EMLÉKTÁR-KAPNIKBÁNYA-1957-
EMBERI ÉS HIVATÁSBELI MEGPRÓBÁLTATÁSAIM ÉVEI
Minden ember életében,sorsában vannak olyan történések, amiket mint kitörölhetetlen emlékeket őriz önmagában elévülhetetlen gondossággal. Szívesen emlékeznek életük szép eseményeire akár érzelmi énjük mindennemű vonatkozásában, de ugyanakkor a megélt szomorú időszakokra is.
Vannak azonban drámai történések is amiknek a megoldása személyes orvosi és emberi ténykedésed,áldozatkészséged
kapcsán visszahatnak, egy család egy közösség utóéletének alakulására, amikért Te hordozod az emberi felelősség életre szóló örömeit,netán terheit.
Egyszóval tehát vannak –KITÖRŐLHETETLEN EMLÉKEK- akár pozitív akár negatív értelemben de mindenképpen a
-humanum-hoz való kötődéssel. Orvosi ténykedésem kezdete lehetőséget kínált arra hogy bizonyosságot tegyek arról hogy méltó voltam az orvosi eskütételre. 6o évvel ezelőtt még nevezhetném középkori viszonyokat ,találtam egy bányaközpontban minden szempontot a munkaviszonyok a mindennapi élet minőségét is figyelembe véve-
Sokszor a helység télen megközelíthetetlen volt/2 méteres havazások/ miatt. Az emberi lét megőrzése ilyen estekben egy ember monopoliuma volt-az orvosé. Nem volt megközelíthető a helység semmiféle közlekedési eszközzel. Ez a magadra utaltság az érzelmi elviselhetőség határain lebegett mindennap,ugyanakkor a környezet felé minden pillanatban magabiztosnak kellet mutatkozzál. Ez az érzelmi és viselkedési kettősség lassan de biztosan őrölt.
A második tény a –Bánya-a felelőtlen,primitív munkaviszonyaival,a mindennap leszálló elszánt emberekkel a mindennapi kenyér küzdelmében,az érzés hogy sohasem tudod hogy abból a –rohadt-sötét és mély gyomrából a földnek”VAJJON MEGLÁTOD MÉG EGYSZER A NAPVILÁGOT”
A gyakori súlyos bányaszerencsétlenségek amelyek sokszor halálos kimenetelűek voltak és az utánuk következő-könnynélküli-bányász temetések.
Az egészségügyi egységek/orvosi rendelő,szülő-otthon
rudimentális műszereltsége és gyógyszeres ellátottsága.
Ilyen körülmények között a kérdés úgy tevődött fel hogy kik menthetők meg a kétségbeesett betegek, segélyért esdeklői közül.
Saját sorsodról már nem is illet szólni,az ablakodhoz támasztott hosszú botról amivel éjszakánként riasztottak a betegekhez.
A felelősségérzet fojtó,.öldöklő érzésvilágáról, a Te félelmeidről amikor leszálltál a mentőosztaggal a szerencsétlenség színhelyére,a szemed előtt betemetett és megfúlt embertársaidról,a gurítókba leeresztett kötél szorításának az érzéséről-a tífusz járvány leküzdési lehetőségeiről stb.
Hát itt éltem én ebben a sorsközösségben,az állandó emberi lét megőrzése küszöbén.
EMBERI ÉS HIVATÁSBELI MEGPRÓBÁLTATÁSAIM ÉVEI
Minden ember életében,sorsában vannak olyan történések, amiket mint kitörölhetetlen emlékeket őriz önmagában elévülhetetlen gondossággal. Szívesen emlékeznek életük szép eseményeire akár érzelmi énjük mindennemű vonatkozásában, de ugyanakkor a megélt szomorú időszakokra is.
Vannak azonban drámai történések is amiknek a megoldása személyes orvosi és emberi ténykedésed,áldozatkészséged
kapcsán visszahatnak, egy család egy közösség utóéletének alakulására, amikért Te hordozod az emberi felelősség életre szóló örömeit,netán terheit.
Egyszóval tehát vannak –KITÖRŐLHETETLEN EMLÉKEK- akár pozitív akár negatív értelemben de mindenképpen a
-humanum-hoz való kötődéssel. Orvosi ténykedésem kezdete lehetőséget kínált arra hogy bizonyosságot tegyek arról hogy méltó voltam az orvosi eskütételre. 6o évvel ezelőtt még nevezhetném középkori viszonyokat ,találtam egy bányaközpontban minden szempontot a munkaviszonyok a mindennapi élet minőségét is figyelembe véve-
Sokszor a helység télen megközelíthetetlen volt/2 méteres havazások/ miatt. Az emberi lét megőrzése ilyen estekben egy ember monopoliuma volt-az orvosé. Nem volt megközelíthető a helység semmiféle közlekedési eszközzel. Ez a magadra utaltság az érzelmi elviselhetőség határain lebegett mindennap,ugyanakkor a környezet felé minden pillanatban magabiztosnak kellet mutatkozzál. Ez az érzelmi és viselkedési kettősség lassan de biztosan őrölt.
A második tény a –Bánya-a felelőtlen,primitív munkaviszonyaival,a mindennap leszálló elszánt emberekkel a mindennapi kenyér küzdelmében,az érzés hogy sohasem tudod hogy abból a –rohadt-sötét és mély gyomrából a földnek”VAJJON MEGLÁTOD MÉG EGYSZER A NAPVILÁGOT”
A gyakori súlyos bányaszerencsétlenségek amelyek sokszor halálos kimenetelűek voltak és az utánuk következő-könnynélküli-bányász temetések.
Az egészségügyi egységek/orvosi rendelő,szülő-otthon
rudimentális műszereltsége és gyógyszeres ellátottsága.
Ilyen körülmények között a kérdés úgy tevődött fel hogy kik menthetők meg a kétségbeesett betegek, segélyért esdeklői közül.
Saját sorsodról már nem is illet szólni,az ablakodhoz támasztott hosszú botról amivel éjszakánként riasztottak a betegekhez.
A felelősségérzet fojtó,.öldöklő érzésvilágáról, a Te félelmeidről amikor leszálltál a mentőosztaggal a szerencsétlenség színhelyére,a szemed előtt betemetett és megfúlt embertársaidról,a gurítókba leeresztett kötél szorításának az érzéséről-a tífusz járvány leküzdési lehetőségeiről stb.
Hát itt éltem én ebben a sorsközösségben,az állandó emberi lét megőrzése küszöbén.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése