Miért nevezik csókbetegségnek a
mononucleosist?
A betegség pontos latin neve mononucleosis infectiosa, az
orvosok Pfeiffer-féle mirigyláznak is nevezik, a hétköznapokban pedig valóban
használatos a csókbetegség elnevezés is. Utóbbi azért ragadt rá, mert
legtipikusabban nyállal terjed, emellett pedig főleg serdülőkorban és
huszonévesen gyakori, bár mindez természetesen nem kizárólagos. Nem kizárólag
csók vagy szexuális érintkezés útján lehet elkapni, de valóban ez a
leggyakoribb. Mivel cseppfertőzésről van szó, emellett tipikusan gyakran
megjelenik olyanoknál is, akik például marihuánát, hasist szívnak, és
körbeadják egymás között a füves cigarettát vagy a pipát. Ám ez sem
általános, vagyis felesleges hűtlenséggel, netán drogfogyasztással
gyanúsítani azt, aki elkapja a fertőzést, hiszen ha valaki egy beteg után nem
megfelelően elöblített pohárból iszik, akkor is megbetegedhet. Magát a betegséget
többnyire egy Epstein-Barr nevű vírus okozza, ami a herpeszvírusok körébe
tartozik. Kisebb százalékban ennek egy rokona, a citomegalo-vírus a felelős a
fertőzésért.
Milyen tünetekkel jár ez a
betegség?
A mononucleosis az egyik legkellemetlenebb immunrendszeri
megbetegedés, de mindenkire másként hat. A beteg először jellemzően
torokfájással, lázzal és általános gyengeséggel, rossz közérzettel küzd.
Párhuzamosan a nyirokmirigyek is megduzzadnak, fokozott izzadás jelentkezik,
de egyéb tünetekről is beszélhetünk, melyek egyénenként is eltérhetnek
egymástól. Egyes belső szervek, így például a máj vagy a lép megduzzadása
éppúgy ide tartozik, mint a nyomás a mellkasban, a hasi fájdalom, az erős
fejfájás vagy a hányás, sőt, a mandulagyulladás. Emellett általános nyomott
hangulat is társulhat a mononucleosishoz: levertség, kedvtelenség, minden
mindegy-állapot.
Miben térnek el egymástól az egyes
esetek? Netán a lábadozási idő terén is jelentkezhetnek különbségek?
A Pfeiffer-féle mirigyláz még a mai fejlettnek mondható
orvostudomány mellett is elég kiszámíthatatlan. Hogy mindjárt a legérdekesebb
példával kezdjem, egyesek úgy vélik: olyan betegek is vannak, akik csak
hordozzák a vírust, miután mondjuk csókolóztak egy fertőzöttel, de rajtuk
semmiféle tünet nem ütközik ki. Viszont innentől kezdve ők is megfertőzhetnek
másokat… Ami az egyes állapotok súlyosságát illeti, vannak, akik úgy esnek át
a betegségen, hogy nem is tudnak róla, legfeljebb egyszer-kétszer kicsit
gyengének érzik magukat, vagy még az sem. A másik véglet hetekig tartó,
stabilan visszatérő rosszulléteket, általános gyengeséget, rossz közérzetet
jelent. A gyengeség itt szó szerint értendő, és nem túlzás: az is
előfordulhat, hogy a beteg jóformán fel sem bír kelni az ágyból, olyan
szinten nincs ereje. Ilyenkor akár fél évnél hosszabb idő is eltelhet addig,
mire az illető végre teljesen jól érzi magát, sőt, bizonyos – szerencsére
tényleg szélsőséges – esetekben akár ennél hosszabb lábadozásra is sor
kerülhet. A betegség ráadásul roppant alattomos: a szervezet egyes sejtjeiben
megmaradhatnak a nyugalomban lévő vírusok, amik később ismét aktiválhatják
magukat.
Mi az egyéni eltérések oka?
Az egyik ok, hogy a vírus gyakorlatilag az emberi test
összes szövetét és szervét képes megbetegíteni, de nagyban eltér, kinél mire
„húzódik rá”. Alapesetben nagyjából egy hónap vagy kicsit több idő, míg
elmúlik, ennek az első fele keményebb, ekkor jellemző a láz, a rosszullét,
ezt követően pedig még több hetet is igénybe vehet, míg a nyirokcsomók
visszahúzódnak. Itt jegyezném meg, hogy transzplantáltak vagy HIV-fertőzöttek
esetében is gyakori a mononucleosis, és az ő esetükben általában különösen
súlyos tünetekkel zajlik le, hiszen az immunrendszerük eleve gyengébb.
Meglehetősen általános tüneteket
említett. Hogyan jönnek rá az orvosok, hogy minden kétséget kizáróan
mononucleosisról van szó?
Teljes biztonsággal szinte csak laborvizsgálatokkal,
egyébként pusztán a tünetek alapján aligha állítható fel teljesen egzakt
diagnózis. Leggyakrabban a tüszős mandulagyulladással szokták összekeverni a
kezdeti stádiumot, gyakran ugyanis szinte megtévesztően azonosak a tünetek. A
választ ezekben az esetekben is a laborvizsgálat adja meg. De a betegség még
ebből a szempontból is rendhagyó, mert korántsem biztos, hogy az első tünetek
jelentkezésekor egy vérvétel kimutatja. Mindenesetre a legárulkodóbb, hogy ha
valaki megfertőződik mononucleosisszal, annál jellegzetes elváltozások
jelentkeznek a vérképben: rendszerint megszaporodnak a limfociták és a
monociták. Ez okozza egyébként a nyirokcsomók, netán a máj vagy a lép
megduzzadását is. A májproblémák néha sárgasághoz is vezetnek.
Hogyan lehet gyógyítani a
mononucleosist?
Sehogy. Magától elmúlik, amikor elmúlik, és mint mondtam,
ez betegenként is erősen változó. Gyorsítani nem nagyon lehetséges a
lefolyását, így igazán sokat sajnos nem tehetünk. Pihenés, a megterhelő
fizikai aktivitás kerülése mindenképpen javasolt, az egyes tüneteket pedig
azok a gyógyszerek enyhíthetik, amiket egyébként is szedünk ilyen esetekben.
Ezek persze magát a betegséget nem gyógyítják meg, és csakis orvosi
rendelvényre élhetünk velük. Bizonyos esetekben antibiotikumokra is szükség
lehet egyes felülfertőződések, komplikációk miatt, de ez sem gyakori. Ha
azonban nincsenek efféle fertőzések, éppen a máj állapota miatt kerülni kell
az antibiotikumokat, és mint sejthető, az alkoholfogyasztás sem javasolt.
Mindvégig ügyeljünk a bőséges folyadékfogyasztásra, és ami nagyon fontos,
szedjünk vitaminokat, együnk sok gyümölcsöt, zöldséget. A kiegyensúlyozott,
egészséges táplálkozás ilyenkor kiemelten fontos.
Milyen szövődményekkel kell
számolnia annak, aki megfertőződött?
A legradikálisabb ezek közül a léprepedés, ami szerencsére
ritka, és ha előfordul, akkor is inkább a felnőtt betegeknél. Ha azonban a
betegség lefolyása alatt hasi fájdalmat érzünk, azt sosem szabad félvállról
venni éppen emiatt. Néha légúti panaszok is jelentkezhetnek.
Halálos kimenetelű lehet a
mononucleosis?
Elméletileg lehet, ez azonban tényleg olyan ritka, hogy
tanácsosabb inkább elméleti valószínűségről beszélni.
|
