Miért
viselkedik másként a gyermek a szülő közelében? Sokszor előfordul, hogy
a gyermek például az óvodában nagyon jól viselkedik, szót fogad, ám a
szülő otthon mégsem ezt látja. Ennek az oka nagyon egyszerű, a gyermek
biztonságban, felszabadultan érzi magát anyukája, apukája közelében. Ez
hízelgő tud lenni, ugyanakkor kicsit nehéz dolog is, hiszen a gyermek
„elengedi magát” és nem úgy viselkedik, ahogy „kellene”.
Mikor
a gyermek tudja, hogy anya, apa figyeli, megpróbálja „produkálni
magát”, felhívni a figyelmet, hogy mindenki vele foglalkozzon. Ez vagy
rosszalkodással, vagy hisztizéssel érhető el a legkönnyebben. Jó
megoldás lehet, ha korán elkezdjük közösségbe szoktatni, lehetőség
szerint rábízni nagyszülőkre, rokonokra. Ilyenkor a gyermek elkezdi
megtanulni, hogy más közelében is jól érezheti magát, mindezt szófogadás
mellett.
Azoknak a szülőknek az esetében, akik ritkábban, a bemutató órán látják gyermeküket, azt javasoljuk, hogy beszéljenek az oktatóval. Kérdezzék meg, hogy ez a viselkedés mennyire jellemző az órákra. A tapasztalatok azt mutatják, hogy ez egy „rendkívüli” alkalom szokott lenni, így aggodalomra semmi ok.
Fontos még egy dolgot megemlítenünk. Az integetések, puszi dobások a szülőknek szólnak! Fogadjuk őket szeretettel, ne szóljunk a gyermekre, hogy figyeljen oda. Hagyjuk, hogy az oktató tegye meg ezt, hiszen például amíg figyel az órára, nincs semmi baj, ha néha kiinteget. Míg ha mindig rászólunk, sajnos nem az oktatóra, hanem még jobban ránk fog figyelni.
Szerencsére az úszástudás fejlődését a legtöbb bemutató óra esetében így is megtudjuk mutatni. Nagyon reméljük, hogy hasznos információkat olvastatok. Ne feledjétek, kérdésetekkel forduljatok bizalommal az oktatókhoz, koordinátorokhoz.
Miért viselkedik másként a gyerkőc?
Mikor
a gyermek tudja, hogy anya, apa figyeli, megpróbálja „produkálni
magát”, felhívni a figyelmet, hogy mindenki vele foglalkozzon. Ez vagy
rosszalkodással, vagy hisztizéssel érhető el a legkönnyebben. Jó
megoldás lehet, ha korán elkezdjük közösségbe szoktatni, lehetőség
szerint rábízni nagyszülőkre, rokonokra. Ilyenkor a gyermek elkezdi
megtanulni, hogy más közelében is jól érezheti magát, mindezt szófogadás
mellett.Hogyan is kapcsolódik ez az úszáshoz?
Egyes szülők csak a bemutató órákon, mások akár minden nap láthatják a gyermeküket úszás közben. Vannak gyerekek, akik nem foglalkoznak azzal, hogy ki nézi őket, azonban ez sajnos a ritkább eset. Az idő előre haladtával valószínűleg el tudnak majd vonatkoztatni attól, ha esetleg minden órát nyomon követ a szülő. Ha mégsem sikerülne, akkor esetleg próbáljuk meg, hogy nem nézzük őt, vagy csak úgy, hogy semmiképpen se lásson minket.Azoknak a szülőknek az esetében, akik ritkábban, a bemutató órán látják gyermeküket, azt javasoljuk, hogy beszéljenek az oktatóval. Kérdezzék meg, hogy ez a viselkedés mennyire jellemző az órákra. A tapasztalatok azt mutatják, hogy ez egy „rendkívüli” alkalom szokott lenni, így aggodalomra semmi ok.
Fontos még egy dolgot megemlítenünk. Az integetések, puszi dobások a szülőknek szólnak! Fogadjuk őket szeretettel, ne szóljunk a gyermekre, hogy figyeljen oda. Hagyjuk, hogy az oktató tegye meg ezt, hiszen például amíg figyel az órára, nincs semmi baj, ha néha kiinteget. Míg ha mindig rászólunk, sajnos nem az oktatóra, hanem még jobban ránk fog figyelni.
Szerencsére az úszástudás fejlődését a legtöbb bemutató óra esetében így is megtudjuk mutatni. Nagyon reméljük, hogy hasznos információkat olvastatok. Ne feledjétek, kérdésetekkel forduljatok bizalommal az oktatókhoz, koordinátorokhoz.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése