Vártak,
vagy nem vártak, amikor megszülettél?
Vártak,
vagy nem vártak, amikor megszülettél?
Fogantatásunk körülményei hatást
gyakorolnak sorsunkra. Szüleink lényünkkel kapcsolatos érzelmeit, elvárásait
jelentősen befolyásolja az, hogy fogantatásunk
tervezett volt, vagy csak egy véletlen „baleset”.
Hogyan befolyásolja
személyiségünket, sorsunkat, hogy nem várt vagy tervezett gyerekként
születtünk-e meg?
Úgy vártalak…
Úgy vártalak…
A legideálisabb és legörömtelibb helyzet az, ha mindkét szülő
által tudatosan akart és tervezett babaként születtünk,
és a nemünket is gond nélkül elfogadták.
Amikor a szülők várják, akarják a gyereket, de
vetélés vagy más biológiai problémák miatt csak második, harmadik, vagy
többedik kísérletre sikerül a baba, akkor a szülők számára a világra jött
kicsi még értékesebb, ha nem egyenesen igazi csoda lesz.
A történelem során nem egyszer volt példa rá, hogy a gyereket, akire hosszú évekig vártak a szülők már a világra jötte előtt különleges sorsra szánták, vagy Istennek ajánlották.
A történelem során nem egyszer volt példa rá, hogy a gyereket, akire hosszú évekig vártak a szülők már a világra jötte előtt különleges sorsra szánták, vagy Istennek ajánlották.
A szülők a sokat várt
gyermeket hajlamosak még inkább különlegesként
kezelni, ugyanakkor a korábbi kudarcok miatt sokkal inkább féltik, óvják
mindentől. Gyakran burokba nevelik,
amelynek az lehet a következménye, hogy a gyerek felnőve bizonytalan,
önállótlan, naiv lesz, és a szülőkről való leválás is nem vagy csak nehézségek
árán valósul meg. Fokozottan igaz ez akkor, ha a babának már a születés után
valamilyen betegséggel kell megküzdenie.
Vis maior gyerekek
Amikor a terhesség egy
„becsúszott, véletlen” eredménye, akkor egy ideig kétséges a kicsi sorsa – a
szülők tépelődnek, hogy megtartsák-e.
A véletlen, nem tervezett
gyerek keresztülhúzhatja a szülők számításait, megakadályozhatja
karrier terveiket, nem várt anyagi terheket róhat rájuk. A fiatal pár, illetve
az anya döntését a leendő nagyszülők felől tapasztalt nyomás, elvárás is
befolyásolja, nehezíti.
Régen nagy szégyennek számított leányanyának lenni, ami sokszor azzal járt, hogy az anya és a nagyszülők is úgy tekintettek a kicsire, mint egy szégyenfoltra, sokszor titkolták, rejtegették származását.
Régen nagy szégyennek számított leányanyának lenni, ami sokszor azzal járt, hogy az anya és a nagyszülők is úgy tekintettek a kicsire, mint egy szégyenfoltra, sokszor titkolták, rejtegették származását.
És persze, hogy az sem mindegy, hogy az apa
hajlandó-e vállalni a gyerekét, és részt venni az életében.
Akárhogyan is: a véletlen gyerekre
már magzat korában gyakran úgy tekintenek, mint „minden gondom – forrására”, és
ez a hozzáállás akár egész életén keresztül végig kísérheti. Az ilyen kisgyerek
sokszor megkapja közvetett, vagy közvetlen formában, hogy „veled csak a gond
van”. Akár, ha egy gyermekbetegséget kap el, akár, ha elfelejt valamit elvinni
az iskolába.
Minél nagyobb áldozatnak, gondnak érzik a szülők a gyerek
vállalását, és ez által a szabadságuk, függetlenségük
korlátozását, a karrierről, terveikről való lemondását, annál valószínűbb, hogy
születése után ezt a gyerekre is kivetítik valamilyen formában.
A nem kívánt gyermekkel lekezelően, kevésbé
kedvesen bánnak. Éreztetik vele, hogy nem fontos: „csak annak
köszönheted az életed, hogy kiszakadt a gumi”.
A nem kívánt gyerek már puszta létezésével
kényelmetlenség érzést kelt a szüleiben, és arra emlékezteti
őket, hogy „mi lett volna, ha…”.
És persze, ez a meg nem élt, kényszerből feladott jövőkép annál fényesebbnek, sikeresebbnek tűnik képzeletükben, minél kevésbé fogadják el a jelent, minél inkább azt érzik, hogy ott, akkor nem ők döntöttek, hanem csak a körülmények szerencsétlen áldozatai voltak. Sok kisgyerek megkapja élete során, hogy „miattad kellett otthon maradnom”, „kettétörted a karrierem”, „miattad kellett feleségül mennem apádhoz /elvennem anyádat”.
És persze, ez a meg nem élt, kényszerből feladott jövőkép annál fényesebbnek, sikeresebbnek tűnik képzeletükben, minél kevésbé fogadják el a jelent, minél inkább azt érzik, hogy ott, akkor nem ők döntöttek, hanem csak a körülmények szerencsétlen áldozatai voltak. Sok kisgyerek megkapja élete során, hogy „miattad kellett otthon maradnom”, „kettétörted a karrierem”, „miattad kellett feleségül mennem apádhoz /elvennem anyádat”.
Amikor a gyermek fogantatása bár véletlennek tűnik, de
mégsem az, mert az egyik szülő így akarja magához
kötni a másikat, akkor az „átvert” fél gyakran úgy tekint a kicsire, mint
„bepalizhatóságának bizonyítékára”, és a gyerekre vetíti ki a másik szülő iránt
érzett haragját, megvetését.
A nem várt, nem tervezett gyermekekből felnőve
gyakran válik szorongó, bűntudatos ember. Valamilyen
megmagyarázhatatlan okból eleve értéktelennek, haszontalannak
vagy szerethetetlennek érzik magukat.
A fentiek talán túlzásnak, szélsőséges
reakcióknak tűnhetnek. Sokszor szerencsére a szülők hamar megbékélnek a kis
jövevénnyel, sőt – kezdeti hezitálásuk érzéseik miatti bűntodat, lelkifurdalás
hatására – még nagyobb szeretettel veszik körül.
Fontos azonban megérteni, hogy mindenkiben él
egy gyermek, és hogy ezeket az üzenetek a szülők a
Gyermeki énjükből közvetítik, vagyis abból az Énjükből, amelyik fenyegetve,
megfosztva érzi magát a kisbaba megjelenésével.
Ez persze Téged talán most nem vigasztal, ha
hasonló üzeneteket, reakciókat kaptál a szüleidtől. Viszont éppen
azért, mert nem kaptad meg azt a feltétel nélküli szeretetet és
fogadtatást, ami minden kisgyereknek kijár, nagy valószínűséggel a Te
belső gyermeked is megsérült.
Ha nem gyógyítod meg, akkor te is hasonló
üzeneteket adhatsz a saját meglévő vagy leendő gyermekeidnek. Hangsúlyozom,
hogy NEM TUDATOS módon, hanem tudattalanul, ami azért veszélyes, mert nehezebb
felismerni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése