JÓ JÁTÉK-ROSSZ JÁTÉK

Jó játék, rossz játék 

Milyen a jó játék? A pszichológus szerint olyan, ami nem játszik magától, a játékkészítő úgy véli, az, amelyiknek lelke van, a játékboltos szerint pedig a legjobb, ha anya vagy apa együtt tud játszani a gyerekkel. A leginkább érintett csoport egy ötéves képviselője szerint: "a jó játék az, aminek örülök".

Hat alapelv vásárláshoz:

- Olyan játékot keress, amelyben a gyereknek, a gyerek képezelőerejének van döntő 90%nyi szerepe. Vagyis olyan játék kell, ami nem irányít.

- A játékkal játszani kell, tehát eszköz legyen, és ne vezessen.

- Ha egy játék arra utasít, hogy a gyerek töltse ki, írja be, válaszolja meg, az nem kreatív.

- A játékot szét lehet szedni, és újra összerakni.

- Ne vegyen olyan játékot, ami azt ígéri, hogy a gyerek okossabb lesz tőle.

- Nem baj, ha a gyerek egyedül is el tud játszani a jtákkal, de nagyon jó, ha megoszthatja másokkal is.

10%játék, 90%gyerek

A szülők jórésze - a legnagyobb jóindulattól vezérelve - kreatív, interaktív, elme-pallérozó, de legalábbis ilyennek kikiáltott játékot vesznek a gyerekeiknek.

A Times Online kicsit ironikusan ír arról, hogy a szülők hogyan dőlnek be a játékgyárak ígéreteinek, és veszik meg a méregdrága újdonságokat, amelyek aztán polc legmélyén végzik.

A cikk szerint gyakran a régimódi játék a legjobb játék: vagyis az építőkocka, a színes ceruza, a kréta. A cikk egy tanulmányt is említ, amely szerint a szülők 91%-a hisz abban, hogy a képességfejlesztő játékok hasznosak. 

-A cikkben megszólaló pszichológus szakértők - az Einstein sosem használt kártyát című, a játék természetével foglalkozó könyv szerzői - szerint viszont a józan eszüket kellene használni és élvezhető, ösztönző és olcsó játékokat kellene választani.

"A józan ész amellett szól, hogy olyan játékot vegyünk, ami 10%-ban játék, 90%-ban gyerek, és egyszerre két gyerek játszhasson vele, mert az fejleszteni a kommunikációt." - áll a cikkben.

"A szülők fele szerint a fejlesztő játék az , ahol a gyereket irányítják, mondjuk a kis mobil, ami megtanítja telefonálni, vagy a gyerek laptop  - állítja az írás. "Csakhogy - folytatja a szerző - a kutatók ezzel nem értenek egyet. A passzív, irányított játék nem ér fel a színesceruza és az építőkocka kínálta lehetőséggel: kocka térbeli tudatot fejleszt, a ceruza pedig a szimbólumokkal történő kifejezést és a beszédkészséget."

A főzés is játék

Arra a megállapításra jutottak, hogy a high-tech játékok, még az oktató szándékúak sem csodaszerek. Ráadásul néhány elektronikus játékról kimutatták, hogy hiperaktivitásra hajlamosítanak

Egyesek szenvedélyesen védik a "retro-játékokat",/hagyományos/ vagyis a hagyományos eszközöket, az öltöztethető babákat, a kisvonatokat, az építőkockákat, a kirakós- és társasjátékokat, még ha a gyereknek meg is kell tanulnia a játékszabályokat.

"Segítenünk kell a szülőket, hogy rátaláljanak a régi játékok ízére"- mondják az angol szakemberek. Amikor sikeres üzletembereket oktatnak, megkérdezik, építettek-e gyerekkorukban kastélyt bútorokból, olvasgattak-e a szüleikkel -  mindig igen a válasz. De ha azt kérdik, hányan dolgoztak feladatlapokkal, senki sem jelentkezik. Miért várjuk el mi a  gyerekeinktől, hogy elektronikus feladatokat oldjanak meg?

"Olyan játékokat készítünk, amik aszociálisak, rugalmatlanok, és előírásszerűen kell használni őket. A gyerek nem képes a saját idejét, helyét kialakítani. Pont az ellenkezőjét csináljuk annak, amire szükség lenne" - jegyzi meg a cikk.

"Manapság mindenki nyomás alatt van, a rohanó élet arra kényszerít, hogy kihasználjuk a játék lehetőségeit. Adunk egy játékot, beteszünk egy filmet a videóba vagy a dvd-lejátszóba - s ezzel letudtuk szülői kötelezettségünket, amíg megfőzzük az ebédet, vagy dolgozunk. Ahelyett, hogy például bevonnánk a gyereket az ebédkészítésbe, amivel megtaníthatnánk a gyereket az összetevők kimérésére, a fűszerek használatára, és főleg: cseveghetnénk vele."

Persze, egy közös főzést nem lehet a fa alá tenni, tehát játék kell. Megkérdeztünk néhány játékboltot, hogy ezek a pompás elméletek vajon hogyan működnek a gyakorlatban. A válasz mindenhol egyöntetű és kézenfekvő volt: a szülő azt veszi leginkább, amit reklámoznak.

Egyik kisebb bevásárló központ játék boltjának vezetője, arról mesélt, hogy van szülő, aki úgy tér be hozzájuk, azt a babát kéri, amit a rajzfilmcsatornán látott a gyerek.

Sok szülő úgy gondolja, az a jó játék, amivel 'elvan' a gyerek, nem kell hozzá a fáradt, nyúzott szülő partnernek."

A jó játék, ami nem magától játszik

Nem csak a "retró-játék" a jó játék, ha a gyerek a műanyag vacakra vágyik, vegyük meg neki.

"A jó játék az, ami nem magától játszik.", Fontos az, hogy az életkori sajátosságnak megfelelő legyen a játék. "Hiába veszek a háromévesnek egy nagyon szép társasjátékot, ha még nem alkalmas a szabályok betartására. Az sem  rossz, ha az apa vesz magának egy villanyvasutat, csak a gyerek ajándékai közé rakja le a fa alá.

"Azért együtt villanyvasutazni az apuval - csodálatos dolog! Az apák nem nagyon játszanak a gyerekükkel - Olaszországban a strandon azt láttam, hogy míg az olasz apák játszanak a gyerekükkel, amíg a magyar apák újságot olvasnak."

A szakember a játékfegyvereket se tartja teljesen elvetendőnek, mivel - meglátása szerint - ezek az eszközök ugyanis a fiúk nem identitását erősítik..

Egy fajáték-készítő szerint talán a legfontosabb, hogy egy játéknak legyen lelke. Az eredetileg gépész üzemmérnök végzettségű mester úgy álmodja meg a játékait, hogy mozogjanak.

Ő faállatokat, autókat, bababútorokat farag, A mai modern világban mit csinálnak a szülők? Megveszik az olcsó műanyag játékot olcsó pénzért, ami nem sokára a kukában végzi. Én azt próbálom elérni, hogy a játék tartósan örömet okozzon."

A jó játék az, aminek örülök

Az igazi szakértő azonban mégiscsak a gyerek, végül is ő használja majd a nagy gonddal kiválasztott játékot. Az öt éves Patrik röviden így foglalta össze a lényeget: jó játék az, aminek örülök. Egy kis unszolás után azért kicsit bővebben is elmondta a véleményét: "tavaly például kaptam Legot, az jó volt, de inkább apu rakta össze, mert én még nem tudtam. Idén szánkót kértem."

#1 Dr.BauerBela

---