#1 Dr.BauerBela
Azzal,
hogy az óvoda, iskola elkezdődött, folyamatosan nő a gyermekek
viselkedésével foglalkozó, tanácsot kérő szülői levelek száma. A
legtöbben a 3-4 évesek és a 10-12 évesek kibírhatatlan „semmi sem jó”
viselkedésére panaszkodnak. A reggeli és esti hisztik, a követelőzések
leginkább az anyukák önbizalmát rombolják. Elintézhetnénk az egészet
ezzel: „Nem kell neki nagy jelentőséget tulajdonítani, úgyis kinövi”, de
nem ilyen egyszerű a dolog. A gyerekek viselkedésére ugyanis a szülői
válaszreakció nagy hatással van. Hiába akarjuk gyakran elhitetni
magunkkal, hogy nem a szülő a hibás a gyerek viselkedéséért, ha a dolgok
mögé nézünk, nagyon gyakran ott lapul a szülő tehetetlensége, elnéző
magatartása, bizonytalansága és sorolhatnánk.
Miként van hatással a szülői magatartás a gyerekre?
Csak néhány a sok közül:
- A folyton kedvesen kérlelő szülő nem ad hangsúlyt a nyomatékos elvárásainak, a gyerekből egyre nagyobb akarnokot csinál.
- A mindig ideges, mindenért felcsattanó szülő gyereke egy idő után azt hiszi: " a felnőttek már csak ilyenek", és nem is próbál változtatni a magatartásán. Mindegy ugyanis hogyan viselkedik, a szülői reakció ugyanolyan.
- A félénk szülő, aki nem meri kimondani a „Nem szabad” kifejezést sem, bizonytalan gyereket nevel, akinek fogalma sincs a határokról. Az ilyen kiskölyök gyakran tör-zúz, még a szülőre is rátámad, ugyanis azt olvassa a szülői viselkedésből: "Nekem ezt is szabad, nem probléma."
- A nemtörődöm szülők gyereke lehet a végletekig idegölő, de érdekes módon előfordul, hogy különösen jól nevelt. Az, hogy „nem érdekel, mit csinálsz, én magammal vagyok elfoglalva” szülő gyereke miért rossz, az egyértelmű. Érzelmi biztonság hiányában (gyakran a sikeres üzletemberek, karrierista anyák gyerekei is ilyenek) mindent elkövetnek, hogy a szüleik figyelmét, ha negatív megnyilvánulású is, magukra vonják, hisztiznek, bohóckodnak, rendetlenkednek. Míg az ilyen gyerekek viselkedése könnyen megérthető, addig elgondolkodtató, miért válik igazán jól neveltté, problémamentessé az a gyermek, akit a szülő csak szőrmentén nevel. Nos, ezek a gyerekek gyakran azért jók, mert tartanak attól, hogy a szülő gond nélkül lemond róluk, lepasszolja őket, ezért igyekeznek a legkevesebb problémát okozni, megtanulnak háttérbe húzódva, szófogadóan élni. Általában kamasz korukban aztán pálfordulás történik, és megpróbálnak mielőbb más, nagyobb biztonságot jelentő személyt vagy csoportot találni.
Valamennyi esetről elmondhatjuk, hogy nem jó a gyermek fejlődése szempontjából, mert a világban nehezen eligazodó gyermek nem kapja meg az útmutatást a viselkedéséhez. Persze arról, hogy mi a helyes útmutatás a csemete számára, arról már lehetne eszmecserét folytatni.
Miként van hatással a szülői magatartás a gyerekre?
Csak néhány a sok közül:
- A folyton kedvesen kérlelő szülő nem ad hangsúlyt a nyomatékos elvárásainak, a gyerekből egyre nagyobb akarnokot csinál.
- A mindig ideges, mindenért felcsattanó szülő gyereke egy idő után azt hiszi: " a felnőttek már csak ilyenek", és nem is próbál változtatni a magatartásán. Mindegy ugyanis hogyan viselkedik, a szülői reakció ugyanolyan.
- A félénk szülő, aki nem meri kimondani a „Nem szabad” kifejezést sem, bizonytalan gyereket nevel, akinek fogalma sincs a határokról. Az ilyen kiskölyök gyakran tör-zúz, még a szülőre is rátámad, ugyanis azt olvassa a szülői viselkedésből: "Nekem ezt is szabad, nem probléma."
- A nemtörődöm szülők gyereke lehet a végletekig idegölő, de érdekes módon előfordul, hogy különösen jól nevelt. Az, hogy „nem érdekel, mit csinálsz, én magammal vagyok elfoglalva” szülő gyereke miért rossz, az egyértelmű. Érzelmi biztonság hiányában (gyakran a sikeres üzletemberek, karrierista anyák gyerekei is ilyenek) mindent elkövetnek, hogy a szüleik figyelmét, ha negatív megnyilvánulású is, magukra vonják, hisztiznek, bohóckodnak, rendetlenkednek. Míg az ilyen gyerekek viselkedése könnyen megérthető, addig elgondolkodtató, miért válik igazán jól neveltté, problémamentessé az a gyermek, akit a szülő csak szőrmentén nevel. Nos, ezek a gyerekek gyakran azért jók, mert tartanak attól, hogy a szülő gond nélkül lemond róluk, lepasszolja őket, ezért igyekeznek a legkevesebb problémát okozni, megtanulnak háttérbe húzódva, szófogadóan élni. Általában kamasz korukban aztán pálfordulás történik, és megpróbálnak mielőbb más, nagyobb biztonságot jelentő személyt vagy csoportot találni.
Valamennyi esetről elmondhatjuk, hogy nem jó a gyermek fejlődése szempontjából, mert a világban nehezen eligazodó gyermek nem kapja meg az útmutatást a viselkedéséhez. Persze arról, hogy mi a helyes útmutatás a csemete számára, arról már lehetne eszmecserét folytatni.
