus alatt kilőtték a seggünk
alól a magántulajdont úgy hogy ott csak a szemináriumokon hallottunk róla.
Ebben a tolvaj demokráciában a
lopósoknak annyi magán elsajátított tulajdona van/ezt a fogalmat még Marx nem
ismerte/.hogy azt még só ágyúval sem lehet kilőni esetleg csak akkor oldódhat meg a helyzet ha
az atomport finom konyhasóval fogják keverni. Mi meg az Úr kedves és féltő
gonddal vigyázott báránykái elnyalhatjuk a sót a kecskéktől.
Darwin szerint ez a természet
körforgásának egyik egyetemes tanulsága.
Ahogy visszagondolok a kegyetlen Wiesler
bácsira lőne inkább ő a sóspuskájával mert talán az nem is fájt annyira.
#1 Dr.BauerBela
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése