Keresés: gyermekek orvosi cikkekben - Children medical articles: Search box

Loading

2015. július 29., szerda

A HÁLA ÉS EMLÉKEZÉS AZ ORVOSTUDOMÁNY ESKÜDTJEIRE AKIK LEKÜZDÖTTÉK AZ ELMULT SZÁZAD BORZALMÁT A JÁRVÁNYOS GYERMEKBÉNULÁST

Mint tehetetlen átélője és eleven tanúja az elmúlt századok tömeggyilkos járványainak amik millió számra szórták a halált a mindenkori reménységek a gyermekek soraikban.Sajnos én is a kimondhatatlan fájdalom és a tehetetlenség vérlázító érzésével kellet végignéznem az ártatlanok haláltusáját./diftéria,skarlát.járványos gyermekbénulás/Most  arról a csapat történetéről írok aki megvívta a XX dik század legnehezebb,legemberibb,legméltóbb  küzdelmét sok emberi és anyagi áldozattal és nemzetközi összefogással. Az ideológiák,izmusok,habrangy politikai bábuk meg sem említik őket pedig ez volt a történelem legnagyobb összefogása az emberi lét védelmében.
Legyen áldott és szent az emléke ezen csapat minden tagjának.
A betegség már egészen biztosan az ókorban is jelen volt, de csak a 19–20. században öltött járványos méreteket. Az első klinikai leírás Michael Underwood-tól származik, aki 1789-ben készített először feljegyzést a betegségről. Külön betegségként először Jakob Heine kezelte 1840-ben. A betegséget okozó poliovírust Karl Landsteiner azonosította 1908-ban. Az 1900-as évek elejétől nagyobb járványok törnek ki világszerte.Albert Bruce Sabin 1935-től a New York-i Rockefeller Intézet kutatóorvosaként kezdett foglalkozni a gyermekparalízissel. A második világháborúkitörése némileg lassította a fejlesztéseket. 1938-ban Franklin D. Roosevelt, – aki maga is a betegség titkolt áldozata volt – megalapította a Gyermekparalízis Nemzeti Alapítványt, amely célja a megfelelő védekezés megtalálása volt. 1949-ben Thomas H. WellerFrederick Robbins és John F. Enders amerikai kutatók sikerrel kitenyésztették a vírust Eredményeiket 1954-ben Nobel-díjjal ismerték el.
1952-ben az Egyesült Államokban az ország történek legnagyobb járványa tört ki (57 ezer eset, amely háromezer halálos áldozattal járt), ami elindította a nagy versenyt a betegség megelőzésének kidolgozásáért. 1955-ben április 12-én Dr. Jonas Salk bejelentette, hogy kifejlesztett egy vakcinát. A vakcina úgy készült, hogy ázsiai rhesusmajmok veseszövetében tenyésztettek ki poliovírust, amit azután formaldehiddel elöltek. Salk elsőnek saját magán, majd feleségén és három gyermekén próbálta ki az új oltóanyagot, amely a laborvizsgálatok alapján is sikeresnek bizonyult. Ezután példátlan méretű humán kísérletben tesztelték az oltóanyagot. A vizsgálatba 1 800 000 gyermeket vontak be, ezen felül 220 000 önkéntest, 64 000 iskolai és 20 000 egészségügyi alkalmazottat. A program költsége több, mint 5 millió dollár volt. A tesztelés azért igényelte a nagyszámú tesztalany bevonását, mert a poliovírus okozta betegség csak a megbetegedett személyek kis százalékánál okozott bénulást. A teszt sikere után megindult a Salk vakcina tömeggyártása, ami lehetővé tette a teljes lakosság immunizálásának megkezdését. Azonban április 25-én a frissen oltottak között bénulásos eseteket jelentettek. A gyors vizsgálat hamar kiderítette, hogy az öt nagy gyártó egyike, a Cutter Laboratories termékével oltottaknál jelentkezett a váratlan komplikáció, amely változatot aztán két nap múlva visszahívták a forgalomból. Május 8-án leállították az oltásokat. Június 23-án az Amerikai Közegészségügyi Szolgálat jelentése szerint a beoltottak közül 149 fertőzött személyt találtak, akik közül hatan elhunytak. A lefolytatott vizsgálatok után végül nem marasztaltak el senkit sem ez ügyben. Ez az úgynevezett „Cutter-incidens” visszavetette a Salk féle vakcina iránti érdeklődést.
Sabin némi késéssel 1957-re mindhárom bénulást okozó vírustípusból sikeresen létrehozott egy legyengített, de élő törzset. Az így kifejlesztett Sabin-csepp szájon át adható védekezés volt, ami a bélfalon megakadályozta tartósan a vírus szaporodását. Azonban egyes körökben komoly ellenérzést váltott ki, hogy Salk módszerével szemben végső soron a rettegett vírusból élő törzseket juttatott Sabin a szervezetbe. Elsőként Kubában és Szovjetunióban próbálták ki. (A szovjet kutatásokat Mihail Csumakov-al végezte). Végül Sabin-cseppet 1960-tól engedélyezték az Egyesült Államokban és 1962-ben kapott szabadalmat.
Négy évvel a Salk-vakcina bevezetése után kutatók kimutatták, hogy egyes rhesusmajmok véséséjeben egy, az emberben is terjedni képes vírus, SV40 található. A feltételezések szerit e vírus rákkeltő hatású is lehet. Habár a US Public Health Service nem volt meggyőződve a vírus ártalmasságáról, 1961-ben mégis a problémás vakcina fokozatos kivonásáról döntött. Az új oltóanyag előállításakor már a rhesusmajmok helyett a vírusmentes amerikai szürkemajmokat használták fel. Mint később kiderült, a Sabin-cseppek egy része is fertőzött volt a majomvírussal. Hazánkban 1931, 1954, 1957, 1959-ben alakult ki súlyosabb járvány. 1957-ben 2334 bénulás történt, amely 143 esetben végződött halállal.



#1 Dr.BauerBela

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése