KÉNYSZERKERESZTELŐK-GÉZA VAGY GHEIZA-BÉLA VAGY ADALBERT Számolok azzal hogy a bálványimádók dühe ismét rám zúdul ugyanúgy mint a közelmúltban amikor is azt igényelték hogy rekesszenek ki a magyarság soraiból mert a szólásszabadság világában egy megalomániás önkényuralmat gyakorló emberről leírtam a véleményemet. Van egy olyan érzésem hogy a magyarkodás bozótja történelmileg ismét túlburjánzik az emberi testvériség határain. Az tény hogy őseim nem Vereckén át kerültek a Kárpát medencei rónaság gyönyöreibe és nem portyázták keresztül kasul Európát a honfoglalás alkalmával. Az Én őseim csak ide menekültek a franko-germán háborúk elől hogy tisztességes munkával viszonozzák Károlyi gróf tisztes igényét, egy becsületes munkás népcsoport nemzeti kellékeként. Itt születtem,itt sajátítottam el az anyanyelvemet,kultúrámat és minden tanulmányomat magyar nyelven végeztem és a nehéz megpróbáltatások idején szüleim nem cikáztattak egyik iskolából egy másikba a jobb társadalmi érvényesülés reményében. Ebbe azonban nem szabad beleszólni mert ez mélyen elvi , erkölcsi és emberjogi kérdés. A megszólalásom tényszerűsége arról szól hogy miért szerepel Béla keresztnevem helyet adva az Adalbert névnek a hivatalos okirataimban, ami több más hasonló sorsú embertársammal ugyanazon séma szerint megtörtént, akik szintén egy hivatalos kényszerkeresztelőn estek át az akkori erőszakos hatalom vétkei matt. Ez az írás egy válasz a kétkedőknek akik előcibálják a “szittya magyarságuk” érzelmi vagy anyagi szempontjaik igazolására a megkülönböztetés kitételeit is a megosztás céljaira. Ime egy történelmi példa: Páskándi Gézával mindketten 194o szeptember 5-ig román fennhatóság alatt éltünk. Az a pár év, ami egy gyermek életében meghatározó értékeket nyújt, erre a az időszakra esett. A tudatformálás, anyanyelv tanulása, iskola, olykor a fenyítések és verések a boxerekkel amik alaktalan húsmasszává változtatták arcunkat és aminek nyomait mint történelmi tanúbizonyságot hordozunk már érezhetően keserű élményanyagunkká váltak. Ezért lep meg hogy olyanok akik román nyelven végezték tanulmányaikat és most ők istápolják sorsunkat keresik a történelmi kényszerkeresztelők áldozatainak mint elitélendő megkülönböztetőjét magyarságtudatunknak. A történelmi motiváció. A születési anyakönyvi kivonatunkban például nem a szülők által igényelt nevet írták a keresztlevelünkbe. Páskándi Géza-helyett-PÁSKÁNDI GHEIZA- t. Amikor heccből így szólítottuk, Géza minden alkalommal a mindenszenteket is földre kényszerítő káromlással reagált. Én a Bauer Béla helyett: BAUER ADALBERT nevet kaptam az akkori román kormány belső rendelkezései alapján történő románosítás miatt. Ez a keresztnév históriám végigkísért egész létemen mert a történelem forgószelében hol így hol amúgy írták keresztne

#1 Dr.BauerBela

---