Különleges tehetségű gyerekek
Kik sorolhatók a különleges tehetségűek kategóriájába?
A meghatározások sokfélesége is jelzi, hogy komplex jelenségről van szó. Az egyik enciklopédikus összeállítás például a tehetséges gyerek definiálásakor különbséget tesz a tulajdonságorientált, a kognitív komponensre, valamint az eredményre orientáló modellek között. A tulajdonságorientált megközelítés szerint a különleges tehetségű tanulók nemcsak magas színvonalú teljesítményre képesek, hanem intellektuális kreativitással, speciális elméleti és vezetői képességekkel is rendelkeznek. A különleges tehetségű gyerekek kognitív modellezésekor a szakértők az IQ értékei helyett inkább az ún. QI-index, azaz az ismeretszerzés folyamatának minőségét jelző index nagyságát tekintik mérvadónak. A teljesítményorientált modell követői számára viszont kizárólag a tanulók elért eredményei bizonyítják valamely különleges tehetség meglétét. (...)Mások szerint azonban nem feltétlenül kapcsolható össze a rendkívüli teljesítmény a magas IQ-val, legalábbis e két jelenség közötti kapcsolat nem teljesen egyértelmű. A valamilyen téren rendkívüli teljesítményt produkáló gyerek ugyanis - akit a közvélemény sok esetben hajlandó csodagyermeknek tekinteni - nem feltétlenül rendelkezik átlagon felüli intellektuális képességekkel is. (...) Ugyancsak népszerű az, a különleges adottságokkal rendelkező gyerekekre vonatkozó definíció, amely szerint ezek a gyerekek kiemelkedő adottságuknak köszönhetően magas szintű teljesítményre képesek, és ennek megfelelően kiváló eredményeket is produkál(hat)nak, elsősorban a következő területeken: generikus intellektuális képességek, speciális elméleti fogékonyság, alkotó gondolkodás, vezetői képességek, vizuális és egyéb művészetek, pszichomotoros képességek.
Természetesen az elmúlt évtizedek során - mint annyi másban - a tehetség megítélésében is észrevehető változások történtek. A szakmában általánossá vált az a nézet, mely szerint a tehetség nem egydimenziós adottság, hanem olyan többdimenziós és többtényezős jelenség, amelyben a veleszületett intelligenciának ugyanúgy meghatározó szerepe van, mint a szocializációs folyamat bizonyos elemeinek.
Hogyan alakul(hat) ki valakiben a tehetség?
Arról, hogy a különleges tehetséggel kapcsolatban pusztán veleszületett jelenségről van-e szó, vagy valamiképpen szerephez jutnak benne a családi vagy egyéb környezeti tényezők is, rengeteg vita folyt és - bizonyos értelemben - folyik még ma is, de a témával foglalkozók többsége lényegében arra a következtetésre jutott, hogy mindkettőnek szerepe van benne, legfeljebb az arányok tekintetében vannak-lehetnek eltérések közöttük. Az utóbbi időben azonban a tehetség kialakulásában mintha a szakemberek nagyobb jelentőséget tulajdonítanának a társadalmi normák nevelés során való érvényesítésének. (...) A tehetség kialakulásában szerepet játszó környezeti elemek sorában érdemes megnézni azt is, hogy milyen szerepe lehet ebben a folyamatban - például - a családnak! Az egyik idézett szerző határozottan azt állítja, hogy nagy jelentősége van e téren a gyermek családon belüli pozíciójának; az ő megfigyelései szerint ugyanis sokkal nagyobb a valószínűsége annak, hogy a család elsőszülött gyermeke lesz különlegesen tehetséges, mint hogy ugyanannak a családnak a második, esetleg sokadik gyermeke. De a tehetség kialakulásában szerepe van - mondják - a megfelelő tanulói környezetnek is, amely feltételezi, egyebek között, az erre speciálisan felkészített pedagógusok11 közreműködését is. (...)Milyenek a tehetséges gyerekek?
(...) Egy felmérés adatai alapján egy képzeletbeli térképet állítottak össze, melyről leolvasható, hogyan élik meg a különleges tehetségű fiatalok saját helyzetüket. Ezen a térképen nyolc olyan jellemző tulajdonság jelenik meg, természetesen egyénenként változó arányban, amely általában mindegyikükben megvan: intellektuális fölény, szociális fölény, önelégültség, gyakorlottság, mások felől érkező tisztelet, szociális nyomás, idegenség, konformitásérzés. Ez a lista szintén eloszlatni látszik azt a feltételezést, mely szerint a nagyon tehetséges tanulókat társaik rendszerint kiközösítik maguk közül, illetve, hogy ők lennének azok, akik nem is kívánnak - legalább valamilyen szinten - a környezetükbe beilleszkedni.Miért nehéz a nagyon tehetséges gyerekeket tanítani?
Sok esetben valóban nem könnyű a nagyon tehetséges gyerekekkel együttműködni az iskolában. Különösen nehéznek mondják ezt a kisiskolások esetében, az általános iskola alsóbb osztályaiban. Ha ugyanis a pedagógusok ugyanannyit követelnek tőlük, mint amennyit az átlagtól, akkor ezek a gyerekek rendszeresen alulteljesítenek, ami egyrészt óriási pazarlás, másrészt könnyen elvezethet a tehetséges gyerekek elszürküléséhez. Ezért a szakirodalom mindenképpen a tehetséges gyerekekkel való külön foglalkozások szükségességét hangsúlyozza. Kérdés, van-e elegendő szándék és szakismeret ezeknek a feltételeknek a biztosításához. (...)Társadalmi összefogás a tehetséges gyerekekért
Mivel a szakemberek többsége egyetért abban, hogy a tehetséges gyerekek ügyének megnyugtató megoldása nem képzelhető el a szülők és a szociális környezet közreműködése nélkül, láthatóan e téren is egyre nagyobb szerephez jutnak az érdekelt feleket összefogó különféle nonprofit szerveződések. Ezek közül most csak a Washington állambeli NAGC-t20 említjük, azt a civil szerveződést, amely nemcsak a szülőket, a pedagógusokat, hanem a helyi lakóközösségi vezetőket is összefogja, küldetésnyilatkozatuk szerint "abból a célból, hogy foglalkozzanak a bizonyítottan tehetséges gyerekek különleges szükségleteivel, ahogy azokéval is, akik megfelelő oktatási tapasztalatok birtokában képesek kiemelkedő adottságaikat fejleszteni".(...) A különleges tehetségekkel való foglalkozást sem lehet kiemelni az oktatási rendszer egészéből és minden más kérdéstől függetlenül kezelendő jelenségnek tekinteni! Ha még hozzávesszük ehhez azt is, hogy különleges tehetségű gyerekek az alulteljesítők között is találhatók, még tovább szélesedik az érintettek köre. S mivel újabban a "tehetségpedagógia" külön fejezetet szentel a tehetséges lányoknak és a velük való foglalkozás specifikumainak is, akár azt is megfogalmazhatjuk, hogy tulajdonképpen az egész oktatási rendszernek, annak minden szereplőjének van feladata ezen a téren.
- Cikkünk Mihály Ildikónak az Új Pedagógiai Szemle című folyóiratban megjelent tanulmánya alapján készült.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése