Mit kell tudni a
szívritmuszavarokról ?
Az egészséges emberi szív szabályos
időközönként, percenként átlag 70-szer húzódik össze. Ez biztosítja a szervezetben az
egyenletes vérkeringést. Normális vérkeringés esetén a szívösszehúzódások
lökésszerű áramlást biztosítanak az erekben, és ezt a lüktetést (más néven
pulzust) tapintani lehet, tehát meg is számolhatjuk.
Természetesen az igényeknek megfelelően az
összehúzódások száma széles határok között változik. Ha alszunk, nyugalmi körülmények
között a 40/perc körüli pulzusszám is normális, de fizikai terhelés esetén a
szívverések száma egy 20 éves felnőttnél még a 200/perc értéket is elérheti. 20
éves felnőttnél ez az életkori maximális pulzusszám. Évek múlásával ez
fokozatosan csökken (évente egyet), így 70 éves korban már csak 150/perc.
A szabályos szívműködés feltétele
többek között, hogy a ritmust kiváltó és az ingerületet vezető egységek a
szívben egészségesek legyenek, és a működésükhöz szükséges tápanyagok, oxigén
is rendelkezésre álljon, illetve olyan káros anyagok, melyek gátolják vagy
kóros mértékben fokozzák a működésüket, ne legyenek a szervezetben.
A
szabályos szívműködés
A
szabálytalan szívműködés - ritmuszavar
A ritmuszavar az esetek egy részében
egészséges egyéneken, egészséges szíven is felléphet. Kialakulásában számtalan tényező
játszhat szerepet, így a fokozott lelki terhelés, divatos szóval a stressz, a
különböző izgatószerek (kávé, alkohol, dohányzás, újabban a kábítószerek), de a
nagyfokú kifáradás is. Egészséges szíven más szerv működészavara, betegsége is
sokszor okoz ritmuszavart, mint például a pajzsmirigy-túlműködés, bizonyos vesebetegségek
következtében kialakuló kálium- vagy magnéziumhiány, esetleg túlsúly,
cukorbetegségben a vér vegyhatásának megváltozása, az agyalapi mirigy vagy a
mellékvese bizonyos betegségei. Sokszor a tüdőbetegség következményeként
kialakuló légzészavar a rossz oxigénellátáson át vagy a szív megnövekedett
igénybevételén keresztül idéz elő kóros szívműködést. Néhány gyógyszer közvetve
vagy közvetlenül okoz ritmuszavart, nemegyszer a szívizomzat károsodásával
együtt, éppezért elengedhetetlenül fontos, hogy a kiváltó okot tisztázzuk. Ha
ilyet találunk, az ok megszüntetése legtöbbször a ritmuszavar megszüntetését is
eredményezi és külön kezelés nem szükséges. Más esetekben gyógyszeres
terápiával segítünk, illetve védjük a szívet az esetleges nemkívánatos károsodástól.
A ritmuszavarok másik csoportja
veleszületett vagy szerzett szívbetegséghez társul, illetve önálló formában
minden külön ok nélkül is jelentkezhet. Ez utóbbiak nagy hányada ártalmatlan,
úgynevezett jóindulatú ritmuszavar, ennek ellenére sokszor nagyon kellemetlen,
néha a mindennapi életet is zavaró módon jelentkezhet. Csupán ilyen esetekben
alkalmazunk gyógyszeres kezelést, illetve néha sebészi beavatkozásokkal
megváltoztatjuk az ingerület terjedését a szíven belül. Ha szükséges, speciális
ritmusszabályozó készülék (pacemaker) beültetésére kerül sor. Veleszületett
szívbetegségek már legtöbbször születés után vagy gyermekkorban felismerésre
kerülnek, így felnőttkorban ritkán okoznak diagnosztikai nehézséget.
A szerzett szívbetegségeknek két nagy
csoportját kell elkülöníteni. Egyik a billentyűbetegségek, másik a
koszorúér-betegség. Az előbbi legtöbb esetben skarlát (vörös, Scharlach) következménye volt,
de ma már jelentősége egyre csökken. Sajnálatos módon számítani kell a
kábítószerezés következtében kialakuló billentyűbetegségre, sőt, újabban a
különböző, néha nem épp a leghigiénikusabb helyeken alkalmazott
"testékszerek" következtében fellépő szívbillentyű-fertőzésre is.
A
szerzett szívbetegségek leggyakoribb formája a koszorúér-betegség, melynek legismertebb
csoportja a szívinfarktus és a vele vagy nélküle jelentkező angina pectoris.
Ilyen esetben a ritmuszavar oka a szívizomzat nem megfelelő vérellátása, mely a
szív erejének csökkenése mellett többek között veszélyes, rosszindulatú
ritmuszavar kialakulását is előidézi. Az előbb említett két csoporton kívül
létezik még a szívizombetegség is, mely néha genetikai okkal függ össze, tehát
örökletes.
Másik nagyon gyakori ok a nem kellően
kezelt, sokszor kezeletlen magas vérnyomás. Ez utóbbi hosszú időn át a
panaszmentes betegnél rendkívül súlyos mértékben tudja károsítani a szívet, és
a panaszok fellépésekor már jóvátehetetlen károsodással találkozik a
kardiológus. Éppen ezért
nem győzzük kellően hangsúlyozni, hogy a vérnyomás korrekt beállítása nem
csupán orvosi "hobbi" vagy hiúsági kérdés, hanem igenis a súlyosabb
szövődmények elkerülésének egyetlen lehetősége. Ugyanez vonatkozik a
koleszterinszint normalizálására is. A következő csoport az alkoholos
szívbetegség. Nem kell ahhoz alkoholistának lenni, hogy a rendszeresen
elfogyasztott, néha nem is nagy mennyiségű alkohol végzetes szívizombetegséget
idézzen elő. Sajnos van még sok olyan betegség, ami az egész szervezetet érinti
és ennek részeként a szívet is megbetegítheti, de ezek előfordulása az eddig
említett csoportokhoz képest viszonylag csekély.
Az eddigiekben említett elváltozásokhoz
társuló ritmuszavarok előfordulása nagyon változó, de az esetek nagy részében a
szívbetegség súlyosságával párhuzamosan nő. Mivel a betegek nagy része nem vagy
alig érzi ritmuszavarát, feltétlen fontos a szívbetegek rendszeres orvosi
ellenőrzése és indokolt esetben megfelelő kezelése. Természetesen a ritmuszavar
elleni gyógyszerek sem teljesen ártalmatlanok, tehát csak indokolt esetben,
kellő körültekintéssel alkalmazhatók. Máskor nem létező ritmuszavart is éreznek
a betegek, ilyenkor a panaszok okának felderítése és a kellő felvilágosítás az
orvos teendője. A ritmuszavarok formái
A ritmuszavarok kiindulási helyétől
függően két alapvető formát kell elkülöníteni. Az egyik a kamrákból indul ki, a
másik a kamra feletti területekből, leggyakrabban a pitvarokból. Megjelenésük
szerint lehet egy-egy kóros ütés (extrasystole), de néha hosszan vagy állandóan
ez a kóros ingerület vezérli a szívet. Egészséges szíven, egészséges egyénnél a
ritmuszavarnak általában nincs nagy jelentősége, de állandó jelenléte a
vérkeringés megváltozása miatt már figyelmet érdemel. Például az életkorral
egyre gyakrabban fellépő pitvarremegés (pitvarfibrilláció) - ami egy folyamatos
ritmuszavar - sokszor véletlenül derül ki, de jelentősége még a panaszmentes
betegnél sem hanyagolható el, mert előbb-utóbb a szíven belül kialakuló
trombózishoz és ennek következtében fellépő embóliához vezethet. A végtagokból
jó eséllyel lehet kioperálni a vérrögöt, de az agyembólia sokszor súlyos
bénuláshoz, magatehetetlen állapot kialakulásához vagy halálhoz vezet.
Más a jelentősége a kamrai
ritmuszavaroknak, melyek között gyakran fordul elő rosszindulatú forma, ezek
egy része nemegyszer az életet is veszélyezteti. A rosszindulatú formák már
panaszmentesség esetén is rendszeres kezelést és ellenőrzést igényelnek. Ezen
ritmuszavarok legsúlyosabb formája a kamraremegés (kamrafibrilláció), melynek
megszüntetése a kezdettől számított 4 percen belül a "Vészhelyzetből"
jól ismert "defibrillációval, elektromos sokkal" lehetséges.
Természetesen a
ritmuszavaroknak számtalan formája ismert és még folyamatos kutatás tárgyát
képezi, így nem meglepő tán, hogy ma már a kardiológia önálló területévé
fejlődött. Ezt jelzi az is, hogy a Magyar Kardiológus Társaságon belül külön
aritmológiai és pacemaker-munkacsoport foglalkozik a témával.
|
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése