Cellulitisz
A cellulitisz a bőrben és a közvetlenül alatta
elhelyezkedő szövetekben tovaterjedő bakteriális fertőzés.
Több különböző baktérium okozhatja; leggyakrabban a
Streptococcus fajok. A Streptococcusok gyorsan terjednek a bőrben, mivel olyan
enzimet termelnek, mely károsítja a szövetnek azt a képességét, hogy korlátozza
a fertőzés terjedését. Staphylococcus fertőzés szintén okozhat cellulitiszt,
mint ahogyan sok más baktérium is, főleg emberi vagy állati harapás, illetve
vízben vagy szennyben történt sérülés után.
A baktériumok általában vakarás, szúrás, égés és
bőrbetegség (például bőrgyulladás) okozta apró hámsérüléseken át jutnak be a
bőrbe. Vizenyős (ödémás) bőrterületek különösen érzékenyek.
Cellulitisz kialakulhat a bőr nyílt sérülése nélkül is.
Panaszok, tünetek és szövődmények
A cellulitisz leggyakoribb az alsó végtagon, de bárhol
megjelenhet. Az első tünetek: a bőrterület kivörösödése, fájdalma és
nyomásérzékenysége. Ezeket egyrészt maguk a baktériumok, másrészt a szervezet
fertőzéssel szembeni védekezése okozza. Az érintett bőrterület meleggé, enyhén
duzzadttá és kissé olyanná válik, mint a narancshéj. Megjelenhetnek rajta apró
illetve nagyobb folyadékkal teli hólyagok (vezikulák, bullák). Az orbánc (
eriszipelász ) a sztreptokokkusz cellulitisz egyik formája, melyben a bőr élénk
vörössé és szemmel láthatóan duzzadttá válik a szélek kiemelkedésével. A bőr
duzzanata a fertőzés által elzárt nyirokerek miatt alakul ki.
Legtöbb emberben a cellulitisz csak enyhe betegséget
okoz, de előfordul, hogy láz, hidegrázás, szapora szívverés, fejfájás, alacsony
vérnyomás és zavartság kíséri.
A fertőzés terjedésekor a közeli nyirokcsomók
megnagyobbodhatnak, és nyomásérzékennyé válhatnak (limfadenitisz). Más
szövődményei is lehetnek a betegségnek: a nyirokutak gyulladása (limfangitisz, bőrtályog és
a kórokozók véráramba jutása (szepszis .Az azonos területen ismétlődő
cellulitisz, különösen az alsó végtagon, károsíthatja a nyirokereket, és ezzel
a szövetek tartós duzzanatát hozhatja létre.
Kórisme és kezelés
Az orvos a cellulitisz diagnózisát általában a megjelenés
és a tünetek alapján állítja fel. Vérből, gennyből vagy szövetmintából történő
laboratóriumi baktériumazonosítás általában nem szükséges, hacsak nem súlyos
betegségről van szó. Előfordul, hogy az orvosnak vizsgálatokat kell elvégeznie
ahhoz, hogy elkülönítse a cellulitiszt a tüneteiben hasonlóan jelentkező alsó
végtagi mélyvénás trombózistól. Azonnali antibiotikus kezeléssel
megakadályozható a fertőzés gyors átterjedése a véráramba és a belső szervekbe.
Az antibiotikumok közül a dikloxacillin és a cefalexin hatásos mind a
sztreptokokkuszok, mind pedig a sztafilokokkuszok ellen. Enyhe esetben szájon
át szedhető az antibiotikum; gyorsan terjedő cellulitisz, magas láz vagy egyéb
súlyos fertőzésre utaló jel esetén gyakran intravénásan kap a beteg
antibiotikumot. Az érintett testrészt lehetőleg nyugalomba kell helyezni, és a
duzzanat csökkentése céljából fel kell polcolni. Hűvös, nedves borogatás
enyhítheti a fertőzött terület panaszait.
Néhány napos antibiotikumos kezelés után a cellulitisz
tünetei általában megszűnnek, bár a baktériumok pusztulása és szövetkárosító
anyagok felszabadulása miatt a tünetek a javulás előtt gyakran súlyosbodnak.
Ilyenkor a szervezet a baktériumok elpusztulása ellenére tovább védekezik. Az
antibiotikumos terápiát a tünetek megszűnése ellenére minimum 10 napon át kell
folytatni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése