Keresés: gyermekek orvosi cikkekben - Children medical articles: Search box

Loading

2015. július 4., szombat

JUCIKA A BARÁTNŐM

JUCIKA A BARÁTNŐM

Mi gyermekgyógyászok a verbális kommunikáció kialakulása után már több teret nyerünk a gyermekkel való kapcsolatteremtés lehetőségeit tekintve. Ha már meg tudjuk kérdezni hogy kit szeret a legjobban,vannak e barátai,szokott e verekedni,van kis kutyája vagy macskája,szereti e a lekváros derelyét és ezekre meggyőző választ kapunk ez még egy lépés egy előlegezett barátság érdekében. A nagyobb gyermekekkel úgy beszélek mint egy felnőttel. Egyéni személyes véleményüket kérem a mindennapi családi vagy iskolai történésekről. Ezekre a kérdésekre meglepő tájékozottsággal és naiv őszinteséggel válaszolnak. Olykor olyan intimitásokat mondanak el amikért már majdnem pironkodnom kell a szülők előtt. Ez az Ő önérzetüknek a győzelme-mert nekik otthon mindig azt mondják –hogy Te gyermek vagy nem értesz és ne szólj bele. Számomra mindig felejthetetlen marad az a –diadalittas tekintet amit a szülők felé irányítanak ilyenkor és ezzel közlik velük –hogy látjátok Ez emberi módon beszélt velem. Ilyen barátnőm volt nekem Jucika a 4 éves leányka aki az osztályunkra volt beutalva és a barátságunk kezdő epizódja a következőképpen zajlott le-Egy reggel az addig csak beteg orvos kapcsolatban lévő Jucika állt a kórterem ajtófélfájának támaszkodva megfogta a köpenyem szélét és a következőket mondta-idefigyelj doktor bácsi én ezt neked adom/a kezében egy két lejes pénzérmét szorongatott/ha megcsinálod a kimenőmet. Hirtelen nem tudtam hogy lereagálni a szitut,mert ezen esetben hiába kezdtem volna egy hosszadalmas orvos-etikai dumába Jucikának ez kevés lett volna. Igy hát ezt válaszoltam:ez kevés,gyűjtsél hozzá még valamit aztán még beszélgetünk. De őszintén szólva mellbevert a dolog mármint azért is hogy a kis gyermekek is tudják hol kell a csengőt rázni az egészségügyben. A következő nap egy nehéz ügyeletem volt és ebéd után ledőltem a heverőre az ügyeletes szobába. Egy adott pillanatban valaki motoszkált az ügyeletes szoba ajtókilincsénél,kinyílt az ajtó és megjelent a reggeli megvesztegetőm Jucika. Megkérdezett-odafekhetek melléd,hát persze válaszoltam. Ezzel megkezdődött egy  Jucika monológ ami örök értékű marad egész életemben. Elcsevegte nekem az egész családjának a  szerinte tisztázatlan kérdéseit-pl-hogy anyuka miért mondja apának hogy te részeg disznó,mert nekik is van disznójuk és egyiket sem látta dülöngélve-hogy miért csapkodja apa a tányért a földhöz amikor köménymaglevest főz anya,pedig a tányérból enni szoktak-meg hogy amikor apa puszilgatja anyát,anya mindig azt mondja apának hogy vén gazember vörös róka-pedig én még nem is láttam rókát a ház körül-meg amikor jött hozzánk Zsóka tánti és apa meglátta a kapuba azt mondta-már megint itt van ez a vén kurva,biztos megint pénzt akar kérni. De ez már nem is kurva hanem ringyó.Doktor bácsi mond meg nekem hogy mi az a ringyó. Erre a szövegre már én is megfordultam a heverőn mert úgy gondoltam hogy nem mindennapi élménybe van részem. Igy is történt mert Jucikából feltartózhatatlanúl folyt az ámulatba ejtő szöveg, megjegyzem miközben a köpenyem legfelső gombját már lecsavarta. Közben azon gondolkoztam hogy a legegyszerűbb lenne Jucikának megcsinálni a kimenőjét azzal a javaslattal hogy adjanak felvilágosítást az erre illetékesek,mert én ilyen jellegű feladatra nem vállalkozhatok
#1 Dr.BauerBela

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése