Keresés: gyermekek orvosi cikkekben - Children medical articles: Search box

2015. július 11., szombat

MEGPRÓBÁLTATÁSAIM ÖSVÉNYEI

MEGPRÓBÁLTATÁSAIM ÖSVÉNYEI
Az egész szakmai létem egy meghatározója volt  az állandó,mindennapos feszültségi,állapot, amelynek oka a felfokozott felelősség tudat, azért hogy ne kísérjen  egész életemen keresztül a lelkiismeret furdalás hogy egy esetleges szakmai ballépés miatt valakinek életre szóló szenvedést okoztam. Ez az állandó gyötrelmi állapot  jogosít fel bennünket orvosokat arra, hogy a mindenkori társadalmaktól kellő megbecsülést igényeljünk. Amikor befejeztük a hat évig tartó tanulmányainkat az orvostudományi egyetemen, tisztában voltunk azzal hogy egy egész életre szóló áldozatos munka tisztességével kötöttünk szerződést. Most ahogy visszatekintek majdnem hatvan év gyakorló orvosi tevékenységemre úgy vélem hogy nem kellőképpen számoltam azokkal a mindennemű  gyötrelmekkel amire hivatásom maradéktalan érzelmi világa kötelezett. A Hippokráteszi eskü talajáról dobbantottam és a végjátékban bele kellett nyugodnom abba a ténybe hogy az állandóan negatív irányba változó történelmi események  kihatással lesznek emberi, orvosi létem napjaira. Mint az egészségügy közkatonája aki az első vonalban gyakorolta hivatását szeretném leírni hosszú orvosi ténykedésem néhány mozzanatát,annak a bizonyítására hogy voltak méltó és áldozatos pillanatok amik igazolták orvosi hitünk méltányos tisztességét.
Az első munkahelyem egy hegyekkel körülvett völgykatlanba elhelyezkedő 11 km hosszan terjedő bányaközpont volt. Öt éven keresztül igyekeztem a lehetőségek és emberi helytállásomon keresztül gondozni ezen helység lakóinak az egészségi állapotát, a születéstől az elmúlásig. A téli hónapokban sokszor 2 méteres hó szigetelt el bennünket a külvilágtól,Ilyenkor mindenkivel csak az történhetett amit a lehetőségekhez mérten jómagam tudtam segíteni szenvedő embertársaimnak. A lakásom ablakához volt támasztva  egy tölgyvessző amit az éjszakai sürgősségi  esetek alkalmával riasztásomra használtak. Ez maradt orvosi létem örökös riasztó vesszője ami mindvégig figyelmeztetett arra hogy amikor hívnak menned kell. A keskeny hó ösvényeken megtett olykor több kilométeres utak a szenvedő beteghez, vagy egy születendő új élethez  számos esetben nagy fizikai megterhelés volt. A férfiak korai halálozása/5o év körül/a szakmai ártalmak miatt/tuberkulózis/ a számtalan bányaszerencsétlenség amik, gyakran halálos kimenetelűek voltak, mind megannyit átélve az állandó elszámolási kényszer hatása alatt éltem.  Minden szerencsétlenséghez le kellet menjek az önkéntes mentőcsapattal a föld fekete, sötét, rohadt gyomrába, ahonnan soha nem lehetett tudni hogy van-e visszatérés. Elsősegélynyújtás volt a feladatom,azok számára akik vagy bányaomlás,robbanás sérültjei vagy áldozatai voltak.
Ezek a leírhatatlan drámai helyzetek sajnos gyakran megismétlődtek. Olykor amikor beöltözve a mentőtársaim sajátos öltözékébe a tett helyére érkeztünk és megkezdtük a mentési munkálatokat-a karbid lámpa-imbolygó fényénél mindig CRONIN-RÉZTÁBLA A KAPU ALATT című műve jutott eszembe és arra gondoltam hogy a helyzetek amit átéltem sokszor sokkal megrázóbb képet mutattak Ezek az emberek magukban belenyugodtak az elmúlás gondolatába,kemények,szókimondók,de ugyanakkor szavatartók voltak,értékelték a feléjük nyújtott segítő kéz értékét és rangját Ez a hely volt életem legtanulságosabb iskolája,itt okultam a legtöbbet az emberi küzdelem,becsület,az adott szó kimondott értékéről és a szolidaritás legszebb példáiból. Tanúja voltam a drámai emberi sorsoknak, a vigasztalanság határain mozgó kilátástalanságból való kilábalások számos példájának. Sors és jellemformáló volt az életemben ez az élményanyag.
A későbbi időkben már más jellegű és szakmai szintű gondok vettek körül sajátos igényeikkel.
Minden orvos,köztük jómagam is, az életéből 4-5 évet ügyeletben tölt el, amikor is 24 órán át benn van a kórházban és ellátja a sürgősségi eseteket. Az ügyelet a mi fogalomkörünkben egyenlő a -Fehér éjszakákkal-amikor is nem a fizikai megterhelés,az igénybevétel szolgáltat ki bennünket annyira a tűrésküszöb kénye-kedvének,hanem azok a betegek akik katasztrofális állapotban kerülnek a kórházba,és az orvosi lelkiismeretünket,felelőségünket küzdelmünket teszi próbára egy emberi élet megmentéséért,vívott küzdelemben  Ilyenkor mindig élet-halál harc folyik aminek te vagy a főszereplője. Te vagy a döntéshozó és a megfellebbezhetetlen felelős is egyben, egy emberi lét fölött. Ezek a helyzetek azok, amikor a döntés tennivalóiról, sokszor néhány másodperc már meghatározó.. Egyedül vagy,és nem kapsz még egy jelzésértékű segítséget sem-magyarul mondva élet-halál ura vagy a szó, a felelősség drámai értelmében..
A várakozás idegtépő feszültsége, a javulás első tüneteinek megjelenése-a betegnél az első szavak,szemnyitás, vagy hajnal felé az első mosoly a ami kisimítja az összeráncolt homlokokat-a hangulat hogy ismét győzött az élet,és a szív koszorúserek is kitágulnak,és a verejtékező homlokok is kisimulnak.
A mindennapi betegellátás gondjai   amivel a szülők megbíztak egész életem folyamán, átszőtték az emberi nyugalmam csendjét és az erkölcsi teher vállalás minden lépésemet végigkísérte.
P.S.Soha nem történt meg az velem hogy azok akik hozzám fordultak segítségért megkérdezzék tőlem,hogy mi a nemzetiségem,vallásom,társadalmi szemléletem netalán politikai hóbortom.
Jelen írásom tartalmaz egyes kiemeléseket az –Alkotás kényszere –című elektronikus szerkesztésű könyvemből.

.


#1 Dr.BauerBela

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése