Jézusmária, leesett a
gyerek az ágyról, mit tegyek?
Előbb-utóbb
mind leesik valahonnét, állítják a
tapasztaltabbak, beleértve többgyerekes szülőket, sokat látott nagyikat, és
gyakran ügyelni kényszerülő neurológus szakorvosokat is. Ez utóbbi, tehát
egy neurológus szakértő működött közre az alábbi poszt megírásakor: az
előzménye azt volt, hogy mikor a nyolchónapos baba leperecelt az ágyról
félálomban, az anyjának annyi előnye volt a magamfajta bambákkal szemben, hogy
volt a családban efféle szaktekintély, akit első rémületében felhívhatott. A
telefonon kapott szaksegítség olyan jól követhetőnek és összeszedettnek tűnt,
hogy le is írták,
Tehát
ha egy éven aluli gyerekünk van, tegyük el ezt a rövid leírást, és tegyük
gyorsan elővehető helyre. Ha ez a cseppet sem
örvendetes esemény bekövetkezik, kövessük figyelmesen és cselekedjünk, ha kell.
-A tapasztalat azt mutatja, hogy a legtöbb baba
valahonnét valamikor egyszercsak lepottyan.
A poszt megírásában közreműködő orvos elé bevallása szerint egy ügyelet
alkalmával átlagosan három-hét ilyen csecsemőt tolnak halálra rémült
szülei.
Az
esések legnagyobb százalékában az ijedtségen túl más baj nem esik, de nem árt,
ha a szakértő útmutatása szerint megfigyeljük a baba
testét és viselkedését - és persze a "jó statisztika" az enyhe
esésekre vonatkozik, mondjuk mikor a csemete a családi franciaágyról esik
szőnyegre, és nem amikor a jó magas pelenkázóról egyenesen a nappali divatosan
mediterrán stílusú, betonkemény csempéjén landol mondjuk háromhónaposan, épp csak
a mobilt vettem föl, csak hátranéztem, mit csinál a testvére, hát úgyse tud
megfordulni. Hogy aztán mégis, arról sajnos sokat mesélhetnének a
traumatológusok.
Lássuk tehát a teendőket:
- Először
is azzal kezdenénk, hogy "helyszínelünk mi is, mint a nyomozók", hogy hol, milyen magasságból és milyen felületre esett le a babónk. Fél
méter még nem annyira tragikusan magas (a legtöbb ágy ennél nem magasabb).
- Utána jó tudni azt, hogy ÉBER
volt-e vagy ALUDT. Az éber
gyerek ugyanis tónusosan esik és van védekezési reakciója, az alvó gyerek pedig
úgy esik, mint a zsák.
- Megfigyeljük,
hogy éber-e vagy bágyadt, aluszékony. A túlzottan élénk, ideges vagy
a nagyon bágyadt gyerek gyanús ilyenkor.
- Ezt követően szemügyre vesszük a fejét, végigpásztázzuk az agykoponyáját majd az arcát, nincs-e rajta külsérelmi
nyom. Megnézzük,
megtapintjuk. Ha valahol felszisszen, feljajdul, sírni kezd, oda koncentrálunk.
Megnézzük az arcát. Utána a természetes nyílásokat a fején: szemgödör, fülek, orrnyílások,
szájnyílás, nem véres, nem alvadékos esetleg valahol.
-Megfigyeljük a szemeit, a
szemtengelyek párhuzamosak-e, nem tekint-e oldalra, nem néz-e össze,
egyenlőek-e a pupillái, egyáltalán lát, figyel-e.
- Megnézzük a
gerincoszlopát, a nyaka nem ferde esetleg, a gerince
nincs-e kényszertartásban.
-Megszemléljük
a karjait, lábait, egyenlően
mozgatja-e, kezeivel tud-e fogni, ujjait mozgatja-e a kezeken-lábakon.
-Nem
árt ilyenkor egy kis Babinski reflexet nézni: az egyik
ujjunk körmével végigsimítjuk a talpa oldalsó szélét a sarkától egészen az
ujjpárnákig és megnézzük a nagylábujját, hogyan viselkedik, nem hajlik-e
fölfelé - ha mindkettő egyformán felfele hajlik, nem baj, amit nézünk az, hogy
nem-e KÜLÖNBÖZIK a két láb.
-Megnézzük a mellkasát, nincs-e
horpadás rajta,
légzéskor szimmetrikusan emelkedik-e.
- A hasát is,
nincs-e érzékenység vagy túlzott izomvédekezés rajta, vagy puffadtabb, mint általában.
Megvizsgáljuk
összességében a mozgását, mindazt a mozgást, amire képes
volt eddig, ugyanúgy, ugyanolyan sebességgel vagy szimmetriával hajtja-e
végre, mint ahogy megszoktuk. Ha már ül, áll, azt sem árt megnézni, hogyan
csinálja, ugyanolyan ügyesen-e, mint eddig.
Belenézünk a pelusba, nincs-e véres vizelet, véres széklet benne.
A szerkesztőség közreműködő tagja pedig
hozzáteszi: látványos sérülésnél, akár
pár másodpercig is tartó eszméletvesztésnél, tág pupillánál, sugárhányásnál a legtöbbünk számára egyértelmű, hogy
irány a kórház, inkább akkor vagyunk bizonytalanok, ha látszólag nem történt
baj, csak túl sok rémes történetet olvastunk mostanában későn felismert belső
sérülésekről.
Jó megfigyeléssel az orvos munkáját is
segíthetjük, és persze a legfontosabb: soha ne hagyjuk egy pillanatra sem
felügyelet nélkül a kicsit, ha előre tudható, nagy baja eshet, ha lepottyan
onnan, ahol éppen van. Minden baba életében egyszer csak eljön a pillanat, hogy
megfordul, felül ébren vagy álmában - ez lehetőleg ne a mellmagasságban lévő
pelenkázón vagy a magas babakocsiban következzen be, főleg nem, ha a köves
teraszon hagytuk látszólag békésen alva a gyereket. Amikor már a tompa
puffanásra (vagy az ezt követő ordításra) rohanunk be, akkor már csak
remélhetjük, hogy a szerencsések közé tartozik.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése