MEGPRÓBÁLTATÁSAIM
ÖSVÉNYEI
Az egész szakmai
létem egy meghatározója volt az állandó,mindennapos
feszültségi,állapot, amelynek oka a felfokozott felelősség tudat, azért hogy ne
kísérjen egész életemen keresztül a lelkiismeret
furdalás hogy egy esetleges szakmai ballépés miatt valakinek életre szóló szenvedést
okoztam. Ez az állandó gyötrelmi állapot jogosít fel bennünket orvosokat arra, hogy a
mindenkori társadalmaktól kellő megbecsülést igényeljünk. Amikor befejeztük a
hat évig tartó tanulmányainkat az orvostudományi egyetemen, tisztában voltunk
azzal hogy egy egész életre szóló áldozatos munka tisztességével kötöttünk
szerződést. Most ahogy visszatekintek majdnem hatvan év gyakorló orvosi
tevékenységemre úgy vélem hogy nem kellőképpen számoltam azokkal a mindennemű gyötrelmekkel amire hivatásom maradéktalan
érzelmi világa kötelezett. A Hippokráteszi eskü talajáról dobbantottam és a
végjátékban bele kellett nyugodnom abba a ténybe hogy az állandóan negatív
irányba változó történelmi események kihatással lesznek emberi, orvosi létem
napjaira. Mint az egészségügy közkatonája aki az első vonalban gyakorolta
hivatását szeretném leírni hosszú orvosi ténykedésem néhány mozzanatát,annak a
bizonyítására hogy voltak méltó és áldozatos pillanatok amik igazolták orvosi
hitünk méltányos tisztességét.
Az első
munkahelyem egy hegyekkel körülvett völgykatlanba elhelyezkedő 11 km hosszan
terjedő bányaközpont volt. Öt éven keresztül igyekeztem a lehetőségek és emberi
helytállásomon keresztül gondozni ezen helység lakóinak az egészségi állapotát,
a születéstől az elmúlásig. A téli hónapokban sokszor 2 méteres hó szigetelt el
bennünket a külvilágtól,Ilyenkor mindenkivel csak az történhetett amit a
lehetőségekhez mérten jómagam tudtam segíteni szenvedő embertársaimnak. A
lakásom ablakához volt támasztva egy
tölgyvessző amit az éjszakai sürgősségi esetek alkalmával riasztásomra használtak. Ez
maradt orvosi létem örökös riasztó vesszője ami mindvégig figyelmeztetett arra
hogy amikor hívnak menned kell. A keskeny hó ösvényeken megtett olykor több
kilométeres utak a szenvedő beteghez, vagy egy születendő új élethez számos esetben nagy fizikai megterhelés volt.
A férfiak korai halálozása/5o év körül/a szakmai ártalmak miatt/tuberkulózis/ a
számtalan bányaszerencsétlenség amik, gyakran halálos kimenetelűek voltak, mind
megannyit átélve az állandó elszámolási kényszer hatása alatt éltem. Minden szerencsétlenséghez le kellet menjek az
önkéntes mentőcsapattal a föld fekete, sötét, rohadt gyomrába, ahonnan soha nem
lehetett tudni hogy van-e visszatérés. Elsősegélynyújtás volt a feladatom,azok
számára akik vagy bányaomlás,robbanás sérültjei vagy áldozatai voltak.
Ezek a
leírhatatlan drámai helyzetek sajnos gyakran megismétlődtek. Olykor amikor
beöltözve a mentőtársaim sajátos öltözékébe a tett helyére érkeztünk és
megkezdtük a mentési munkálatokat-a karbid lámpa-imbolygó fényénél mindig
CRONIN-RÉZTÁBLA A KAPU ALATT című műve jutott eszembe és arra gondoltam hogy a
helyzetek amit átéltem sokszor sokkal megrázóbb képet mutattak Ezek az emberek
magukban belenyugodtak az elmúlás gondolatába,kemények,szókimondók,de
ugyanakkor szavatartók voltak,értékelték a feléjük nyújtott segítő kéz értékét
és rangját Ez a hely volt életem legtanulságosabb iskolája,itt okultam a
legtöbbet az emberi küzdelem,becsület,az adott szó kimondott értékéről és a szolidaritás
legszebb példáiból. Tanúja voltam a drámai emberi sorsoknak, a vigasztalanság
határain mozgó kilátástalanságból való kilábalások számos példájának. Sors és
jellemformáló volt az életemben ez az élményanyag.
A későbbi időkben
már más jellegű és szakmai szintű gondok vettek körül sajátos igényeikkel.
Minden orvos,köztük
jómagam is, az életéből 4-5 évet ügyeletben tölt el, amikor is 24 órán át benn
van a kórházban és ellátja a sürgősségi eseteket. Az ügyelet a mi
fogalomkörünkben egyenlő a -Fehér éjszakákkal-amikor is nem a fizikai
megterhelés,az igénybevétel szolgáltat ki bennünket annyira a tűrésküszöb
kénye-kedvének,hanem azok a betegek akik katasztrofális állapotban kerülnek a
kórházba,és az orvosi lelkiismeretünket,felelőségünket küzdelmünket teszi
próbára egy emberi élet megmentéséért,vívott küzdelemben Ilyenkor mindig élet-halál harc folyik aminek
te vagy a főszereplője. Te vagy a döntéshozó és a megfellebbezhetetlen felelős
is egyben, egy emberi lét fölött. Ezek a helyzetek azok, amikor a döntés
tennivalóiról, sokszor néhány másodperc már meghatározó.. Egyedül vagy,és nem
kapsz még egy jelzésértékű segítséget sem-magyarul mondva élet-halál ura vagy a
szó, a felelősség drámai értelmében..
A várakozás
idegtépő feszültsége, a javulás első tüneteinek megjelenése-a betegnél az első
szavak,szemnyitás, vagy hajnal felé az első mosoly a ami kisimítja az
összeráncolt homlokokat-a hangulat hogy ismét győzött az élet,és a szív
koszorúserek is kitágulnak,és a verejtékező homlokok is kisimulnak.
A mindennapi
betegellátás gondjai amivel a szülők megbíztak egész életem
folyamán, átszőtték az emberi nyugalmam csendjét és az erkölcsi teher vállalás
minden lépésemet végigkísérte.
P.S.Soha nem
történt meg az velem hogy azok akik hozzám fordultak segítségért megkérdezzék
tőlem,hogy mi a nemzetiségem,vallásom,társadalmi szemléletem netalán politikai
hóbortom.
Jelen írásom
tartalmaz egyes kiemeléseket az –Alkotás kényszere –című elektronikus
szerkesztésű könyvemből.
.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése